- Kezdjük a veled kapcsolatos legnagyobb változással. Az őszi felkészülés kezdete, sőt tulajdonképpen a sérülésed utáni visszatérésed óta már nem Csipes Ferenc, hanem a Hüvös Viktor és Molnár Péter vezeti az edzéseidet. Hogyan alakult így mindez?
- A tavalyi sérülésem, illetve a műtét tulajdonképpen az egész évemre rányomta a bélyegét. Feri időközben jelezte, hogy fáradtnak érzi magát, ezért szeretne hosszabb pihenőre menni. Sokakkal beszéltem arról, hogy kinél kellene folytatnom, végül Hüvös Viktor és Molnár Péter csoportjához álltam be. Ez még a nyáron történt és az volt a cél, hogy felhozzanak valamilyen szintre a 200 egyes válogatójára. Külön edzéseket tartottak nekem, aminek hatására rövid idő alatt olyan 80 százalékos állapotba kerültem. A vb után, az őszi felkészülést is már velük kezdtem el. Nagyon tetszik az a munka, amit csinálunk, elképesztően profi légkör uralkodik a csapatban. Tizenegyen vagyunk most a csapatban, ami nekem szokatlan is, mert nem edzettem ilyen nagy csapatban ráadásul fiúkkal együtt. Nyilván a fiúk nagyobb súllyal dolgoznak, de úszásnál és futásnál tudjuk egymást húzni.
- Miben más a mostani felkészülés, mint a korábbi években Csipes Ferencnél?
- Inkább a minőségre tesszük a hangsúlyt, Ferinél a mennyiség volt nagyobb szerepben. Ki kell emelnem, hogy az is nagyon jót tett nekem, az ő módszereinek köszönhetően sokat erősödtem fejben és ma már sokkal jobban bírom a hosszabb résztávokat is. Viktoréknál a technika csiszolása kap nagyobb figyelmet és szerintem e téren rengeteget fejlődtem az elmúlt hónapokban. Más jellegűek a kondiedzések is, inkább a funkcionális erőfejlesztések vannak most előtérben.
- Kijelenthető, hogy a sérülésed és a műtét után mostanra visszanyerted a régi erődet?
- A lábam szerencsére teljesen jól van, úgy mondanám, hogy most 95 százalékos állapotban vagyok. Azon dolgozunk, hogy ez száz legyen és szerintem mihelyst vízre szállunk ezzel nem is lesz gond. Én kajakozni szeretek, a téli felkészülés kevésbé áll közel hozzám.
- Nyilván az említett sérülés és annak következményei alaposan felforgatták a 2025-ös évedet, de a végén csak kijutottál a világbajnokságra. Hogyan tekintesz vissza, milyen hatással voltak rád a történtek?
- Visszagondolva talán nem stresszeltem volna annyit. Amikor ez a sérülés kijött az nagyon rosszul esett, így utólag azonban talán el kellett volna engednem. Viszont most azt érzem, hogy emiatt is
sokkal motiváltabb vagyok, egy harapósabb Dorka készül az idei szezonra.
Büszke vagyok arra, hogy egy olyan mély helyzetből, mint a tavalyi, vissza tudtam jönni és még így is kijutottam a világbajnokságra. Az elmúlt év megmutatta, hogy milyen elszánt és erős tudok lenni. Ha egy 80 százalékos Gazsó Dorka erre képes volt, akkor egy százszázalékos…
- Milánóban B-döntőztél, a középfutam után könnyeiddel küszködve adtál interjúkat. Szomorú volt téged így látni, mivel a te helyzetedben már az is nagy dolog volt, hogy egyáltalán ott lehettél a világbajnokságon. Mi hozta ki belőled ezt a reakciót?
- Szerintem ott jött ki minden stressz, semmi sem úgy sikerült az év során ahogy elterveztem. Előtte csak egyszer sírtam, amikor kiderült, hogy műteni kell a lábamat, viszont utána is rengeteg feszültség volt bennem, hogy versenyezhetek-e vagy sem, bekerülhetek-e egy csapathajóba, vagy sem. Idegőrlő volt ezt megélni, ez jöhetett ki a középfutam után, amellett persze, hogy én nem azért utazok el egy versenyre, hogy B-döntőzzek, hanem hogy érmet hozzak haza. Ilyen téren nagyon maximalista vagyok.
- Idén viszont már nyilván nem kétszáz egyesben, sokkal inkább az ötszáz méteres számokban számolhatunk veled. Az egyes természetesen kulcsfontosságú, de mi helyzet a csapathajókkal, milyen ambícióid vannak 2026-ra?
- Az ötszáz egyes az egyik kedvencem, az igazán az én számom, ott minden csak rajtam múlik. Meglátjuk egy év után, hogy megy majd a válogatón, de ha az igazi Dorka versenyez ott, akkor nem lesz baj. Emellett én most inkább a páros felé hajlok. Látom, hogy a nemzetközi mezőnyben is ott kell leginkább fejlődnünk, de hiszem azt, hogy ha egy jó párosunk van, akkor nem lehet gond az egy-három. Persze meglátjuk mit hoz a jövő,
a minimális elvárás magammal szemben, hogy a világbajnokságon két olimpiai számban induljak.
- Kivel látsz esélyt egy jó párosra?
- Ősszel Sevillában sokat próbálgattuk a párosokat és a négyeseket is. Előbbi nekem személy szerint Lucz Annával nagyon tetszett, jó időket eveztünk. Szerintem, ha tavasszal is olyan, vagy kicsivel jobb időket tudunk evezni, mint ősszel, akkor nem kérdés, hogy ez egy jó páros lehetne.
- Ami biztos, hogy hamarosan indul a tavaszi edzőtáborok időszaka, előbb Dél-Afrikában, majd Sevillában.
Igen, kétszer három hét kemény munka vár ránk. Egyébként Afrikába pont tizedik alkalommal megyek majd, szinte már hazajárok, az állatok is előre köszönnek nekem. Várom már, mert az azt is jelenti, hogy újra vízen edzhetünk.
