Székházunkban három márványtábla tünteti fel a sportág történetének halhatatlanjait. Az Örökös Bajnokok táblája (ők az olimpiai, paralimpiai bajnokaink, vagy akik legalább öt világbajnoki címet szereztek), a Mesteredzők táblája (a Mesteredzői Kollégium által ezzel a címmel felruházott edzőink) és az Arany Érdemérmesek táblája (a Szövetség legrangosabb életműdíja). Mindössze ketten vannak, akiknek nevét mindhárom táblán megtalálhatjuk. Az egyik Vaskuti István, a Nemzet Sportolója, a másik pedig Csipes Ferenc.
Utóbbiról már ez is sokat elmond. A fiatalabb generációknak az edzőként elért eredményei villanhatnak be elsőként, holott vízen legalább akkora hatást gyakorolt a magyar kajak-kenura, mint később a parton. 1985-ben robbant be a köztudatba Mechelenben, ahol Csapó Géza után, második magyarként világbajnok lett K-1 1000 méteren. Mindössze 20 évesen. A királyszámban azóta is csak hárman tudták ezt megismételni: Gyulay Zsolt, Storcz Botond és Kopasz Bálint.
Ezután jött Szöul és megszületett az Aranynégyes. Vezérevezőse volt a rajta kívül Hódosi Sándor, Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila fémjelezte olimpiai bajnok egységnek, ráadásul Ábrahámmal ötszáz párosban egy harmadik helyet is bezsebeltek 1988-ban.
Olimpián még két ezüstöt szerzett (Barcelonában és Atlantában is K-4 1000 méteren), összesen pedig nyolc világbajnoki címig jutott, mígnem 1996-ban letette a lapátot. Az edzősködést csak később kezdte, eleinte főként fiúkkal dolgozott, de a kezdetektől egyengette lánya, Tamara útját is, aki mostanra eredményeit tekintve túl is szárnyalta édesapját. Edzette Kovács Katalint, Kozák Danutát és Szabó Gabriellát is, amellett pedig végképp nem mehetünk el szó nélkül, hogy London után Rióban és Tokióban is aranyérmes női négyest rakott össze. Párizsban pedig szintén az általa felkészített és a sokak által lesajnált Csipes Tamara, Gazsó Alida Dóra, Fojt Sára és Pupp Noémi alkotta női csapat három számban négy érmet szerzett.
Ezek a száraz tények. Abba azonban csak nagyon kevesen láthattak bele az elmúlt évtizedekben, hogy milyen munka, milyen mentalitás, milyen jellem és milyen sztorik rejtőznek ezen eredmények mögött. Ezeket próbáljuk meg kicsit feltárni a következőkben Angyal Zoltán, Ábrahám Attila, Hódosi Sándor és Kárai Péter segítségével.
Angyal Zoltán: „Egyfolytában bütykölt, mindig gondolkodott valamin”
Angyal Zoltán volt Csipes Ferenc első és egyetlen edzője. Az egykori szövetségi kapitány úgy emlékszik vissza, hogy bár Csipes gyerekként a nehezen kezelhető versenyzői közé tartozott, minden edzésen ott volt, hihetetlenül jó érzéke volt a kajakozáshoz.
„Nehéz gyerek volt, de ugyanakkor szorgalmas. Mindig megcsinálta, amit kellett, sőt azt vettem észre, hogy már nagyon fiatalon voltak önálló gondolatai is. Később derült ki számomra, hogy ezek ráadásul kitűnő gondolatok voltak. Nagyon sok mindent kipróbált annak érdekében, hogy gyorsabb legyen. Volt egy szerelőtáskája, állandóan bütykölte a hajóját és a lapátját. Mindig gondolkozott valamin.”
Már az utánpótlásban eltöltött évei alatt is jó versenyzőnek számított, de kimagasló eredménye az ifik között nem volt. Az első nagyobb sikeréig 1984-ig kellett várni.
„A magyar bajnokságon győzött, nagyon simán leverte a régi öregeket. Itt mutatta meg először az oroszlánkörmeit és lehetett látni, hogy komoly potenciál van benne. Ezt követte egy erős felkészülés, ami után 1985-ben sorban nyerte a versenyeket, köztük a világbajnokságot is.” – emlékezett vissza Angyal Zoltán.
