Mégse

Az év utánpótláskorú sportolója lett Biben Karina Klaudia és Bakó Olga

Az ifi Európa-bajnokságon és világbajnokságon is aranyérmes duó az egyéni sportágak csapat kategóriában lett a legjobb a hölgyek között a Héraklész Gálán. Az egyéni év sportolója versenyben a férfiaknál Varga Ádám második, míg a hölgyeknél Gazsó Alida Dorka a harmadik lett.

Hír

Arattak a KSI SE kajakosai a tavalyi év legjobb utánpótláskorú sportolóinak megrendezett Héraklész Gálán. Bár az egyéni versenyben két úszó, Milák Kristóf és Késely Ajna nyert, de a férfiak között Ballai László és Matyus Zsolt tanítványa, Varga Ádám lett a második, míg a hölgyeknél Gintl Andrea versenyzője, Gazsó Alida Dorka szerzett harmadik helyezést.

Még ennél is nagyobb siker, hogy az egyéni sportágak csapat kategóriájában a nőknél a két ifjúsági Európa- (500 m és 1000 m), valamint 500 méteren egy világbajnoki címet nyert – szintén KSI-s – Biben Karina Klaudia, Bakó Olga kajakpáros végzett az élen. Az egységből Biben Karina Klaudia ráadásul tagja volt a K-4 500 méteren szintén világbajnoki címet nyerő csapathajónak is.

„Jó érzés, hogy mi nyertünk, hatalmas megtiszteltetés mindkettőnknek, hogy hozzánk került ez a díj – mondta Biben Karina Klaudia. – Az edzőnk, Gintl Andrea is nagyon örül az elismerésnek, azt mondta nekünk, hogy megérdemeltük ezt a címet. Az idei célunk az, hogy a párosunk hasonlóan jól szerepeljen, mint tavaly, a négyessel kapcsolatban pedig abban bízom, hogy összejön egy olyan egység, amiben minél többen ülünk a KSI-ből” – tette hozzá a kajakos, aki arról is beszélt, hogy jól sikerült a téli felkészülése és a következő hetekben csapatával Portugáliában fog edzőtáborozni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkárságának ünnepségén Szabó Tünde államtitkár emlékeztetett arra, hogy a Héraklész Bajnokprogram 2001-ben indult útjára az új utánpótlás-nevelési stratégia első részeként. Hozzátette: a program akkor még 13, mára viszont már 21 sportágat menedzsel, és véleménye szerint egyértelműen beváltotta a hozzá kapcsolódó pozitív igényeket.

“Öröm látni és megtapasztalni, hogy a programoknak köszönhetően évről-évre nő azoknak a fiatal sportolóknak a száma, akik fantasztikus sikereket érnek el a korosztályos világversenyeken, arra pedig még inkább büszkék lehetünk, hogy akadnak olyanok is, akik már a felnőttek között is bontogatják szárnyaikat, sőt, komoly eredményeket mutatnak fel” – fogalmazott Szabó Tünde a Uránia Filmszínházban megtartott rendezvényen, ahol Sárfalvi Péter helyettes államtitkárral, Kulcsár Krisztiánnal, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével és Vékássy Bálint MOB-főtitkárral 12 sportág 40 versenyzőjét és 30 edzőjét díjazták.

A vb-re hajrázta magát Bodonyi és a Kárász, Kozák páros

A Kárász Anna, Kozák Danuta páros és Bodonyi András nyerte a világbajnoki indulásról döntő szétlövést Szolnokon.

Hír

Az első szétlövésben az első válogatón győztes Medveczky Erika, Csipes Tamara kettős a második válogató győztesével, a frissen alakult Kárász Anna, Kozák Danuta duóval csapott össze a kajak párosok 500 méteres versenyében. A táv első felében fej-fej mellett haladt a két hajó, 250-300 méternél váltott tempót a Kárász, Kozák kettős, és végül magabiztosan, mintegy fél hajó előnnyel nyert, ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A második szétlövésben C-1 1000 méteren, tehát olimpiai számban Bodonyi András és Kiss Tamás küzdött meg a vb-indulásért. Hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző futamban, az elején szoros volt kettőjük harca, majd Bodonyi ritmust váltott, és a hajrát jobban bírva győzött. Bodonyi András először állhat rajthoz felnőtt világbajnokságon, ha Hüttner Csaba és a szakmai bizottság is így dönt. Várhatóan a jövő héten hirdet hivatalos keretet a szövetségi kapitány.

A világbajnokságot Portugáliában rendezik meg augusztus 22. és 26. között.

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.