Mégse

Önfeledt jégkorongozás Miki bácsi tiszteletére

Az I. Séra Miklós Jégkorong Bajnokságon egyik legnagyobb hobbijuknak hódolhatnak kajak-kenusaink. A korábbi legendás edző tiszteletére február harmadikán rendeznek rendhagyó hokitornát a Megyeri úti jégcsarnokban.

Séra Miklós
Hír

Világbajnoki ezüst- és bronzérmes ifjabb Foltán László fejéből pattant ki az ötlet, hogy az egykori legendás edző, Séra Miklós emlékére jégkorongtornát rendezzen. A 60 évesen, 2007-ben elhunyt szakember kajak-kenu és jégkorong szakedzői diplomát is szerzett, és volt az ifjúsági jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya is. Kajak-kenus tanítványai olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki címeket nyertek, köztük a kétszeres olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes Horváth Gábor a legeredményesebb, ám a sprintszámokban érmeket halmozó, hétszeres világbajnok Fehérvári Vince és az ötszörös világbajnok Beé István is az ő irányításával készült

„Miki bácsi előszeretettel vitte le a versenyzőket télen kiegészítő mozgásként jégkorongozni, és bár abból a korosztályból már sokan kiöregedtek, de hobbi szinten még mindig nagyon sokan lejárunk játszani, ezért arra gondoltam, hogy a tiszteletére rendezzünk egy tornát – kezdte a főszervező Foltán László. – Miki bácsi ráadásul hagyományt teremtett, mert azóta is több edző beépíti a téli felkészülésébe heti egy-két alkalommal a jégkorongozást, mint egy futóedzést, mivel rendkívül jól fejleszti a mozgáskoordinációt és a robbanékonyságot, valamint színesebbé is teszi a monoton téli felkészülést.”

A jégkorong alapvetően rendkívül kemény sport, ám egyrészt mindenki visel védőfelszerelést, másrészt itt vigyáznak egymásra – az emléktornán szabály, hogy mellőzik a test-test elleni küzdelmet, hiszen az aktív kajak-kenusoknak figyelniük kell a sérülésekre.

Eredetileg nyolccsapatosra tervezték a tornát, de már most 11 csapat jelezte részvételi szándékát. „Inkább átszervezem a lebonyolítást, de nem fogunk visszautasítani senkit. Olyan is volt, aki úgy hívott fel, hogy egyedül van, de járt le régen Miki bácsival, szeretne most is játszani, és szerezzünk neki egy csapatot. Örülök annak, hogy ez egy kicsit összerántja a kajak-kenus társadalmat így télen, amikor ebben a sportban nincs esemény, és versenyszezonon kívül, felszabadultan ki tudunk egy kicsit kapcsolódni” – mondta Foltán László.

Elárulta azt is, hogy lesz egy 12-13 éves gyerekekből álló csapat, de az egyik együttesben pályára lép Pápa Márton, az ERSTE Ligában szereplő Újpest jégkorongozója is, aki korábban serdülőként igazolt kajakos volt. Az aktív kajak-kenusok közül többen csak a lelátóról fogják nézni a mérkőzéseket, de olyan korábbi klasszisok, mint az olimpiai bajnok Horváth Gábor, a világbajnoki ezüstérmes Bozsik Gábor, az Eb-bronzérmes Németh Szabolcs vagy maga a főszervező, a vb-ezüstérmes Foltán László viszont jégre lép majd.

A február 3-án, a Megyeri úti jégcsarnokban rendezendő tornára január 24-ig lehet nevezni, a győztes egy vándorkupát kap.

