Kovács Béla hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után 81 éves korában, augusztus 21-én hunyt el. A keddi búcsúztatón családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, és természetesen a kajak-kenu család jelentős része is megjelent. Schmidt Gábor a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke beszédében úgy fogalmazott, Béla bácsiról az első szó, ami mindig is az eszébe jut, a tisztelet.
„A tisztelet valaki felé az nem magától értetődő dolog. De egyet biztosan állíthatok, hogy Kovács Bélát, a kajak-kenu társadalomban mindenki tisztelte. De hogyan lett érdemes rá? Én azt gondolom a tartásával, a következetességével, a mások iránti tiszteletével, az érdekérvényesítő képességével és azzal, ha egy közegnek ő igazán vissza akar adni. Élete volt a kajak-kenu, de vissza is szeretett volna adni valamit a sportágnak. Olyan versenybíró volt, aki nagyon fontosnak tartotta a szabályokat, a következetességet, de valahol egy kicsit mindig nevelni is szeretett volna. Számos alkalommal voltam tanúja annak, hogy ha valaki nem sportszerű magatartást tanúsított a pályán, akkor fölhívta magához és elbeszélgetett vele és próbált mintát adni, hogy kell a fair play szellemére odafigyelni. Fontosnak tartotta versenybíró közeg folyamatos fejlesztését. Sokszor kollégái felé is kemény volt, de amikor őket kellett képviselni a vezetőség előtt, nagyon határozott volt. Óriási szerepe volt abban, hogy ez a sportág kifelé is egy nagy stabilitást mutat. Az utolsó időszakában arról is szeretett volna gondoskodni, hogy minden úgy menjen tovább, ahogy azt ő megálmodta.
Béla bácsi jelentjük: a dolgok mennek tovább úgy ahogy te szeretted volna.”
Pintér István, az MKKSZ Versenybíró Bizottságának elnöke felidézte Kovács Béla versenybírói pályafutását, amely során kiemelte, Béla bácsi több mint három évtizeden át vezette a Versenybíró Testületet.
„Ténylegesen a motorja volt az egész Testületnek. Emlékét örökre megőrizzük, átadta nekünk azt a szemlétet, amit tanultunk tőle, ezt próbáljuk tovább vinni. Ne felejtsük el, hogy állami kitüntetésben is részesült, megkapta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség legrangosabb elismerését és a Versenybíró Testületnek is örökös tagja.”
Kollégája, egyben barátja, Dr. Janza Péter, az MKKSZ Felügyelő Bizottságának elnöke számos személyes történet mellett szintén tisztességes magatartást emelte ki.
„Nála mindig a tisztesség és a fair play volt a legfontosabb,
illetve az építkezés, hogy egy társaság, egy baráti társaság jöjjön létre a testületben, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe. Emellett fontos volt számára a fiatalok bevonzása és az ő oktatásuk megfelelő végrehajtása. Amikor a versenyszabályokat angolról magyarra fordítottuk, akkor is mindig azt kereste, hogy hogyan lehet ezt mindenkire kiterjeszteni és ne legyen kivételezés. Nehéz volt hozzá közel kerülni, de ha valakit a szívébe fogadott, azt ott is tartotta. Az utolsó pillanatokban is tervei voltak még. Egy közösségi embert, egy nagyon jó barátot vesztettünk el.”
Kovács Béla 1943 április 30-án született. Gyerekként számos sportban kipróbálta magát, mielőtt elköteleződött volna a kajak-kenu iránt. A labdarúgás, ökölvívás, vízilabdázás majd kézilabdázás után egyik osztálytársa invitálására látogatott le az MTK vízi telepére 1960-ban.
1963-ban elvégezte a segédedzői és a versenybírói tanfolyamot is. A népszerű Béla bácsit 1965-ben megválasztották a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség versenybíró testület vezetőjének. Ezt követően, 1986-ban a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Versenybíró Testületének élére került, ahonnan több, mint 30 év után 2021-ben vonult vissza.
A versenybírói munkássága mellett tizenkét évig szövetkezeti elnök volt, ahol közel háromszáz embert irányított, emellett évtizedekig ő felelt a 8 régió versenybíróiért. Minden versenybíró számára etalon volt, számos növendéke vehetett részt komoly nemzetközi versenyeken.
Munkájának elismeréseként 2015-ben megkapta a kajak-kenu sportág legrangosabb kitüntetését, az Arany Érdemérmet. Idén márciusban Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának elismerésében részesült. A díjat egy szűkkörű ünnepség keretein belül, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) Dr. Baráth Etele Székházában vette át. A kajak-kenu család ekkor találkozhatott vele utoljára. Zárszóként akkor úgy fogalmazott:
„Megszállottja vagyok a kajak-kenunak, ezért tudtam ennyi éven keresztül tevékenykedni a sportág berkein belül.”
A Stopperen tartott keddi búcsúztató végén hamvait az északi vasúti összekötő hídnál a Dunába szórták.
Emlékét örökre megőrizzük. Nyugodjon békében.