A 80-as évek második felében Angyal Zoltán kezei alatt iszonyatosan erős csapat verbuválódott. Csipes mellett olyanok kajakoztak a Honvédban, mint Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila, Hódosi Sándor, Pál Zoltán vagy éppen Kulcsár Gábor. A csoport tagjai jó kapcsolatot ápoltak egymással, de a legendás tréner szerint Csipesnek „mindig megvoltak a maga útjai”, ami miatt nehezen volt kiismerhető.
„Valamikor nagyon elengedte magát, akkor nem úgy jöttek az eredmények, aztán viszont képes tíz kilókat lefogyni két hét alatt. Szélsőséges srác volt a maga jó értelmében. Valamikor tudatosabb, szigorúbb volt magával szemben, valamikor nem. De soha nem volt vele nagy probléma. Egy nagyon kedves, normális ember volt akkor is és most is az.”
Arra viszont ő sem gondolt, hogy sikeres tanítványából egy napon edző lesz, de az eredmények ebben is őt igazolták.
„Nagyon sokat voltunk együtt, de nem emlékszem, hogy ez valaha is felmerült volna. A Honvédban előbb ugye szakosztályvezetőként dolgozott utána lett edző. Szerintem nagyon jól bánik a versenyzőkkel. Nem szigorú, de nem is hagy mindent rájuk. Odafigyel arra, hogy mit csinálnak, de megadja azt a szabadságjogot, amire egy versenyzőnek szüksége van. Feri
iszonyatosan jól érzi a technikát, nagyon jól meg is tanítja és ez az egyik legfontosabb.
Ösztönösen, tudatosan csinálja a dolgait, de szeretik a versenyzők.” – zárta gondolatait Angyal Zoltán.
Ábrahám Attila: „Feri adta a hitet, hogy mért ne nyerhetnénk mi is”
Ábrahám Attila 1983-ban találkozott először Csipes Ferenccel. Az ifjúsági válogatottba bekerülve az akkor 18 éves tehetséget egy öntörvényű fiúnak ismerte meg, aki folyamatosan kereste a fejlődés lehetőségét. Egy alkalommal Dunavarsányban arra lett figyelmes, hogy Csipes az erkélyen gyalulja vadiúj falapátját. Ábrahám csak nézte, mondván „mit művel ez az őrült”.
„Nekem ez eszembe nem jutott volna, de neki lett igaza. A maga világát mindig a maga képére formálta. Érezte, tudta, hogy neki mi a jó, mért ne csinálta volna meg akkor. Versenyzőként és edzőként is nála ezredmilliméterre stimmelnie kell mindennek. Ez az igazi profizmus. Régen is mindig nyitott volt, állandóan kísérletezett. Kereste azt, amivel jobb teljesítményre képes és szerintem most ugyanígy tesz a versenyzőivel is.”
Ábrahám Attila úgy fogalmazott, Csipes legnagyobb történelmi tette az 1985-ös világbajnoki győzelme volt K-1 1000 méteren. Tizenegy évvel Csapó Géza után ő volt az első a királyszámban, aki világbajnokságon tudott nyerni, ez pedig neki és a többi magyar versenyzőnek is nagy lökést adott.
„Feri adta a hitet, hogy miért ne nyerhetnénk mi is. 1985-től ő volt a kajakkirály. Nagyobb király volt Szöulig, mint bármelyikőnk. Az a generáció, amit mi képviseltünk az ő köpönyegéből bújt ki. Kimondva, kimondatlanul felnéztünk rá, hittünk abban, hogy amit csinál, az jó. Később aztán mindenki megtalálta a maga kis extráját, ebben talán Gyuzsó (Gyulay Zsolt) jutott a legmesszebb, ő alkatilag másfajta edzésmunkára volt hivatott.”