Az esemény Facebook-oldalát itt lehet megtekinteni.

https://www.facebook.com/events/638252939898731/

Egyre stabilabb és színesebb a magyar kajak-kenu

A magyar kajak-kenu stabil lábakon áll, köszönhetően az edzők és a klubok munkájának, valamint a Magyar Kormány kiemelt támogatásának, és az eredményességért járó extra juttatásnak. Szezonindító interjújában Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke elmondta: fontosnak tartja, hogy a kritikus, 8-12 éves korosztályt a kajak-kenuhoz közel tartsák, ezért számos más, kiegészítő sportot belevontak a programba, ezzel is bizonyítva, hogy a kajak-kenu az egyik legszínesebb sportág. Schmidt Gábor felejthetetlen élményt ígér mindenkinek, aki ellátogat augusztusban az év fő eseményére, a szegedi világbajnokságra.

Hír

Mondhatjuk, hogy másfél évvel az olimpia előtt a kajak-kenu sportág stabil lábakon áll?

Abszolút, köszönhetően többek között a 2013-ban elkezdett sportágfejlesztési programnak, amelyre a Magyar Kormány kiemelt támogatást biztosít a Magyar Kajak-Kenu Szövetség számára. A támogatásunk nemcsak, hogy stabil, hanem még emelkedést is mutat 2019-ben, hiszen – elismerve a felnőtt válogatott olimpiai számokban nyújtott teljesítményét – a kajak-kenu sportág

egy extra forrást is kapott az elmúlt év végén.

Ezt a 125 millió forintos extra összeget kifejezetten az olimpiai felkészülésre, a kvótaszerzésre, és az ezzel kapcsolatos feladatok zökkenőmentes lebonyolítására fordítjuk.

Mit jelent ez a mindennapokat tekintve?

A plusz forrásoknak köszönhetően emelkedni tudtak az edzői támogatások, bázisértéken maradt a normatív tagszervezeti támogatás, de a sportágfejlesztési bizottság javaslata alapján több pénz került abba a kalapba is, amelyre az egyesületek egyedi programokkal pályázni tudnak. Emelkedtek a források a felnőtt válogatott felkészülésében mind a melegvízi edzőtáborokat, mind az orvosegészségügyi hátteret tekintve. Az egyértelműen látszik, hogy ma már csak akkor tudjuk felvenni a versenyt a nemzetközi elittel, ha egyes versenyzők, csapatok mögé olyan szakmai stáb áll fel, amelyben helyet kap dietetikus, gyógytornász, sportélettannal foglalkozó munkatárs és biomechanikus is.

Ezért is lehet nagy előrelépés a sportág számára, hogy elkészült az új sportélettani és diagnosztikai központ, a LifeLike?

Igen, és ennek is köszönhetően egyre nagyobb figyelmet fordítunk az utánpótlásra. Az elmúlt év végén a teljes ifjúsági válogatott tagjai egy komoly felmérésen estek át a központban, ez a tendencia pedig a serdülő válogatottakkal is folytatódik majd. Az adatok folyamatos gyűjtése és rögzítése lehetővé teszi, hogy a kajak-kenu sportban is olyan kutatások valósuljanak meg, amelyek optimalizálni tudják az egyes korosztályok felkészülését. Az eredmények kiértékelése folyamatosan zajlik, már több konzultáció is volt az érintett edzőkkel. A visszajelzések abszolút pozitívak, ennek nagyon örülünk, így végre valós és objektív mérési adatok, egzakt elemzések segítik az edzők napi munkáját.

Ennek része az új Héraklész fizikai felmérési rendszer is?

Igen, Boros Gergely és Sík Márton vezetésével ráadásul nagy sikerrel vizsgázott a program az elmúlt hetekben mindegyik régióban. A tavalyihoz képest mintegy 20 százalékkal nőtt a résztvevők száma, fontos volt, hogy reális képet kaptunk a fiatalok fizikai állapotáról. A felmérések legfontosabb célja ugyanis az, hogy még egzaktabbá tegyük az egyes korosztályok számára a foglalkoztatás formáit, és egy olyan egymásra épülő módszertan alakuljon ki, amely segíti a versenyzőket abban, hogy a legjobb teljesítményt tudják leadni majd felnőtt korban. Ugyanakkor fontos az is, hogy

