– 120 indulóból a középmezőnyben végeztél a világbajnokságon férfi kajakban, elégedett vagy az eredménnyel?
– A második futamban elért eredménnnyel teljesen elégedett vagyok, az első futamban még nem éreztem a ritmust. Azért a második futamban is hozzáértem egy kicsit az egyik kapuhoz, ha nincs az a hiba, akkor még 10 embert meg tudtam volna verni. A világbajnokság előtt két hetet edzettünk a La Sue-i pályán, ami egyébként nagyon tetszett nekem, mert egészen különleges elemek vannak benne. Az edzéseken jobban ment, mint a versenyen, de ez természetes, hiszen egy világbajnokságon hatalmas drukk van bennünk.
– Storcz Botond szakágvezető szerint nagyon jó úton jársz a felkészülésben, te is így látod?
– Az utóbbi két évben sokat fejlődtem, ez meglátszott az idei versenyeken. Rengeteget edzek, sokféle edzővel, idén a világversenyek előtt a szlovén válogatottal is készültem, az egyik legjobb barátom például idén junior világbajnokságot nyert kenuban. Én is jól szerepeltem a korosztályos világversenyeken, az Európa-bajnokságon, és a világbajnokságon is majdnem a legjobbak közé kerültem, ami nagy dolog. Aztán a felnőtt vb-n sikerült megvernem a három évvel ezelőtti olimpiai bajnokot, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szlalom egy olyan szakág, ahol a legjobbak is hibázhatnak.
– Miért éppen Szlovéniában készülsz?
– A magyarázat egyszerű, a szüleimnek régóta van egy raftingos vállalkozása Bovecban, a nyarakat korábban is minden évben ott töltöttük, aztán amikor 13 éves voltam, akkor befejeztük az ingázást, és kiköltöztünk. Én később átkerültem Solkanba, itt készülök, és ide járok középiskolába is. Általában iskola előtt futni megyek, aztán ebéd után edzek másfél-két órát vadvízen, vagy síkvízen, utána ugyanennyi időt töltök a konditeremben.
– Mik a távlati terveid versenyzőként?
– A következő szezonra új edzővel, a szlovén Kodelja Uros-szal készülők, aki versenyzőként nagyon eredményes tudott lenni, és kiváló pedagógus. Miután jó kajakos volt, tőle sokat tanulhatok. Szeretnék még javítani az evezési stílusomon, aztán meglátjuk mire jutok. Vannak rövidebb, és hosszabb távú céljaim is a szlalomban, de elsősorban azért csinálom, mert engem maga
az evezés, és az edzések boldoggá tesznek.
– A világbajnokság óta te vagy az első számú férfi szlalomversenyző a válogatottban, szerinted mi kellene ahhoz, hogy a szakág tovább fejlődhessen Magyarországon?
– Sokszor, sokan elmondták már: a legfontosabb az, hogy minél hamarabb legyen szlalom-pálya Magyarországon, ez rengeteget dobna a szakágon. A szlalom egy rendkívül technikás sport, amit síkvízen nem lehet megtanulni. A szlovén versenyzők már egészen fiatalon vadvízen készülnek a Soca-folyón, nálunk azonban ilyen lehetőség nincs, a magyar utánpótlás egyetlen esélye az épített pálya lehet.
– Te azonban Szlovéniában készül. Látsz arra esélyt, hogy tokiói kvótát szerez jövőre a pótkvalifikációs Európa-bajnokságon, Londoban?
– Számolgattam a világbajnokság óta, hogy hány olyan ország jár a szlalomban előttünk Európában, amelyek még szintén nem kvalifikálták magukat az olimpiára. Ha életem legjobbját nyújtom Londonban, akkor is bazi nagy szerencse kell ahhoz, hogy jövőre megszerezzem a kvótát, de a remény hal meg utoljára. Azt hiszem, hogy a jövő évi olimpiai szereplés még túl nagy falat nekem, viszont a 2024-es párizsi részvétel esetemben reális cél lehet.
