Mégse

Izgalmas párosok az előolimpián

Magyar idő szerint kedd hajnalban kipróbálta a vadonatúj tokiói versenypályát a magyar csapat, a jövő évi olimpia hivatalos tesztversenye gyorsasági kajak-kenuban csütörtökön rajtol. A futamokat olimpiai egyes és páros számokban rendezik majd meg. Az eseményen a lényeg a tapasztalatszerzés, az eredmények másodlagosak, így erre a hétre vadonatúj magyar párosok alakultak.

Hír

“Tavaly októberben itt még pusztaság volt

– mondta csodálkozva a kajak-kenu versenyeknek helyszínt adó pálya környezetét meglátva Medveczky Erika. – Elképesztő munkát végeztek eddig a szervezők, mindkét oldalra megépültek a hullámtörők is” – tette hozzá a nyolcszoros világbajnok, aki 500 egyesben és párosban is versenyezni fog a héten.

Maga a vadonatúj pálya egy tengeröbölből lett leválasztva, oldalait betonfal szegélyezi, és a hírek szerint gyakran szeles, bár a magyar versenyzők kedden éppen szélcsendben evezhettek rajta.

“Edzettem már Ausztráliában, ott sokkal sósabb a víz, ha az arcomba folyt, akkor csípte a szemem, de itt ezzel nem lesz gond – mondta Birkás Balázs, aki Tótka Sándorral együtt K-1 200 méteren fog versenyezni a következő napokban.

“Azt hittem a betonfal majd jobban visszaveri az apró hullámokat is, és lötyögni fog, de nem így történt, ez pedig kellemes csalódás.

Viszont két percenként gép landol

a szomszédos repülőtér leszállópályáján, ami nagyon hangos, ez mindannyiunkat zavarta valamennyire” – mesélte tapasztalatairól a négyesben friss világbajnok Gazsó Dorka, aki Medveczky Erika párjaként versenyez majd K-2 500 méteren, valamint K-1 200 méteren is rajthoz áll, Lucz Annához hasonlóan.

A férfi K-2 1000 méteres számban is egy vadonatúj páros, a vb-n szereplő 500 négyes két tagja, Nádas Bence és Kuli István indul majd, férfi K-1 1000 méteren pedig a táv friss világbajnoka, Kopasz Bálint csaphat össze ismét a portugál Pimentával.

Férfi kenuban a világbajnoki ezüstérmes Adolf Balázst nevezte be az 1000 egyes versenybe Hüttner Csaba szövetségi kapitány, valamint Kiss Balázst. Kenu párosban pedig a Kiss Balázs, Dóri Bence egység bizonyíthat.

A női kenusoknál viszont semmi meglepetés, C-2 500 méteren a világbajnoki ezüstérmes Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső egység rajtolhat, a C-1 200 méterre pedig a páros mindkét tagja odaáll.

Az elő-, és középfutamokat csütörtökön és szombaton, a döntőket pedig pénteken és vasárnap rendezik Tokióban, ahol az épek mellett a paraversenyzők is rajthoz állnak majd. A magyar színeket Varga Katalin, Suba Róbert és Juhász Tamás képviselheti ebben a szakágban.

A tesztverseny pontos időrendje letölthető innen.

Kamera is előad az utánpótlás-konferencián

Világklasszis sportolók, köztük háromszoros olimpiai bajnokunk, Kammerer Zoltán, és a sporttudomány legjobbjai is előadnak november 28-án az utanpotlassport.hu hagyományos, Egy nap az utánpótlásért című konferenciáján. A Magyar Edzők Társaságának szakmai együttműködésével, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár fővédnökségével megvalósuló esemény helyszíne a fővárosi Lurdy Ház lesz.

Hír

Minden, amit a bajnokká válás legfontosabb időszakáról, a gyerek- és fiatalkorról tudni kell – ez a mottója a szakportál által már kilencedik alkalommal megszervezett konferenciának, melynek programjában különleges előadások és klasszis előadók sora várja az érdeklődő edzőket, testnevelőket, sportszakembereket, nem utolsó sorban a szülőket.

A MediaBook Kiadó égisze alatt működő utanpotlassport.hu szerkesztősége a nemrégiben megjelent – és a karácsonyi könyvpiac slágerének ígérkező – Így lettünk bajnokok című, harminc jelenlegi klasszis sportolónak a felnőtté válásig tartó időszakát felölelő portrékötet vezérfonalára fűzte fel a konferencia témáit.

Hogy miképpen csinálták, milyen gondokkal küzdöttek, hogyan élték meg a sikereket és a kudarcokat gyerekkorukban azok, akik eljutottak a világsikerig. Honnan indultak és milyen út vezetett számukra a nagy győzelmekig? Mit tanulhatnak az egyes történetekből a pályájuk elején most járó fiatal sportolók, a szüleik, az edzőik?

Az egész napos konferencián

elmondja gondolatait Kammerer Zoltán,

a világbajnok öttusázó Marosi Ádám és az olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó Ungvári Miklós. A résztvevők beszélgetést hallhatnak az ötkarikás aranyérmes rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu Shaolin Sándor és a nyíltvízi úszó vb-első Rasovszky Kristóf édesanyjával, valamint a párosvilágbajnok teniszező, Babos Tímea édesapjával. Előadást tart Földesiné dr. Szabó Gyöngyi sportszociológus, Lénárt Ágota pszichológus és Köpf Károly, a Magyar Edzők Társasága titkára mellett a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Gergely István, a Budapesti Honvéd jelenlegi elnöke, valamint Vajda Zsuzsanna, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium testnevelés-munkaközösségének vezető tanára is.

Részletes program, részvételi feltételek és jelentkezés itt.

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.