megállítsuk azt a folyamatot, hogy 12-13 éves korban sokan befejezik a kajakozást és a kenuzást,

vagy egyszerűen csak úgy döntenek, hogy más sportágat is ki szeretnének próbálni. Éppen ezért a 8-12 éves korosztályban szeretnénk még színesebbé tenni a foglalkozásokat, több sportágat is bekapcsolni a felkészülésbe, például a síelést, a sífutást, a korcsolyázást, a kerékpározást, a táncot, a raftingot, a SUP-ot, a szlalomot vagy néhány labdajátékot. Ezáltal a kajak-kenu sportág keretein belül tudunk biztosítani több sportélményt a gyerekeknek, és egyben a szülők is láthatják, hogy nálunk teljeskörű foglalkoztatást kaphatnak a gyerekek.

Komoly felméréseken estek át a fiatalok az idén is

Látszanak már ennek a folyamatnak a részeredményei?

Az egyértelműen látszik, hogy azok az egyesületek teljesítenek jól, amelyek felismerték, hogy a valós klubszerű működés a cél, ahol minden korosztály számára színvonalas sportszolgáltatásokat folytatnak, és az ebből származó bevételeket visszaforgatják az alaptevékenységre. Ehhez ad nagy segítséget, hogy az elmúlt időszakban nagy mértékben fejlődött az infrastruktúra, már több mint 50 csónakház újult meg, az olimpiai ciklus végére elmondhatjuk, hogy jelentős komfortnövekedésen ment keresztül a kajak-kenu sportág

Az év fő eseménye a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz. Hogy haladnak az előkészületek?

Aki ott volt az elmúlt három hazai rendezésű nagy világesemény valamelyikén, az szerintem szeretne ismét ott lenni Szegeden, és részese lenni annak az egyedülálló élménynek, amelyet egy olimpiai kvalifikációs világbajnokság nyújthat. Akik pedig nem szurkoltak még ilyen eseményen a helyszínen, higgyék el nekem, hogy egyszer az életben ott kell lenni, és személyesen kell megélni ezt az élményt. Nagyon készülünk arra, hogy magas színvonalon lássuk vendégül a világot, hiszen az új kvalifikációs rendszernek köszönhetően senki nem lehet ott a tokiói olimpián, aki nem jön el Szegedre, így minden bizonnyal közel 100 ország mintegy 2000 versenyzője látogat majd el augusztusban a vébére.

Mivel készülnek a szurkolóknak?

Szeretnénk, hogy akik ott lesznek, azok felejthetetlen élménnyel gazdagodjanak, így tovább visszük a tavalyi világkupán már elindított sportprezentációt kiteljesítő kezdeményezéseinket: a döntők ideje alatt DJ és hangulatfelelős, több látványos produkció, valamint számos színes bejátszás teszi még hangulatosabbá a versenyt. Mindezek mellett rengeteg kiegészítő programot kínálunk a vásárvárosban és a szponzorfaluban a vébén, amely kicsiktől a nagyokon át egy teljes családnak tartalmas kikapcsolódást jelenthet.

Szeretnénk az egész sportágat bevonni a vébébe,

ezért meghívjuk majd a versenyre a regionális-, a serdülő- és a kölyökválogatott minden tagját, akik egy vízitúrán vehetnek részt, és nemcsak a nézőtéren szurkolhatnak, hanem egy exkluzív tárlatvezetés során a depóba is bevisszük őket. Minden gyerek-, kölyök-, és serdülő egyéni magyar bajnok egy családi belépőt fog kapni a világbajnokságra, de nem marad el a 2011-es vébén rendkívül sikeres gyermek mix futam sem. Ennek keretein belül a régiók legjobbjai mini kajak és mini kenu mix négyesben mérik össze erejüket a világbajnokság ideje alatta a helyszínen, majd állhatnak fel a dobogóra a várhatóan nagyszámú közönség előtt.

Az újjáépült Maty-éren garantált lesz a felejthetetlen hangulat

A vébére jelentősen átépül a maty-éri pálya is, hogy halad az építkezés?

