Mégse

Rekordlétszám az országos bajnokságon

Soha nem látott létszámban jelentek meg a versenyzők a múlt hétvégi, győri maraton országos bajnokságon.

Hír

A gyermek, a kölyök, a serdülő, az ifjúsági és a felnőtt korosztályt is beleszámítva közel 2000 induló volt, amihez még 400 masters csatlakozott a győri eseményen.

„Nagyon szépen megtöltötték az egyesületek a partot és a vízfelületet. Mivel sok volt a résztvevő, nagyobb volt a kihívás is a versenyzőknek, így remek futamokat láthattunk. Az időjárás is ideális volt, és a győriek is kitettek magukért, ami a szervezést illeti. Nagyon köszönjük a kluboknak, hogy ennyi gyereket elhoztak az ob-ra” – mondta elégedetten Boros Gergely szakmai igazgató.

Az utánpótlás szövetségi kapitány, Makrai Csaba is boldogan konstatálta, hogy ki lehetett tenni a megtelt táblát a hétvégén a győri telepen.

„Az egész Aranypart szakaszt elfoglaltuk, pont azt beszéltük, hogy

ha ez így folytatódik, akkor kinőjük azt a részt.

Volt olyan síkvízi futam az ifiknél, amit három részben kellett megrendezni, mert annyi nevező volt, hogy széltében ellepték a Kis-Dunát. A tömeg nagy részét a kölyök, gyermek, serdülő és ifi korosztályok adták, és nemcsak egyesben és párosban indultak sokan, hanem

közel 20 négyes hajó is rajthoz állt a hétvégén.

Külön szimpatikus volt nekem, hogy a klubok és az edzők úgy döntöttek, hogy annak ellenére bevállalják a maraton ob-t, hogy rá egy hétre vb- és Eb-válogató lesz az ifjúsági korosztálynak. Szakmailag is azt gondolom, hogy az utánpótlásban belefér és elfogadható, hogy a maraton ob-t egy felkészülési állomásnak tekintik a rövidebb távra. Nagyon boldog vagyok a hétvégi események után, nagyon jót tett a sportágnak, hogy ilyen nagy számmal képviseltették magukat a fiatalok az országos bajnokságon, innen is látszik a kajak-kenu egyre tövekvő ereje.”

Az összesített éremtáblázaton a klubok között a Szegedi Vízisport Egyesület végzett az élen 11 arany-, 8 ezüst- és 4 bronzéremmel, második az Újpest (5 arany, 10 ezüst, 2 bronz), harmadik a KSI (5 arany, 9 ezüst, 10 bronz).

85 éves a „halászok halásza”: Vajda Vilmos

Nem ismerünk olyan embert, aki nála meggyőzőbben tudott volna beszélni a sportág dolgairól – emlékeznek vissza az egykori versenyzők „mindenki Vili bácsijá”-ra. A szakma minden lépcsőjét végigjáró szakember azonban nem csupán ezzel gyakorolt maradandó hatást a magyar kajak-kenusok életére, hanem például azzal a fohásszal is, aminek nyomán a sportág rőt szakállú, halhatatlan szentjének mítosza született.

Hír

Sok egyéb tisztsége mellett kenus keresztapaként írta bele a nevét a sportág történetébe…

Ez egy nagyon régi történet. 1950-ben, amikor még kétkerekes hajók jártak a Dunán, Tahiból jöttünk haza egy túráról. Összekapaszkodva csurogtunk lefelé és megjelent a rettegett Kőrös nevezetű hajó, ami borzalmas nagy hullámokat tudott keverni. Mondtam, hogy engedjük el egymást, mert hatalmas toló hullámok jönnek. Akkor fohászkodtam úgy önkéntelenül, hogy „Szent Jupát, segíts!”. Ez egy karikírozott név volt, amit az édesanyámtól hallottam, aki még a szülőhelyéről hozta ezt a szót. Ebből aztán később az unokabátyám, Vajda József – aki válogatott kenus volt – megformálta azt az alakot, aki gyakorlatilag úgy néz ki , mint egy börtöntöltelék, de ennél mégis sokkal több. Egy értelmes lény, aki a sok kenuzás miatt elvesztette a fél lábát. Innen indult el a kultusza Szent Jupátnak, aki máig a kenusok védőszentje.

„Lelkesedésből versenyeztem” – említette egyszer. Mit jelentett ez a hétköznapok szintjén?

