„Az Én Is Vagyok Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületnél dolgozom, mint sorstársi tanácsadó. – kezdte Pulai Erika. - A hozzánk fordulókat tudom a saját élettapasztalataimmal segíteni. Hogyan sikerült felállnom a sérültségemből, hogyan vállaltam munkát, milyen célokat tűztem ki magam elé. Ezen kívül minden fogyatékosságügyi tanácsadásban rendelkezésre állok. Ha csak egy embernek is segítek ezzel, és motivációt adok, akkor már tökéletesen megérte.”
Pulai Erika a paraválogatott tagjaként néhány hete először utazhatott külföldi edzőtáborba. Weisz Róbert csapata a horvátországi Opuzenben készült a szeptemberi paralimpiára, ahol szövetségi kapitány külön kiemelte Erika látványos fejlődését.
„Az első hosszabb edzőtáborom volt, hiszen ez még csak a harmadik szezonom lesz a sportágban.
Fárasztó volt, de pozitív élményekkel jöttem haza. Saját magamat kellett legyőzni ezeken az edzéseken.
A többiek nagyon segítőkészek voltak. Hiába vagyok úgymond a legsérültebb a csapatban, egyáltalán nem éreztették azt velem, hogy gyengébb lennék.”
Az edzőtábor első időszakában edzője, Rigó Gábor is vele volt. A szolnoki tréner a kezdetek óta segíti, figyeli Erikát a töretlen fejlődésben. Opuzenben az első pár nap feladata az volt, hogy leküzdjék a vízre szállás okozta félelmet.
„Ezt a nehézséget gyorsan áthidaltuk, és onnantól kezdve ügyesen kajakozott. A téli felkészülés alatt sokat erősödött, emiatt nagyon bizakodók voltunk. Szerintem jó úton vagyunk, és szépen lépkedünk előre.” – mondta Rigó Gábor majd hozzátette, Erikával könnyű együtt dolgozni, hiszen nagyon elhivatott.
„Az akarata a legnagyobb erőssége. Egy év alatt megtanult úszni.
Az betegség utáni felállása, hozzáállása a mindennapi élethez és a sporthoz példaértékű. Amiben fejlődnie kell az a türelem.
Három év kajakozás után nem lesz még valaki olyan vízbiztos, mint az, aki 20 éve csinálja. Meg kell értenie, hogy a lépcsőket végig kell járni.”
Pulai Erika a Horvátországból való hazatérés óta ismét Szolnokon edz, minden nap munka után tréningezik, kivéve a vasárnapokat. Szolnoktól 20 kilométerre lakik, így az utazás is időbe telik, de számára ez nem probléma, igyekszik minél többet kihozni önmagából.
„Erő-állóképességben sokat fejlődtem, és a hosszabb távokat is egyre jobban bírom. A stabilitást is viszonylag gyorsan elsajátítottam. Láb használata nélkül evezek, gyakorlatilag csak felsőtesttel dolgozom. Teljesen máshova esik a súlypont a sérülteknél, nálam meg főképp, és ezeket muszáj volt újra megtanulnom.” – idézi fel az elmúlt időszakot a Szolnoki Sportcentrum versenyzője.
Erika KL1 parakajak 200 méteren szeretne kvótát szerezni Tokióba. 2019-ben a szegedi világbajnokságon már döntőbe jutott, ahol a kilencedik lett. 2020-ban a szolnoki országos bajnokságon aranyérmet szerzett, ráadásul közel 10 másodpercet javított a vb-n elért idején. Ha így fejlődik tovább, Rigó Gábor szerint nem lesz gond a kvótával.
„Ha a vb helyezést meg tudja ismételni – márpedig én úgy érzem, hogy azóta sokat fejlődtünk – akkor meglesz a kvótája. Szerintem jó úton haladunk, most már egy nagyobb lapáttal tud evezni, egy keskenyebb, borulékonyabb hajóban, mint tavaly. Időeredményben a középmezőnyhöz szeretnénk közeledni, az élmezőny még nagyon messze van, de ennyi idő alatt ez is szép teljesítmény.
A paralimpián az 5-8. hely valamelyike mindenképpen összejöhet.”
– mondta Rigó Gábor.
Erika az ötkarikás játékok elhalasztásával úgy érzi, nyert magának egy évet a felkészülésre. A világkupán és az Európa-bajnokságon is rajhoz áll majd, addigra szeretne csúcsformába kerülni.
„Nálam az A-opció, hogy ott leszek Tokióban, és képviselhetem a hazámat, valamint a parasportolókat. Az a lutri ebben, hogy nem tudhatjuk, hogy ki hogy készül, és kinek milyen lehetőségei vannak, de nem is akarom követni a többieket. Azt lehet látni, hogy erősek, hiszen van mögöttük jó pár év tapasztalat, én ehhez képest szinte még kezdő vagyok. Mégis úgy érzem, utol tudom érni őket. Egyébként nem szoktam foglalkozni az ellenfelekkel, mert az csak elveszi a fölösleges energiámat.” - mondta Pulai Erika.
