Nagyon is igaz az a mondás, hogy egy sportoló örökre sportoló marad. A mozgás szenvedéllyé válik, az edzés a mindennapok (hetek) része marad, a cél, a verseny pedig ugyanolyan tűzbe tudja hozni az embert, mint tíz-tizenöt-húsz esetleg még több esztendővel ezelőtt. A mastersek számára az egyik nagy cél most, a szombaton kezdődő sukorói magyar bajnoksággal karnyújtásnyira került már. És ha már karnyújtásról esett szó, jöjjön gyorsan egy példa a fentebb említett elhivatottságra… A Lágymányosi Spari négyesében evező Pallag Boglárka keze egy lovasbaleset következtében pár hete még gipszben volt, s a kétségbeesés („Felépülhetek-e a masters bajnokságra?”) szemvillanás alatt átfordult kemény akarattá, a gipsz levétele után pár nappal már vízen is volt, dolgozott csapatáért, s most ő is ott lesz a szombati rajtnál.
Ahogyan a háromszoros olimpiai bajnok, a felnőtt válogatott vezetőedzője Storcz Botond is, aki a szövetség által kiadott, Ahogy tőlünk telt című interjúkötetben már megfogalmazta mit jelent számára vízen lenni, mi jelenti az igazi hiányt.
„A dobogó teteje? A siker? Az már nem annyira hiányzik. A válogatott vezetőedzőjeként ugyanúgy megélem a nagy versenyek hangulatát és azt is sikerként konstatálom, amikor a felkészülési tervtől a válogatási programtól eljutunk egy tizenöt-tizenhét érmet hozó világbajnokságig. Ennek is van egy íve, van egyfajta izgalma ugyanúgy, mint annak idején a sportolói pályámnak. Na de a mozgás… Az bizony hiányzik. Azt sosem fogom megszokni, hogy nem akkor tudok edzeni, amikor én akarok. Sportolóként reggel kilenckor és délután háromkor edzettem, most azonban negyed hétkor a munka előtt megyek el futni, vagy éppen amikor ki tudom szorítani az időmből. Nem ugyanaz” – mondta az Esztergom színeiben lapátoló kajakos, aki jó példát mutatva az idén már rajthoz állt az extrém körülmények között megrendezett áprilisi Szigetkerülő versenyen is, sőt, a múlt hétvégi felnőtt magyar bajnokságon, amelyen 5000 méteren a nyolcadik helyen zárt.
„Nagyon szeretek kajakozik és az idén igyekeztem rendszert is vinni az életembe, ha volt rá időm, reggel és este is vízre szálltam. A múlt hétvégi felnőtt magyar bajnokságon megpezsdített az ötezer méter, jó volt a rajt előtt melegíteni, készülni, újra átélni egy kicsit az igazi versenyzést. Amikor még húszas éveimet tapostam, nem terveztem és nem is gondoltam, hogy egyszer majd mastersban indulok. Úgy éreztem, felnőttben kiversenyeztem magam, ami igaz is. Nem a versenyzés ad most nekem motivációt, hanem a mozgás, a kajakozás, a hangulat. No és az, hogy a testvéremmel négyest mehetek. Ákos jól ismer engem, tudta, hogy nem fogok nemet mondani” – magyarázta Storcz Botond.
És akkor ugorjunk is egy szakágat! A 2000-es sydney-i olimpia győztese, Pulai Imre – ahogyan az elmúlt években – újra betérdel a kenuba. Sumák két párost és két négyest vállalt, és nem tagadja, készül erre a versenyre.
„Napi nyolc-tíz kilométereket evezek, muszáj odatenni magunkat, mert a többiek ránk vannak hegyezve, a legjobbat akarják megverni, nekünk pedig helyt kell állni – viccelődött a manapság bobosként száguldozó kenus. – Ez a verseny egyébként ugyanúgy vérszemet ad az embernek, persze nem jutsz ki vele az olimpiára, de egy sportoló sosem tud kibújni a bőréből, mindig versenyezni és győzni akar.”
Rakusz Évát nehezen értük el. Nem is csoda! Szöul ezüstérmese péntek reggel is vízen volt, gyerekcsoportjával gyűjtötte a kilométereket.
„Gyerekekkel készülök a párosra. A kezdőket magam elé veszem, úgy evezek – mondja Rakusz Éva. – Ha van időm, akkor egyesben is elmegyek, de idén ez körülbelül négyszer vagy ötször jött össze. Nagyon szeretem a masters versenyeket, mert jó hangulata van, mert jó találkozni a régiekkel és az adrenalint is megemeli. Úgy izgulok, mint régen, de azért már lazábbak vagyunk a vízen, a határainkat már nem feszegetjük. Inkább túlélésre játszunk.”
És akkor nézzük a sportág legszebb „örökzöldjeit”: Melbourne kenus bronzérmesét, a 87 esztendős Mohácsi Ferencet, valamint a 91 esztendős Varga Feró bácsit, aki nélkül nincs masters bajnokság.
„Én nagy izgalommal várom mindig ezt a napot – mondta Mohácsi Ferenc, aki 87 esztendősen heti 4-5 alkalommal is vízre száll. – A kajakozást lehetetlenség abbahagyni, most is minimum tíz kilométereket evezek, de van, hogy összejön a tizenkettő-tizennégy is. Az Újpesti öbölben van a hajóm, ha nem randa az idő, akkor elmegyek Hajógyárit kerülni, ki a nagy Dunára. Van, hogy a Lupára is felevezek, vannak ott ismerőseim és imádok csavarogni a hajómmal.”
„Én Karpeta Jánossal párosban indulok, hogy hányadik masters bajnokságomon….? Hát ezt bizony én már nem tudom fejben tartani. Minden nap edzek, reggel hétkor kezdjük a munkát, még rajt gyakorlatokat is végzünk, a gyerekek örömére pedig a parton szépen leheljük, tisztogatjuk a mi csodás kis hajónkat. Most Karpeta János az én edzőm, s sokszor viccelek vele, hogy most bizony visszakapom tőle mindazt, amit jó pár évtizeddel ezelőtt edzőként én adtam neki – mondta Feró bácsi.
Aki kíváncsi a sportág nagy bajnokaira, szombaton és vasárnap Sukorón megnézheti őket a vízen. Rajt szombaton 10.00, vasárnap 9.00 órakor lesz.
fotó: origo.hu