Amikor ifjúsági versenyző voltam, még nem volt infrastruktúra, sem itthon, sem külföldön. Nem voltak ifi versenyek és serülő korcsoport sem volt. Együtt versenyzett három évfolyam, de ettől függetlenül ezek csodálatos versenyek voltak. Amikor elkezdtem a vízi edzéseket, olyan versenyzők eveztek már ott, mint Novák Gábor, aki pontosan annyi idős volt, mint én és Helsinkiben ezüstérmet szerzett. Én a legjobb eredményemet ’53-ban egy magyar bajnokságon értem el, amikor Hernek István mögött lettem második. Ez a Hernek aztán ’56-ban ezüstérmet nyert az olimpián. Mondhatnám úgy is, hogy a legjobbak közt voltam az utolsó. Mindenesetre, ha őket nem is tudtam megverni, felnőtt versenyzőként, a katonaság után is nagyon szorgalmasan edzettem – versenyeztem, magamat finanszírozva, szeretetből, megszállottságból.

– Ebben talán része volt a legendás mesterének is…

Szabó Ferenc rendkívüli ember volt, aki soha nem játszotta meg magát. Naturalisztikus, mint egy festmény, amit durván rákennek a vászonra és aztán nem simítanak rajta semmit. Kemény volt, mindenkitől elvárta, hogy a képességei fölött teljesítsen és ez az elvárás kemény fickókat faragott a csapatának tagjaiból. Nem gondoltam volna, hogy én is edző leszek, mert nekem nagyon jó munkahelyem volt egy elektronikai gyárban, de aztán hatvankettőben kerestek egy segítőt a Feri bácsi mellé és én elvállaltam ezt a feladatot társadalmi munkában. A gyárban, ahol dolgoztam, lehetővé tették, hogy kicsit korábban elmenjek és edzéseket tudjak tartani. Kicsit furcsa volt, hogy nem magamat tréningezem, hanem másokat, de a mesterem nagyon sokat segített ebben is. 1966-tól Feri bácsi már az Újpesti Dózsában edzősködött, így a helyére lépve én lettem a kenus szakág vezetője az Építőkben. Innen már kicsit komolyabbra fordult a dolog, hiszen ott volt 35-40 kenus, akinek az edzéseit már nekem kellett önállóan irányítani.

Milyen kihívásokkal találkozott akkor?

Amikor Feri bácsi elment, a kenus eredmények is visszaestek, mert a jó versenyzők eligazoltak más szakosztályokhoz, ahol nagyobb lehetőségeket kaptak; jobb fizetést, teljes sportállást. Ezek után abból kellett kiindulni, hogy nagyon komolyan vegyük az alaputánpótlást. Ehhez ragyogó hely volt a Sirály csónakház a Margitszigeten, ahol a tárgyi feltételeink kiválóak voltak. A gyerekek nagyon szívesen jöttek oda . 1969-ben vettem át a szakedzői oklevelemet és ekkor hivatalosan is pályamódosításra kényszerültem, mert nagyon nehéz volt egyszerre helyt állni a gyárban és egy olyan utánpótlás-nevelésben, aminek már jelentkeztek az eredményei. Főállású edzőként én is egy volt versenyzőmet kértem fel segítőnek: Koléder Vilmost, akire nagyon büszke vagyok, mert  kiváló edző lett, aki később világbajnokok sorát nevelte. Három év alatt olyan szintre jutottunk, hogy a svédországi Eb-n szereplő három kenusból egy már az én versenyzőm volt. Abban az időben kezdtük meg az alaputánpótlás szélesítését is, ami azt jelentette, hogy már tíz éves kortól foglalkozni kezdtünk a gyerekekkel. A legfontosabb mindenekelőtt az volt, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.

A mennyiség aztán idővel átcsapott minőségbe…

Olyan versenyzők indultak el ebből a műhelyből, mint Vaskuti István, aki már az Építőkben is háromszoros világbajnok volt, aztán később a Honvédba igazolt, ahol szerzett még legalább hatot, aztán pedig Moszkvában olimpiai bajnok lett párosban. De említhetném Pétervári Pált is, aki tízezer méteren lett világbajnok, majd az egyik legnevesebb maratoni kenus vált belőle. Vagy a tragikus hirtelenséggel elhunyt Szegedi Károlyt. Ez a vidékről Pestre került fiú eredetileg kajakozott, de a túrákon önszorgalomból kenuzni is megtanult, mégpedig olyan csodálatosan, ahogy senki más nem tudott a többiek közt, pedig sokat adtunk az esztétikus mozgásra. Miután hozzám került, egy év alatt három minősítési kategóriát ugrott át. Három évvel később világbajnoki ezüstérmes lett, aztán Wichmann elől vitte el az ötszáz méteres versenyszám indulási jogát a montreáli olimpián. A döntőben hatodik lett, de úgy, hogy hat hajó futott be fél méteren belül. Akkor már látható volt rajta a betegség, egy év múlva pedig eltemettük. Nagyon tehetséges volt, biztos vagyok benne, hogy a következő olimpián dobogóra állhatott volna. A versenyzők sok örömet okoztak nekem, akkor is, ha végül más szakosztályban érték el a legnagyobb sikereiket. Felemelő érzés volt már az is, hogy tőlünk indultak el.