A kormány támogatásával folyamatosan zajlik ez a fejlesztés, ennek köszönhetően még egy szintet lép a szegedi létesítmény, amely hosszútávon is szolgálhatja majd a nemzetközi versenyeket, hiszen ott jövőre ORV-t, 2021-ben Világkupát, 2022-ben pedig U23-as és ifjúsági világbajnokságot rendezünk. Szurkolóinkat ezúton is kérem, hogy figyeljék majd a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos honlapját és a Facebook-oldalunkat is, mert sok érdekességet és fontos információt fogunk megosztani a következő hetekben a világbajnoksággal kapcsolatban is. Akik pedig a közeljövőbe tekintenek, és a tavasz jövetelével várják a vízreszállást, azokat várjuk szeretettel vízitúráinkon, sárkányhajós és SUP-os eseményeinken, valamint először a szezonnyitó versenyünkön, az A-Híd Építő Kupa, Öbölkör Bajnokságon április végén.

Aki esélyt adott mindenkinek

Spang Ottó nevét jobbára onnantól jegyzi a sportági szakirodalom, hogy a nyolcvanas évek elején Kőbán Rita trénere lett. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő mesteredző szakmai pályafutása azonban jóval korábban indult. „ Ottó bácsi lányai” pedig a kilencvenes években szerezték legmeghatározóbb kajakos emlékeiket…

80 éves Spang Ottó
Hír

– Mindig víz mellett laktam. Először a Tisza mellett aztán Budafokon. Miután az árvíz kiöntött minket, Pesterzsébeten kaptunk lakást az ötvenes évek közepén. Ott szintén a Duna mellé kerültünk, így a víz közelsége miatt hamar kikötöttem a Pesterzsébeti Vasas Testedző Körnél,  bár akkor még nem fogott meg különösebben a kajakozás. Pár évvel később viszont, amikor az öcsém kezdett lejárni, elkísérgettem és én is evezgettem. Segítettem az akkori edzőmnek, ellestem tőle dolgokat és közben versenyeztem is. A hatvanas évek végén aztán elment a trénerünk és mivel én voltam a legidősebb, nekem kellett a lelket tartani a többiekben. Három évig még fenntartottuk a csapatot, de ehhez el kellett végeznem egy segédedzői tanfolyamot. ’71-ben szűnt meg a szakosztály, akkor a csapattal együtt átkerültem Csepelre.

– Edzői minőségben?

– Akkor ott ez egy kérdés volt, hogy hogyan szeretnék átigazolni. Versenyzőnek már elég idős voltam, ezért edzősködést vállaltam inkább. Persze, ennek érdekében újabb tanulmányokra volt szükség, így először elvégeztem egy két éves képzést, aztán pedig a Testnevelési Főiskola edzői szakát.

– Kikre tekintett fel példaként akkoriban? Kinek az evezési stílusát találta követésre, tanításra méltónak?

– Abban az időben sok jó versenyző volt; Hesz Mihály, Szöllősi Imre… de többekre is követendő példaként néztünk fel.

– Miben hoztak igazán nagy váltást a csepeli évek?

– Mindenekelőtt abban, hogy már nem csak kajakosokkal kellett foglalkoznom, hanem kenusokkal is. Amikor az akkori szakfelügyelő, Kulcsár János odakerült hozzánk vezetőedzőnek, készített egy felosztást, ki kikkel dolgozik majd. Énrám az utánpótlás-nevelést bízta, egy az egyben. Úgyhogy a csoportomban együtt voltak a kajakosok, kenusok, fiúk, lányok, mindenki. Elég szerteágazó feladat volt, de meg kellett csinálni. Sok mindent tanultam akkor a főnökömtől és a gyerekektől is.

– Mondana egy olyan dolgot, amit ez utóbbiaktól tanult, bármi is legyen az!

