Kulifai Tamás Györgyjakab Mátévál párban maratonban állhatott fel a dobogó tetejére

Az időjárás vasárnap kegyesebb volt a ráckevei maratoni válogató részvevőihez. Bár a szombatinál hűvösebb volt a hőmérséklet, nagy hullámokkal ezúttal nem kellett megbirkózniuk a párosoknak. Férfi kajakban Györgyjakab Máté és Kulifai Tamás, nőiben Kiszli Vanda és Mihalik Sára, kenuban Dóri Bence Balázs és Koleszár Zoltán győzött.

Ráckeve
Hír

A hölgyeknél Kiszli Vanda és Mihalik Sára párosa nyerte meg a ráckevei maratoni válogatót, az Atomerőmű SE és a MULTI versenyzői a Czéllai-Vörös Zsófia, Csernák Edina, valamint a Katona Lili, Váczai Enikő kettőst győzték le a versenyben.

„Kiszli Vandáék, valamint Czéllai-Vörös Zsófiék hamar leszakították a harmadik párost, végig együtt, váltott vezetéssel mentek, majd az utolsó kiskörben, az utolsó fordulóban Vandáék megindultak és meg is nyerték a versenyt” – mondta Weisz Róbert, a maratoni szakág vezetője.

Nagy izgalmakat hozott a férfi kajak párosok versenye, amelyben óriási párharc alakult ki Kulifai Tamás és Györgyjakab Máté, valamint a Mészáros Márton és Gere Bálint alkotta duó között.

„A két páros felváltva vezetett a versenyben, pedig volt két olyan futószakasz is, amelynek a végét elrontották Kulifai Tamásék. Mégis utóbbiak annyira frissek és gyorsak voltak, hogy könnyedén tudtak ledolgozni öt-hatszáz méteres hátrányt. Az utolsó fordulóra együtt mentek, s a célegyenesben Györgyjakabék erősebbnek bizonyultak Mészáros Mártonéknál, meg is nyerték a versenyt. Érdekesség, hogy a gyorsasági szakágra készülő Kulifai a maratonra oda tudott állni és technikailag nagyon jó pályát ment párjával – mondta a szakágvezető. Ebben a számban a harmadik helyet a lágymányosiak, vagyis Mészáros Márton Sándor és Zöllner Dániel szerezte meg.

A férfi kenusok versenyében két induló volt. Dóri Bence Balázs és Koleszár Zoltán párosa a negyedik futás utáni alsó fordulóban minimális előnyre tett szert, amelyet végig meg tudott őrizni a Bakó Tamás, Laczó Dániel kettőssel szemben.

Az ifjúsági versenyzők válogatójáról külön beszámolót közlünk.

Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

Kimlén is elindul a kajak-kenus élet

Kimle eddig sárkányhajó csapatával volt jelen a kajak-kenu sport térképén. Most újít a klub, amely megkezdte a faluban és Ásványrárón a gyerekek toborzását. A fiatalokkal a győriek korábbi versenyzője, Kovács Attila foglalkozik majd.

Új utak
Hír

A sportágat kedvelők nyilván többször is találkoztak már híreinkben a Kimlei Sárkányok nevével. Kimle községben, a Mosoni-Dunán erős csapatot kovácsoltak össze az elmúlt évek során, az egyesület példának okáért részt vett a szeptemberi Velencében rendezett klub-világbajnokságon is, amelyről a 20-as női hajójuk bronzéremmel tért haza. Nem mellesleg a falu szervezi a környék egyik legszínvonalasabb sportrendezvényét, a Szigetközi sárkányhajó fesztivált is.

Idén ősztől újít az egyesület, Kimlén is elindul a kajak-kenus élet, Jakab Mihály vezetésével megkezdik az utánpótlás nevelést az egyesületben.

„A Magyar Kajak-Kenu Szövetség pályázatának köszönhetően lehetőségünk nyílt eszközbeszerzésre, így három egyes kajakkal és egy páros hajóval megkezdjük az utánpótlásképzést – mondta Jakab Mihály. – A GYVSE korábbi versenyzője, Kovács Attila vezeti majd az edzéseket, jelenleg a toborzásnál tartunk, a kimlei és ásványrárói általános iskolákból várjuk a gyerekeket az egyesületünkbe. Egy másik pályázatnak köszönhetően megújul a csónakházunk, így rendezett környezetben tudjuk majd fogadni a fiatalokat. A célunk, hogy jövőre öt igazolt versenyzőnk legyen, akik el tudnak indulni a magyar bajnokságon, 2019-ben pedig szeretnénk ezt a számot megduplázni.”