Szakfelügyelői megbízatása idején minden korábbinál nagyobb hangsúly került a vidéki bázisokra…

Cseh Lajos, az akkori főtitkár azt mondta, hogy most ugyanazt fogjuk csinálni országos szinten, mint amit te csináltál a szakosztályodban. Az alapgondolat az volt, hogy az lesz eredményes halász, aki több helyre rakja ki a varsáját, hiszen nagyobb az esélye annak, hogy több nagy hal kerüljön bele. Voltak már vidéki szakosztályok, de akkoriban indultak a különböző nagy állami beruházások a Duna mellett és mi ezt a lehetőséget használtuk ki, hogy ott is új bázisokat hozzunk létre. Így alakult ki a paksi, a százhalombattai, vagy a bajai szakosztály is, amelyek azóta nagyon sok eredményt hoztak és bajnokok sorát nevelték ki. A szakfelügyelői munkámhoz tartozott az edzőképzés szervezése is. Arra törekedtünk, hogy valami újat is tudjunk adni a leendő szakembereknek  és ebbe a tevékenységbe olyan kiváló segítőket sikerült bevonni, mint Dr. Török Attila matematikus, fizikus. A kajaksport szerelmeseként létrehozott egy olyan szimulátort, amely révén 1974-ben laboratóriumi körülmények közt, evezés közben mérhették a kajakosok-kenusok élettani mutatóit. Akkoriban ez egyedülálló dolog volt az országban, hiszen léteztek még hasonló műszerek.  Szakfelügyelőként a szakújság írása is állandó feladatot jelentett. A havonta megjelenő, közel húsz éven át működő lapban rengeteg cikket közöltünk. Nagyon hiányzott, amikor megszűnt.

– A nyolcvanas évek végén Parti János helyét vette át a kapitányi székben. Milyen érzésekkel?

Nehéz helyzet volt. Harminc éve ismertem akkor már Jánost, akit kiváló versenyzőnek és kivételesen nagy formátumú egyéniségnek tartottam, még akkor is, ha a tizenkét éves kapitányi megbízatása alatt sok dologban volt vitánk. A szöuli olimpiáról két arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal tért haza a csapat, de novemberben már voltak olyan hangok, amik kifogásolták ezt az eredményt és János ebben a légkörben lemondott. Az elnökség akkor engem javasolt és ezt a javaslatot ellenvetés nélkül el is fogadták. Két olimpiai ciklust kapitánykodtam végig, az atlantai és barcelonai ötkarikás játékok időszakát. Nagyok voltak az elvárások a sportág felé, hiszen mindig azt a lovat ütik, amelyik a legjobban húz. Barcelonában a női négyes lett a legjobb, ami azért is volt nagy szó, mert élt még az NDK-s sportmozgalom, azon belül pedig egy nagyon erős női csapat és a mi lányainknak sikerült megverni őket. Kőbán Rita már nagyon régóta tagja volt a válogatottnak, amikor edzőcsere történt és Fábián Lászlóné, Kati néni vette át a felkészítését. Sok munkát, sok egyeztetést kívánt ez a történet, de végül kikerekedett belőle a legjobb, az arany. Új kenusok kerültek a színre, köztük Kolonics Gyuri, aki rá négy évre lett olimpiai bajnok.

A sportágban töltött évtizedek és számtalan elismerés után mit tart a legnagyobb fegyverténynek?

Egy halomban az egészet. Csodálatos volt, mert megvolt benne a fokozatosság: a versenyzés, tanulás a mester mellett, az önállóvá válás, aztán a motorosból kiszállva a szövetségi munka, az országos irányítás, a felsőfokú edzőképzés szakvezetése, az oktatás. Ez utóbbi keretén belül számos kiváló korábbi bajnokot tanítottam és adtam át jelképesen az a bizonyos varsát. Azt hiszem, hogy nekik, a mai edzőknek, a mai viszonyok közt sokkal nehezebb. Minden  egészen más. De egy dolog ma is érvényes: ha valaki bizonyítani akar, akkor nem létezik olyan hogy ”munkaidő”. Csak munka van.

„A válogatottságom első élményei összefonódnak az ő személyével. Nagy szeretettel gondolok vissza rá. De nem csak én vagyok ezzel így: szinte nincs is olyan baráti beszélgetés az egykori versenyzők közt, amikor ne kerülne szóba Vili bácsi és az ő legendás „aranyköpései”.

