Balatoni Kamill a magyar kajak-kenu sport történetének egyik legjelentősebb alakja. Első világbajnoki érmesünk – 1938-ban faltboot (összerakható kajak) 10000 méteren lett ezüstérmes –, ő fektette le a sportág alapjait hazánkban, és ő volt az első szövetségi kapitány is. Pályafutása során 30-szor lett magyar bajnok, utolsó éveiben pedig folyamatosan kutatta és segítette a tehetségeket.
1944 őszén Budapest ostroma előtt a katonai hatalom elrendelte, hogy minden katona és levente köteles részt venni a főváros védelmében. Semmiféle felmentést nem vettek figyelembe. A vízi leventék parancsnokai olyan kisegítő karhatalmi (KK) leventeszázadot szervezett, amely 200 főből, főleg kajakosokból és kenusokból állt. A század feladata az volt, hogy megakadályozzák a hajópark németek vagy nyilasok általi lefoglalását.
1944 decemberében Balatoniék készültek a főváros ostromára. Az összes versenykajakot és kenut igyekeztek biztonságba helyezni a Római-parti csónakházban. Miután az ostromgyűrű bezárult, és a szovjet csapatok elfoglalták Csillaghegyet és a Római-partot, Hábl Károly, a KK-századot nyílt paranccsal feloszlatta. A fiúk egy része hazament, másokat Hábl ismerősöknél helyezett el. Balatoni Kamill és társai, Kövér Miklós és Nagymajtényi Károly válogatott kajakozók, valamint Wesszely János, tehetséges újpesti kajaképítő mester a Margit körút 16. alatti pékségben kapott menedéket, mint pékségi dolgozó. Szerencsétlenségükre a pékséget a német hadsereg SS alakulata megerősített védelmi támaszponttá építette ki. A szovjet és német csapatok harca házról házra folyt. A németek megtalálták és felelősségre vonták Balatoniékat, amiért nem vettek részt Budapest védelmében. Ők a nyílt eltávozási paranccsal igazolták magukat, amelynek dátuma azonban akkorra már lejárt. Ezért katonaszökevényeknek minősítették, statáriumi hadbíróság elé állították őket, és másnap reggel hat órakor, a kecskeméti Oltai Vilmossal együtt mindnyájukat agyonlőtték.
Kivégzésük értelmetlen, kegyetlen bűntett volt. Holttestüket a Vízművek pincéjébe dobták, ahonnan 1945. február 7-én kerültek elő. A Vízművek katonai parancsnoka ideiglenesen a Csalogány utca–Iskola utca sarkán álló romhalmaz alá temettette őket. Három hónap elteltével a Kajakszövetség akkori elnökének sikerült elintéznie, hogy az áldozatok holttesteit kihantolhassák, és az Óbudai, illetve a Kerepesi temetőben méltó körülmények között eltemethessék.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség 2011-ben emléktáblát helyezett el a Csalogány utca 9-11. szám alatti épület falán, a szörnyű tragédia minden évfordulóján megkoszorúzunk. Ezt rendhagyó módon idén egy nappal korábban, február 6-án tettük meg. A rövid megemlékezésen a sportág legfiatalabb generációjától a legidősebbekig megjelentek, de Szakács Bálint főtitkár is a résztvevők között volt.
