Nehezen lehet rávenni a szereplésre, többnyire már kerüli a felhajtást, a nyilvánosságot. A válogatókon, a bajnokságokon is inkább a háttérben meghúzódva szemléli versenyzője sikereit. Az Év női kajakosának választott Takács Tamara két éve került Kati néni csoportjához, aki akkor még férfi versenyzőket készített, Tamara azonban szorgalmával, terhelhetőségével, tehetségével kivívta, hogy a csapat tagja lehessen.
A 2017-es idényre kettesben maradtak. Edzőnő és a fiatal tanítvány, aki nem is okozott csalódást. K-1 500 méteren felnőtt Európa-bajnok lett, a női négyes tagjaként világbajnoki címet szerzett, az egyes indulásért zajló szétlövés során pedig bebizonyította: ő is képes klasszis időeredményre, hiszen 1:47-tel kezdődő idővel lett második Medveczky Erika mögött. Sokan a tokiói olimpia nagy ígéretét látják benne, ám a ma 75. születésnapját ünneplő edző, Kati néni óvatosabban fogalmaz. Még nem a tokiói olimpiára készíti őt, hanem mindig a következő idényre.
„Lépcsőfokokban gondolkodunk – mondja Kati néni. – Idén felléptünk az elsőre, de még van három Tokióig. Tamara az a típusú versenyző, aki mindig többet akar, ám én igyekszem úgy beosztani a munkánkat, hogy maradjon benne az olimpiáig.”
Tamara véleménye szerint jó alany ahhoz, hogy nagy versenyző váljék belőle, mert formálható, lehet rá építeni és igényes a munkájával szemben. Ha kell, rá tud tenni még egy lapáttal – erről ismerszik meg az igazi bajnok, de megesik, hogy olykor pont ebből adódik nézeteltérése a versenyzőjével.
„Tud vitatkozni, és akkor helyre kell tennem. A minap is láttam rajta, hogy fáradtabb, s ezért nem azt az edzést csináltuk, amit előtte megbeszéltünk. Kérdőre vont, mire azt feleltem neki, hogy innentől kezdve nem mondok semmit. Meglepetés lesz minden nap – mondta Kati néni, aki jó kontaktust tudott kialakítani Tamarával, s élvezi az egy edző-egy versenyző felállást. Korábban volt, hogy nyolc kajakossal dolgozott egyszerre, s bizony a lányoknál a féltékenység gyakran felütötte a fejét.
„A férfiakkal könnyebb volt, nyíltabbak, kérdezhettem olyat is tőlük, amire könnyedén válaszoltak, hagyták, hogy belelássak a lelkivilágukba. A lányok mások, visszafogottabbak, no nem a pletykálásban, hanem a saját dolgaikkal kapcsolatban. Nem adják ki magukat” – folytatta Kati néni, aki szerint a versenyek, a téthelyzetek az edző számára is kihívást jelentek, s a szezon vége igazi megkönnyebbülést hoz. Mint ahogy megkönnyebbülést adott számára Kőbán Rita 1996-os atlantai győzelme.
És hogy a kikapcsolódást mi jelenti?
A sok-sok tennivaló, az edzésmunka, a feladatok, Fábián László, Öcsi bácsi ápolása mellett nem sok ideje jut a feltöltődésre, de saját bevallása szerint sem olyan ember, aki nyugalomban megülve tudná tölteni a mindennapjait. Mert semmit sem tud csak úgy, a maga egyszerűségében csinálni, mindig a maximumra törekszik. Ha kívánhatna egy jó tündértől a születésnapjára, hirtelenjében nem is tudná, hogy mi lenne az.
„Talán egy csendes nap. Amikor azt csinálom, amit én akarok, amikor az lehetek, aki én vagyok” – mondja Kati néni.
75. születésnapja alkalmából kívánunk neki több ilyen napot, és sok-sok boldogságot, egészséget
fotó: Balogh Zoltán/MTI
