– Hogyan találkozott első ízben a sportággal?
– Úgy emlékszem vissza, hogy az iskolában, ahová jártam Pesten, a tornatanárnő szólt nekem, hogy lesz egy két hónapos kajakos kurzus, szeretnék- e menni. Rögtön mondtam, hogy igen. Így kezdődött a pályafutásom. 16 éves voltam akkor.
– Mi tetszett meg benne leginkább?
– Az, hogy azonnal nagyon jól mentem. Mondta is az edzőm, hogy ha ilyen jól haladok, akár még olimpiai bajnok is lehet belőlem. Szeptembertől már az ő egyesületében folytattam a kajakozást, az Elektromosban. Meg is nyertem aztán mindig az ifjúsági versenyeket , egyesben és párosban is.
– Maconban Bánfalvi Klárával diadalmaskodott. Ő volt az állandó partnere?
– Cserélődtek a párjaim – összeraktak például Hartmann Cilivel is – de Klárival, aki két-három évvel idősebb volt nálam, mindig nyertünk.
– A legfényesebb érmük, az 54-ben vele szerzett világbajnoki arany ma már legendaszámba menő körülmények közt született…
– Az tényleg egy csoda volt! Nem számítottunk rá.
Fogalmunk se volt róla, hogy ilyen jók vagyunk. Csodálkoztunk és persze nagyon örültünk. Főleg az után, hogy a focisták csalódást okozó szereplése miatt ki se akartak engedni bennünket. Gondolom, ismert történet: Bánfalvi Klári meg pár fiú elrohant a sporthivatalba és kikönyörögte, hogy utazhassunk. Az utolsó pillanatban mentünk ki. Amikor visszajöttünk, akkor is alig volt hivatalos ünneplés, a focistákról beszélt még akkor is mindenki. A kajakosokkal akkor nem sokat foglalkoztak.
– Ezt követően is voltak még meghatározó versenyélményei?
– Tulajdonképpen nem. Miután ’56-ban kimentem Svájcba, még versenyeztem ugyan, háromszor megnyertem a bajnokságot is, de aztán megszületett a fiam. Onnantól ő volt a fontos.
– Hobbi szinten sem evezett tovább?
– Úgy igen. Sokáig kajakoztam , vagyis inkább „kajakozgattam” a Genfi tavon. Bár az nem igazán alkalmas erre. Tudja, a szél miatt. Hol innen fúj, hol meg onnan….
Dusika nevet és minden bizonnyal cinkosan kacsint is egyet a vonal végén. És megígéri, egyszer elmeséli, minek köszöntheti hihetetlen pozitív életszemléletét. Addig is szeretettel üdvözli a magyar sporttársakat és elismerését küldi a „fiataloknak”… A maiaknak és a tegnapiaknak is…