– Többek közt a megértést, a türelmet és azt, hogy ne ítélkezzek előre. Sokan vélekedtek úgy, hogy ha egy gyerek jelentkezik, mindjárt meg lehet állapítani, hogy válhat-e belőle „valaki” a sportágban, vagy nem. Én ezt tagadom, mert több olyan példával is találkoztam, ami megcáfolta ezt az elméletet. Például lejött egy 10 év körüli kislány, aki alig fért bele a kajakba, viszont nagyon igyekezett. Egy év múlva teljesen megváltozott az alkata, sudár lett és aztán ragyogó eredményeket ért el a korosztályában. Szóval

megtanultam, hogy ne higgyek a látszatnak,

adjak mindenkinek esélyt, aki sportolni szeretne.

– Ezen kívül mi jellemezte még az edzői stílusát, illetve szokásait?

– Például az, hogy mindent együtt csináltunk. Én is futottam, eveztem a tanítványaimmal.

– Ők hogyan élték ezt meg?

– Nagyon pozitív hatást gyakorolt rájuk, szerettek velem futni. Később már egy kicsit megterhelő volt nekem, hiszen a tanítványok túlszárnyaltak és koromnál fogva már nem ment annyira a mozgás. A másik dolog, ami edzőként jellemző volt rám: minden gyereket meghallgattam, megpróbáltam átérezni a gondjaikat, ha voltak. Komolyan vettem őket és ez tetszett nekik.

– Említene egy meghatározó élményt a hetvenes évekből?

– Nem egy konkrét esemény, de fontos és emlékezetes számomra: nekem akkor kialakult egy olyan csapatom, akik ifi szinten már válogatottak lettek, és bár teljes mértékben elfogadtak vezetőnek, mégis szinte baráti viszonyban voltunk. Minden problémájukat megosztották velem, még a magánjellegűeket is, nem volt olyan téma, amit ne tudtunk volna megbeszélni.

– Időközben azonban újabb vezetői utasítás érkezett…

– Igen, úgy alakult, hogy ismét vezetőedző-váltás történt: az előző szövetségi kapitány, Péhl József érkezett Kulcsár János helyére. Neki más felfogása volt az edzői munkavégzés terén, így új beosztást készített, amiben rám osztotta a női szakágat. Onnantól kezdve csak lányokkal foglalkoztam, egészen ’97-ig, amíg el nem jöttem Csepelről.

– Mit szólt akkor ehhez a döntéshez?

– Nem nagyon tetszett, bevallom őszintén. A csapatomban a fiúk voltak eredményesebbek; bár a lányok is igyekeztek, de ők valahogy nem találták meg annyira az érvényesülésüket a sportban. Így aztán keserű volt a szám íze, de nem volt mit tenni. Elfogadtam ezt a beosztást, ráálltam erre a vonalra és később bebizonyosodott, hogy nem is volt ez olyan rossz döntés.

– Bizony, az élet olykor nagy varázsló… hiszen nem sokkal később találkozott Kőbán Ritával…

– Igen, Rita ’81 végén került oda a Fradiból. De már előtte is volt olyan tanítványom, aki kiemelkedett a női mezőnyből: Huber Henriette. Rita átigazolása nem volt problémamentes, hiszen az érvényben lévő szabályok szerint egy évet ki kellett hagynia. Ez egy nagy próbatétel volt a számára, hiszen nehezebb úgy fenntartani a motivációt, hogy nincs bizonyítási lehetőség. De ő annyira céltudatos volt már fiatal korában is, amelyekkel áthidalta ezt az időszakot.

– Az imént azt mondta, nem szerencsés ítélkezni egy fiatal versenyző jövőjére vonatkozóan, legalábbis negatív irányban. Rita esetében mennyire volt előre sejthető, hogy mire lesz képes?