1986-ban és 1987-ben a Gyulay, Fidel (László), Csipes, Kovács (Zoltán) alkotta négyes világbajnok lett ezer méteren, aminek következtében az egyik legfőbb esélyesként várhatták az olimpiát. Ráadásul Csipes ötszáz párosban Fidellel is vb-aranyérmes lett ’87-ben. Szöulban azonban a négyes már a Csipes, Hódosi, Gyulay, Ábrahám felállásban indult, míg a kettesben Ábrahám váltotta Fidelt. Ábrahám Attila szerint a változtatásokban Csipes Ferencnek is óriási szerepe volt.
„1987-ben a négyes még a hagyományos falapáttal ment a vébén, míg a mezőny 90 százaléka már az elsőkategóriás wing lapátot használta. Amikor hazajöttek, Feri az elsők között volt, aki a Gere lapátról levágta a tollat és arra a nyélre rakta rá a winget. A mi csoportunk ősszel ki is hagyta a tanmedencézést, mert az volt a mondás, hogy evezzük végig a telet az új lapáttal. Az Újpesti-öbölben eveztünk, Angyal Zoli pedig előttünk törte a jeget a hidegebb napokon. Fidel és Kovács azonban továbbra is maradtak a hagyományos lapátnál, emiatt pedig nagyon gyengék voltak tavasszal. Ezek után a napnál is világosabb volt, hogy váltani kell a csapatban, de az akkori szövetségi kapitány, Parti János ezt nem akarta belátni. Csipes aztán egy csapatgyűlésen felállt és azt mondta, hogy vagy Ábrahámmal és Hódosival megy a négyes az olimpián, vagy nem megy sehogy. Ez kellett ahhoz, hogy a Parti jobb belátásra térjen. És elérte azt is, hogy velem menjen 500 párost nem pedig Fidellel, akivel egy évvel korábban vébét nyert. Nekem egyébként az önbizalmamhoz nagyban hozzájárult, hogy Ferivel mehettem, hatalmas támaszt jelentett.”
A történet végkifejletét pedig már ismerjük: az újonnan összeállt egység szenzációs versenyzéssel a magyar kajak-kenu sport első olimpiai bajnoki címét szerezte meg négyes hajóban, míg a Csipes, Ábrahám páros bronzéremmel zárt Szöulban. Ábrahám Attila arra is kitért, hogy szerinte miben rejlik Csipes Ferenc zsenialitása.
„A konokságában, a következetességében és a kitartásában.
Számára a lehetetlen egy ismeretlen fogalom, ha más ezt mondja, ő odamegy és megcsinálja.
Szerintem nincs a világon egy olimpiai bajnok sem, aki könnyű ember lenne. Ő az a tipikus egyedül vagyok a világ ellen és leszegett fejjel minden falon átmegyek beállítottságú ember. De az is hozzátartozik, mindig nagyon jó fej volt, lehetett vele ökörködni, beszélgetni, azonban mindig volt egy pont, hogy eddig és ne tovább. A belső világába nagyon keveseket engedett be. Még minimum 30 évet kívánok neki jólétben, egészségben, boldogságban!”
Hódosi Sándor: „Neki köszönhetem, hogy a négyesbe bekerültem”
Hódosi Sándor gyerekkora óta ismeri Csipes Ferencet. Sok mindent megéltek együtt az olimpiai arany mellett is, ráadásul a 30 éve az Egyesült Államokban élő egykori kiválóság Csipes Tamara keresztapja. Megkeresésünkre szinte azonnal reagált, örömmel idézte fel a régi időket.
„Ferit gyerekkora óta Malacnak hívjuk, mert gyerekként kicsit kövérebb volt nálunk. Ismerem vagy 50 éve, nekem a mai napig Malac maradt. Amikor az egyik barátja lehozta kajakozni, megkérdeztem, hogy minek hoz még ide gyereket, így is annyian vagyunk, aztán most nézzük meg mi lett a Feriből. Abból a csoportból csupán mi ketten maradtunk Angyal Zoli kezei alatt.”
Hódosi az 1987-es duisburgi világbajnokságon K-2 10000 méteren lett harmadik Csipes Ferenccel, emellett nyertek magyar bajnokságot is együtt. Ahogy arról már Ábrahám Attila is említést tett, Csipesnek komoly szerepe volt a szöuli négyes összeállításában, Hódosi erre így emlékezett vissza.
