A sikerhez vezető utat tartotta szem előtt

Kiváló utánpótlásedzőnket, Varga Bélát köszöntjük 70. születésnapja alkalmából. 44 évnyi szolgálat után tavaly hagyott fel az edzősködéssel. Alapítója a Dunafüredi Vízisport Klubnak, de dolgozott a BSE, az UTE és a Merkapt-Mekler László SE kötelékében is. Tanítványai között volt a kétszeres olimpiai bajnok Fazekas-Zur Krisztina, valamint az olimpiai ezüstérmes Géczi Erika is.

A BSE-ben kezdte pályafutását edzőként, majd pedig vezetőként is ő felelt az egyesület kajakos szakosztályáért. Később az UTE-ban is dolgozott, a rendszerváltás után komoly szerepe volt a Dunafüredi Vízisport Klub megalapításában. Utolsó aktív éveit 2019-től Dunavarsányban töltötte. 

„1979-től a BSE-ben kezdtem el edzősködni, utánpótláskorú fiúkkal és lányokkal is egyaránt. Hamar nagyon jó eredményeket értek el a fiatalok. 1985-től Géczi Erikával foglalkoztam, aki kijutott a ’88-as szöuli olimpiára a kajak négyes tagjaként és 500-on második helyezést szerzett. A BSE-ben tanultam bele a szakmába, itt sajátítottam el az egyesületvezetést is, hiszen hat évig voltam a vezetőedzője, szakosztályvezetője a kajakosoknak. Hasonló korúak voltunk, nagyon jó csapat alakult, sokat tanultam tőlük, legfőképpen azt, hogy hogyan kell jó vezetőnek lenni. Nagy élmény volt számomra látni, hogy nemcsak az én versenyzőim, hanem a többi kollegám versenyzői is szépen fejlődnek, illetve mindent megtettem, hogy jobb és jobb eredményeket érjenek el. 18 évet töltöttem a BSE-ben, itt kezdtem Fazekas Krisztinával is foglalkozni. 18 éves koráig vezettem a pályafutását, nagyszerű versenyző volt már akkoriban is.”

A sikerhez vezető utat tartotta szem előtt

A BSE után a dunafüredi klubalapítás volt a következő nagy mérföldkő?

„A fővárosi pályámat az UTE-ban fejeztem be, majd 1999-ben, a rendszerváltás után nem sokkal megalapítottuk a Dunafüredi Vízisport Klubot. A klub első napjától kezdve követtem alakulását, mint alapító és vezető. Voltak támogatóink Százhalombattán, akiknek a segítségével nagyon jól el tudtunk indulni. Feleségemmel, Zsigmond Zsókával már a BSE-ben is együtt dolgoztunk, jól működött kettőnk között az összhang, mindig segítettük és támogattuk egymást. Hamar eredményesek lettünk a fiúkkal, ifjúsági világbajnokságot tudtunk nyerni kettesben és négyesben is.” 

Varga Béla beszélt arról is, hogy akkoriban még minden feladat az edzőkre hárult, akiknek nem volt egyszerű dolguk, mivel a versenyzők felkészítése mellett, az egyesület minden további feladatát is ők látták el. Nagy segítséget jelentett számára, hogy feleségével együtt tudtak dolgozni, sokszor amíg egyikük elutazott edzőtáborba a tanítványokkal, addig az itthon maradó fél tudott foglalkozni a többi gyermekkel. Bár voltak nehéz időszakok is, mégis jó szívvel emlékszik vissza a Dunafüreden eltöltött közel 20 évre. 2013 novemberében elnyerte az év utánpótlás edzője díjat, valamint klubja ugyanezen év augusztusában megkapta „A hónap műhelye” nívós kitüntetést is.

„2019-ben a Dunavarsányba vezetett utunk, ahol a Merkapt-Mekler László Sport Egyesületben tevékenykedtem egészen a tavalyi évig. Néhány gyerek átjött velünk, illetve Noé Zsombort tudtam edzeni, akinek a mai napig követem sikeres pályafutását.”

A sikerhez vezető utat tartotta szem előtt

A kiváló szakember maga is kajakozott, előbb az Elektromosban, majd az FTC-ben. 27 éves koráig volt aktív versenyző, ekkor kezdte el igazán érdekelni az edzői pálya. A Fradiban még versenyzői évei alatt megszerezte a középfokú edzői képesítést, amely később munkájának alapját adta.

„Mindig is érdekelt a kajakozás mikéntje, hogy hogyan lehet teljesítményt fokozni, hogyan kell elsajátítani az alapokat, milyen út vezet a győzelemhez. Így nem volt kérdés, hogy edzőként fogok dolgozni, hamar érkezett is a lehetőség a BSE-től. A legmeghatározóbb, 10-18 éves korig terjedő időszakban foglalkoztam a gyerekekkel, akik időközben fiatal felnőttekké cseperedtek. Szerencsésnek tartom magam, hogy megalapozhattam a későbbi karrierjüket. Nem az eredmények, az olimpia vagy világbajnokság volt a fókuszban, mindig az oda vezető út fontosságát próbáltam átadni tanítványaimnak. 

Az utat meg kell tanulni élvezni, máskülönben mit sem ér az egész. Én mindvégig élveztem, talán ezért maradtam 44 évig ebben a közegben.”

Bár jelenleg sokkal nyugodtabban telnek hétköznapjai, megpróbálja aktívan tölteni mindennapjait. A víz közelsége továbbra is megmaradt az életében. Úgy fogalmazott, hogy annak ellenére, hogy nap, mint nap a mozgás világában tevékenykedett, ő maga sajnos elhanyagolta a sportot, így most a SUP-ozással ismerkedik, valamint szívesen jár el kerékpározni. 

Isten éltesse sokáig!
 

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók