“Nemrég Dunaújvárosban voltam, a helyi sportcsarnokban, ki volt rakva egy tabló, hogy »Sztálinváros első magyar bajnoka« és magamat láttam a fotón” - meséli saját sportolói karrierjét emlegetve az ünnepelt, aki 1959-ben kezdett kajakozni, eleinte idősebb versenyzőtársai oktatták, majd Kulcsár István irányította az edzéseit. Az első felnőtt magyar bajnoki címet 1963-ban szerezte K-1 10000 méteren, majd később a válogatott tagja is volt az 1963-as jajcei világbajnokságon. Az edzői munkát 1965-ben szintén Dunaújvárosban kezdte, tanítványai közé tartozott Martinkó György és Hubik András, utóbbi vb-bronzérmes lett, és a mai napig edzőként dolgozik.
A szakedzői diplomáját 1972-ben kapta meg, 1973-tól a serdülő és az ifjúsági válogatott mellett dolgozott, majd a felnőtt válogatottban a csapathajók edzéseit vezette. Ott volt az 1976-os montreali olimpián. 1973-tól Szolnokon vállalt munkát, ahol a később kétszer világbajnoki aranyat szerző kenus, Gyulai István nevelőedzője volt.
“Nekem Dunaújvárosban komoly vesszőparipám volt, hogy nincsenek megfelelő feltételek a téli munkához. Akkoriban nemhogy tanmedence nem volt, de még uszoda sem. A szövetség ajánlott nekem két lehetőséget, megnéztem ezeket, és
engem Szolnok elvarázsolt.
Egy-két éves volt itt a tanmedence akkor, el sem tudom mondani, hogy ez abban az időben mekkora fegyverténynek számított.”
Szolnoki tanítványai közül Vidéki László és Szabó Lajos vb-csapattag volt, Pető István, Szép Károly és Karnok Csaba pedig ifjúsági Európa- és világbajnokságokon szerzett helyezéseket. A klub anyagi helyzete miatt az 1980-as évek végén, az 1990-es években gimnáziumban oktatott testnevelést, és csak mellékállásban volt edző.
“Bekerültem a Tiszaparti Gimnáziumba testnevelőnek, együtt csináltuk a vízitúrát a versenyzőimmel. Olyan túrákat szerveztünk, hogy két hét alatt jöttünk le Tokajból Szolnokra, aztán a következő turnussal pedig elindultuk Szolnokról Szegedre, az is két hét volt, mert ezeken a túrákon egy nap evezés után mindig pihentünk egy napot. Szerették a gyerekek, és a versenyzőknél is megtartó ereje volt, mert a nyári holtszezonban sem szakadtak el tőlem. Egyébként edzőként sem hittem az olyan »fincsizésekben«, hogy akkor majd a pályán megyünk 10X500 métert, jobban szerettem, amikor hosszúkat eveztünk, és abba csempésztem bele a résztávokat.”
A városszerte elismert pedagógus feleségét is a gimnáziumban ismerte meg, később fiúk folytatva a családi hagyományokat, kajakozni kezdett. Manapság pedig ő is testnevelőként dolgozik a Tiszaparti Gimnáziumban, ami ma már Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumként működik Szolnokon.
“A fiammal együtt oktatjuk a negyedikeseket a sportágra. Az iskolai program része, hogy a gyerekeket negyedikben heti két órában, hétfőn és kedden kajakozni és kenuzni tanítjuk.
Aranyosak, jól érzem magam ezzel a korosztállyal,
és boldog vagyok, hogy velük még a vízen lehetek. Már hatodik éve csináljuk ezt a programot, a kis negyedikesekből azóta többen igazolt versenyzők lettek, és egyre sikeresebbek.”
Nagy György a 80. születésnapját családjával, közte 2 és fél éves unokájával ünnepli. Egyelőre nem készül nagy bulira, bár korábban előfordult, hogy érték meglepetések.
“A korábbi tanítványaim a 70. és a 75. születésnapomon is megleptek valamilyen nagyobb köszöntéssel, akkor nagyon jól esett, de talán ez most nem lenne tanácsos a járvány miatt. Egyébként hatalmas nagy élmény, hogy megéltem ezt a kort. Örülök annak, hogy eljutottam nyolcvanadikig, rengeteg szép emlékem van.” - tette hozzá a kiváló tréner, aki 1987 óta mondhatja magát a sportág mesteredzőjének.
Isten éltesse sokáig Nagy Györgyöt!