„Feri kiállt amellett, hogy Gidát (így becézték Ábrahám Attilát) és engem rakjanak be a négyesbe Fidel Laci és Kovács Zoli helyett. Otthon koronázott királya voltam a kajak kettes ezer méternek, de valahogy a vébén mindig megfürödtem. Ez engem nagyon elkeserített, de aztán ’88-ban Feri elkezdett kardoskodni amellett, hogy bekerüljünk Gidával a négyesbe.
Neki köszönhetem, hogy tagja lehettem az egységnek,
a győzelem viszont azt gondolom mindannyiunk érdeme.” – fogalmazott az olimpiai bajnok.
Hódosi Sándor úgy véli, annak idején igencsak közel állt Csipes Ferenchez. Manapság már kevesebbet beszélnek, de a közös emlékek még mindig összekötik őket.
„Azt hiszem, engem annak idején közel engedett magához. Harminc éve élek az Egyesült Államokban, így sajnos azóta elég messze kerültünk egymástól, csak ritkán beszélünk. A négyes döntőjének napján volt egy tradíció, hogy összejöttek a srácok ultizni pár sör mellett és olyankor mindig felhívtak. Azt gondolom, Ferinek nagyon sokat köszönhet a sportág. Ő találta ki a farokkormányzást és egyébként is mindig próbált valamit találni, finomítani, amivel lehet faragni az időn.”
Végezetül annyit üzent az ünnepeltnek: „egyszer lesz valaki 60 éves egy életben, nagyon sok boldogságot kívánok neki! Sikereket már nehéz kívánni, mert többet ennél nem nagyon lehet elérni, de az életben vigyázzon magára és az egészségére!”
Kárai Péter: „Soha nem kell azon gondolkoznom, hogy mit mond a hátam mögött”
Nehéz olyan személyt találni a kajak-kenu sportág elmúlt 20-30 évéből, akivel kapcsolatban Kárai Péternek ne lenne legalább egy jó sztorija. Szövetségünk gazdasági- és vagyongazdálkodási alelnöke Csipes Ferenccel is hosszú évek óta jó viszonyt ápol.
„Ferit azért szeretem, mert
soha nem kellett azon gondolkoznom, hogy mit mond a hátam mögött.
Ez egy nagyon jó emberi tulajdonság, nem mézes-mázas, mindig azt mondja, amit gondol. Évek óta nagyon jóban vagyunk, ha beszélünk, szoktunk sztorizgatni, azt is elárulta egyszer, hogy a 80-as évek elején ő csinált először merev gurtnit.”
Kárai Péter legszívesebben a 2021-es szezonra emlékszik vissza, azon belül is a poznani Európa-bajnokságra, ahol az Európai Kajak-Kenu Szövetség alelnökeként volt jelen és egy különleges üzletet kötött Csipessel.
„Az Eb-n odajött hozzám és azt mondta, hogy kölcsönözzek neki egy motorost, mert a négyesnek még szeretne egy edzést tartani. Mondtam neki, hogy ezt nem tudom, hogy intézhetném el, de ő erősködött, hogy én vagy az ECA alelnöke, intézzem el. Azt válaszoltam, hogy oké, de akkor nyilatkoznod kell a sajtónak. Húzta a száját, de végül belement. Megszereztem a motorcsónakot, megtartotta az edzést, a négyes győzött is, majd odajött és azt mondta, hogy ezt az aranyérmet nekem köszönheti. Ezt azóta is mindig elmondja, pedig nyilván nem igaz. Végül rajtam keresztül adott egy interjút a Nemzeti Sportnak is, szóval betartotta az ígéretét.”
Csipes Ferenc a magyar kajak-kenu sport megkerülhetetlen alakja. Versenyzőként és edzőként is hihetetlen életművet rakott le az elmúlt 60 évben és még nincs vége, hiszen jelenleg is aktívan dolgozik!
A kajak-kenu család a legjobbakat kívánja neki, isten éltesse sokáig, boldog születésnapot!