/ Dónusz Éva /

„Kiváló szervező és rendkívül empatikus ember, aki nagyon tudott lelkesíteni bennünket. Az első találkozásunk alkalmával éppen évadnyitó megbeszélést tartott a tanítványainak a Sirály csónakház udvarán és én bátortalan kisfiúként odamentem, hogy kenuzni szeretnék. – Akkor gyere ide, közénk tartozol – felelte. Az egykori kenus társakkal együtt a mai napig összejárunk vele.„

/ Vaskuti István/

Fogadalom az Európa Játékokra

Kilenc nappal az esemény megnyitója előtt fogadalmat tettek a II. Európa Játékokra utazó magyar sportolók szerdán délután a MOM Kulturális Központban rendezett ünnepségen. A Magyar Csapatot dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is köszöntötte. Minszkbe 122 sportolónk utazhat.

Hír

Az ünnepség elején egy videó elevenítette fel az Európa Játékok fáklyaváltójának, a Valóra Váltó eseménynek májusi 9-ei, budapesti rendezvényét, melyen a 124 éves MOB tiszteletére 124-en futottak a belváros utcáin.

Kulcsár Krisztián elmondta, hogy a magyar delegáció az európai nemzetek viszonylatában népesnek tekinthető. Köszöntőjében kifejtette, hogy az Európa Játékok az olimpiai mozgalom egyik jeles eseménye, amit regionális, kontinentális szinten rendeznek meg; nem a Nemzetközi, hanem az Európai Olimpiai Bizottság égisze alatt zajlik. „Életetek egyik legnagyobb eseménye lehet, ahol fontos érték a teljesítmény mellett a barátság, a szolidaritás, a fair play, a tiszta sport, más kultúrák megismerése” – fogalmazott. Azt mondta, a MOB a sportolóktól tisztes helytállást, sportszerű versenyzést vár, és természetesen szurkol, hogy minél közelebb kerüljenek az érintett sportolók a tokiói kvalifikációhoz. Megjegyezte: a III. Európa Játékoknak négy év múlva várhatóan a lengyelországi Krakkó ad otthont.

Dr. Szabó Tünde emlékeztetet, hogy a játékok az Európai Olimpiai Bizottság új kezdeményezése, az idei esztendő egyik legrangosabb multisport-eseménye, ami a tokiói kvótaszerzés szempontjából is fontos állomás több sportágban, ráadásul néhány esetben Európa-bajnokságnak is minősül. Az államtitkár beszélt arról is, hogy a Magyar Kormány 2010-től kiemelten támogatja a sportot több területen és programon keresztül, aminek hossszú távon mutatkozik meg az eredménye. Kijelentette: a MOB az államtitkársággal, a kormánnyal együttműködve minden segítséget megad a sikeres versenyzéshez.

Az eseményt két színpadi produkció színesítette: az ifjúsági olimpikon Török Enikő „Csepkével” fellépő Szolnoki Break Tánc és Extrém Sportegyesület, valamint a  Rock and Magic SE produkciója.

A sportolók a színpadon közösen mondták el az eskü szövegét, fogadalmat tettek a sportszerű versenyzésre és arra, hogy méltóképpen képviselik majd az országot. Végezetül elkészült a csapatfotó – amely egyelőre hiányos volt, mert vannak sportágak (ilyen a kajak-kenu is), amelyekben még nem dőlt el, hogy kik utazhatnak a versenyre.

A fehéroroszországi multisport-eseményen 50 ország mintegy 4000 sportolója vesz részt, a június 21-től 30-ig tartó viadalon 15 sportág 23 szakágának versenyszámaiban hirdetnek győztest.

Magyarországot 14 sportágban 122 sportoló képviseli; egyedül strandlabdarúgásban nem lépünk pályára. A szakágak közül 19 szerepel az olimpia műsorában, mindössze 4, amely nem. 8 sportág versenyzői harcolhatnak az olimpiai részvételért: atlétikában, íjászatban, tollaslabdában, kerékpárban, judóban, karatéban, sportlövészetben és asztaliteniszben is osztanak tokiói kvótákat, vagy járulnak hozzá a szerzett pontok a kvalifikációhoz. Ráadásul ökölvívásban, gyorsasági kajak-kenuban, cselgáncsban és tollaslabdában ez a verseny lesz a sportág Európa-bajnoksága is. Az érmeket 200 versenyszámban osztják ki.

Az első, Bakuban rendezett Európa Játékokon 196 magyar sportoló vett részt, most 122-en utaznak; a különbség elsősorban a vízilabda- és a strandlabdarúgó-csapat korábbi részvételéből ered. Akkor 20 éremmel a nemzetek éremtáblázatán a 11. helyen (8-8 arany és bronz, 4 ezüst) zártunk. Kajak-kenuban Magyarország végzett a tabella első helyén.

forrás: olimpia.hu