Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy a kajak-kenu sportág és az éppen idén 75 éves Magyar Kajak-Kenu Szövetség fennállásának egyik legnehezebb esztendejét éli.
Az utóbbi években hihetetlen lehetőségek nyíltak előttünk a saját sikereink után járó kiemelt állami támogatásnak köszönhetően, így a sportág ugrásszerű fejlődésnek indult. A kajak-kenu már az ország több mint 150 pontján űzhető. A fejlesztések pedig egyre magasabb sebességbe kapcsolnak, klubjaink folyamatosan megújulnak, kicsinosodtak a “porták” és új eszközök várják az arra érdemeseket, akik szerencsére egyre többen jelennek meg vízitelepeinken.
Fejlődnek a vízitúra-útvonalak és egyre több szakágunk vesz villámrajtot. Ma már természetes, hogy a gyorsasági kajak-kenu mellett egyre nagyobb teret nyer a szlalom, a sárkányhajó, a rafting, a kajakpóló, vagy éppen a tengeri kajakozás, úgy, hogy közben a profik továbbra is az ország legsikeresebb olimpiai sportágává teszik évről-évre a kajak-kenut.
A sportágon belül pedig óriási erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a kajak-kenuba áramló pénz minden forintját termőre fordítsuk, úgy, hogy közben megőrizzük önmagunkat, a sportágunk iránt érzett elhivatottságunkat, a munkába vetett hitünket és alázatunkat.
Éppen ezeket az alapértékeinket sértik az olyan sajnálatos és felelőtlen cselekedetek, amelyek egy szempillantás alatt tudják romba dönteni sok év munkáját. Elég néhány doppingeset, vagy más erkölcsi megingás ahhoz, hogy folt essen közös becsületünkön. Ezeket megelőzni nem mindig tudjuk, de megengedni soha nem fogjuk!
Tehát az egész közösség erejét megfeszítve dolgozik és mellette küzd a saját becsületéért. Ha úgy tetszik, minden nap háborút viselünk és a harcot most az olimpián folytatjuk. Biztos vagyok benne, hogy Brazíliából is győztesként távozunk majd!
Hölgyeim és uraim, mindent bele!
Dr. Baráth Etele, elnök – MKKSZ
