„Hangyatípus voltam” – így emlékezett vissza egy interjújában Kozák Danuta gyerekkori önmagára. A KSI vízitelepén zajos volt az élet, míg a többiek – élükön egy másik kislánnyal, egy bizonyos Szabó Gabriellával – a vízi csatákat és a játékokat választották az edzések után, Kozák volt, hogy még pluszadagokat végzett el – önszorgalomból, lelkesedésből és álmot dédelgetve, hiszen már kislányként megfogalmazta magának: ő bizony olimpiai bajnok akar lenni!
Csínytevésben sosem járt az élen, megesett az is, hogy a tanulásban sem, s ilyenkor egyik nevelőedzője, Agócs Mihály – a másik, Simon Miklós 2006 óta a brit válogatott sikereiért dolgozik – mély szeretettel feddte őt. Agócs szerint ugyanis a legfontosabb, hogy szeressék a gyerekeket, és felelősségteljesen bánjanak velük, hiszen csak így lehet olyan alapokat lefektetni, amelyekre a későbbiekben fel lehet építeni akár egy felnőttkarriert is, nemcsak a sportban, de a magánéletben is.
Szabó Gabriella, Kozák Danuta és a riói olimpián szerb színekben szereplő Ruzicic-Benedek Dalma esetében kijelenthető: a nevelőedzők jó munkát végeztek, de a lányok hamar felismerték, ha labdába akarnak rúgni a felnőttválogatottban is, a korszak sikeredzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjához kell csatlakozniuk. A legendás edzőnő csapatában hemzsegtek a sztárok, itt lapátolt az akkor már olimpiai bajnok Kovács Katalin és Janics Natasa, akiktől rengeteg mindent elleshettek a fiatalok. Huszonéves fejjel jól kellett menedzselniük magukat, ahogy Kozák Danuta korábban fogalmazott: „Vannak döntések, amelyeket nehéz meghozni, mert abban a pillanatban még nem tudhatod, hogy a későbbiekben milyen árat fizetsz majd értük.”
És a hangyatípusú kislány – nyomában Szabó Gabriellával – az új csoportjában is kőkeményen dolgozott. „Mint egy kis matrica”, úgy tapadt a nagyokra, s ennek gyorsan meg is lett az eredménye: 2007-ben a pontevedrai Európa-bajnokságon arany-, a duisburgi világbajnokságon bronzérmet vehettek át – még csak a párosok 1000 méteres versenye után, vagyis nem olimpiai számban.
Mindössze egy esztendőt kellett várni arra, hogy a lányok ötszáz párosban is diadalmaskodjanak. A minél több kvóta megszerzése érdekében a szövetség őket nevezte a milánói olimpiai pótkvalifikációs Európa-bajnokságra, amelyen zöldfülűként meg is nyerték az aranyérmet. A szigoráról híres Fábiánné Rozsnyói Katalin a győzelem ellenére is talált kivetnivalót a lányok sikerében, az olimpia esztendejében a csoport már ekkor ingatag lábakon állt: Douchev-Janics 2007-ben hagyta ott az edzőnőt, 2008 júniusában ugyanezt tette Kovács Katalin és a két fiatal versenyző, akik Sári Nándorral folytatták a felkészülést az olimpiára.
Kozák és Szabó a női négyesben kapott helyet, amellyel ezüstérmesek lettek, s bár olimpiai újoncként örülni kellett volna ennek az eredménynek, mindketten traumaként élték meg a második helyet.
A 2009-es idényre már Csipes Ferenc irányításával edzettek, s ebben az esztendőben, majd 2010-ben is megnyerte a világbajnoki aranyérmet a Szabó, Kozák páros 500 méteren. Nemcsak azért alkottak már azokban az időkben is tökéletes egységet, mert gyerekkoruk óta együtt edzettek, hanem azért is, mert az evezési stílusuk a legjobban illeszkedett egymáshoz. A pekingi olimpia után Szabó Gabi mélypontról jött vissza, s nagy erőt adott neki, hogy Kozák végig kitartott mellette. A 2012-es londoni olimpiára Kozák Danuta egyesben és a négyessel jutott ki, amelyben ott lapátolt Szabó Gabriella is. A párost azonban sorozatban harmadszor a Kovács, Janics páros vitte el, amely az athéni és a pekingi siker után ezüstérmes lett.
Sokakban összeállt a kép, amely szerint elérkezett a Szabó, Kozák páros aranykorszaka, ám Danuta – aki az olimpia után váltott, új klubban, az UTE-ban párjával, a korábbi kenus Somogyi Bélával kezdett el együtt dolgozni – úgy gondolta, inkább K–1-es karrierjét építgeti, 500 és 200 méteren is szeretett volna a világ legjobbja lenni. Kozák egyedül edzett, ezekben az időkben hátat fordított a párosnak (nem lett volna lehetősége az egyes-páros duplázásra), így Szabó Gabriella új párokkal, Fazekas-Zur Krisztinával és Csipes Tamarával élt át újabb sikereket, s a háttérből figyelte gyerekkori barátnője egyedülálló szárnyalását. Aki 2015-ben, miután vereséget szenvedett az egyes válogatósorozatban a szegedi Kárász Annától, visszatért a pároshoz. Több próbát is tett más versenyzőkkel, végül úgy döntött, semmi nem változott, továbbra is Szabó Gabriellával találja meg legjobban az összhangot a hajóban. A riói olimpia lebonyolítási rendje ráadásul arra is lehetőséget adott neki, hogy ezúttal egyesben, párosban és négyesben is megkísérelhesse az aranyszerzést. Hogy mitől olyan jó ez az egység?
Erről Szabó Gabriella mesélt a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti interjúkötetében.
„Nagyon hiányzott már az az érzés, amit gyerekkorunktól kezdve megéltünk Danával. Persze az elmúlt három év megmutatta, hogy működünk mi külön-külön is ebben a sportágban. Ő jól tudta egyesben érvényesíteni magát, én pedig két nagyszerű párral, Fazekas-Zur Krisztinával és Csipes Tamarával értem el sikereket. A 2014-es moszkvai közös győzelmem Tamival szintén rengeteget adott számomra, el is pityeregtem magam a dobogó tetején, hiszen lelkileg az is rendkívüli pillanat volt az életemben. De Danával egészen más a kötődésünk, a hajóban is teljes összhangban vagyunk, és emberileg is másként fordulunk egymás felé. Azt hiszem, sokkal több pluszenergiát tudunk adni egymásnak. Ha együtt vagyunk, Dana megnyugszik mellettem, egyfajta biztonsági hálót jelentek neki, ugyanakkor jól tudjuk egymást kordában tartani, előre- vagy éppen visszahúzni – mikor mire van szükség” – fogalmazott az elmúlt években már Tóth László irányításával készülő kajakos.
mno.hu/Lipiczky Ágnes