– Habitusát tekintve már akkor eléggé magabiztos volt, de főként az edzéseken nyújtott teljesítménye engedett arra következtetni, hogy nagy eredményekre képes. Amikor pályákat mentünk, már megmutatta az oroszlánkörmeit, hogy milyen fantasztikus energia van benne. ’83-ban már nyílt EB-t nyert Bydgoszcz-ban, ahová jöttek amerikaiak, kanadaiak is. Előtte, ugyanabban az évben lett első az IBV-n. Utolsó éves ifiként a szövetség már beválogatta a felnőtt keretbe. Akkor történt egy kis malőr, mert Rita nagyon szeretett motorozni és egy alkalommal, amikor elesett, Parti János, az akkori szövetségi kapitány kitiltotta őt a válogatott edzőtáborból és csak a központi időreevezésekre mehettünk le Dunavarsányba. Mivel nekünk kimért pályánk volt Csepelen, tudtam, hogy jobb bárkinél, aki az ellenfelei közül lenn van. Az első válogatón ezt meg is mutatta és ő lett az egyes menő.

– Los Angeles bojkottja bizonyos értelemben ismét próbára tette önöket…

– Igen, Rita jó esélyekkel indulhatott volna. Németországban, a pótolimpián Birgit Fischer mögött lett második, mégpedig úgy, hogy a győztessel ellenétben ő a legrosszabb pályát kapta. Aztán jöttek a világbajnokságok, Mechelen, Montreál, Duisburg… majd egy kisebb affér, ami miatt egy időre kicsit kikerültem a „pikszisből” azáltal, hogy nem egészen értettem egyet Parti válogatási elveivel. Később rendeződtek ezek a nézeteltérések és a dolgok visszatértek a régi kerékvágásba. A kilencvenes évek elején viszont Rita úgy döntött, hogy egyesületet vált és elment Újpestre, ahol volt akkor egy feltörekvő lánycsapat.

– Hogyan élte meg akkor ezt a döntést?

– Egy kicsit fájt belül, de elgondolkodtam rajta és rájöttem, hogy a lánynak igaza van. Végül is, ő viszi vásárra a bőrét, ráadásul, nem kicsi a tét, hiszen benne van, hogy olimpiát nyerhet. Így aztán megértettem a döntését és áldásomat adtam rá.

– Ilyen helyzetben különösen fontos lehet, hogy az ember új célokat, új motivációkat találjon. Önnek mi segített ebben?

– Ismét egy vezetői döntés adott új irányt: Péhl József ezt követően az utánpótlás nevelésével bízott meg. Ebben az időben talán az ország egyik legjobb utánpótlás-korú lánycsapatát irányíthattam. Csepel után két évet töltöttem még el a Budapesti Spartacus-nál, aztán befejeztem a pályafutásomat.

– Vannak, akik ezáltal teljesen elszakadnak a sportágtól…

– Én is elszakadtam. De a kilencvenes évek közepén született unokáimmal sokat jártam vízre. Túrázni is elvittem őket a Felső-Tiszára, nagyon élvezték.

– Mit tart az edzőként töltött évtizedek legszebb emlékének?

– Mindig a legelső győzelem a legszebb, így számomra a montreáli VB ilyen, amikor Rita először lett világbajnok ’86-ban. De amikor Barcelonában illetve Atlantában olimpiát nyert, akkor is nagyon boldog voltam és arra gondoltam, hogy valahol nekem is van egy kis részem abban, hogy mindezt elérhette.

– Ha a sportélettel nem is, de az egykori tanítványokkal ma is aktív kapcsolatban áll…

– A már említett hajdani fiúcsapattal, akik a barátaim lettek, azóta is találkozunk. És a lányok közül is vannak néhányan, akik rendszeresen ellátogatnak hozzám. Ilyenkor jól kibeszélgetjük magunkat. Még Facebook-csoportot is kreáltak, „Ottó bácsi lányai” címszó alatt. Tudja, az az érdekes, hogy ők pont azok közül valók, akik nem is voltak annyira sikeresek. Mégis, mindig megköszönik, hogy foglalkoztam velük, mert úgy érzik, hogy sokat kaptak azoktól az időktől és a sporttól.