„Most már teljes boldogság van!” – ezek voltak Reményi Péter első szavai, amikor magyar idő szerint a vasárnap reggeli órákban telefonon kerestük.
Az örömre pedig minden oka meg van, hiszen a tízes mix hajóosztályban induló magyar hajó azok után csütörtökön győzött kétezer méteren, majd tegnap hatodik lett kétszázon, az ötszáz méteres fináléban a második helyen értek célba. Ez pedig azt jelenti, hogy a három versenyszám alapján összeállított rangsorban Indonézia mögött a második helyen végeztek, ami kvótát jelent a jövő augusztusi csengtui Világjátékokra.
„Nehezen indult, de a kétezer méteren aratott győzelmünkkel megalapoztuk a kvótaszerzést. Számítottam arra, hogy azon a távon jók leszünk, de az aranyéremmel minden várakozásomat felülmúlta a csapat. – fogalmazott Reményi Péter. – Kétszázon a hatodik hely is ajándék, hiszen az ázsiaiak ebben nagyon jók, a mianmari csapat például otthon heti 12-szer száll vízre. Ma pedig ötszázon is fantasztikus volt mindenki.”
Utóbbi távon a tegnapi középfutamban egy kisebb technikai hiba ellenére is sikerült megszerezni a második helyet, így az egység joggal bízhatott az újabb éremszerzésben. A döntőben a négy ázsiai ország, azaz Mianmar, Indonézia, Tajpej és Dél-Korea mellett Ukrajna és Magyarország képviselte Európát.
„Jól sikerült a rajtunk, de ennek ellenére is csak ötödikek voltunk az első méterek megtétele után. Tudtuk azonban, hogy ezen a távon a kenus tapasztalat nagy előny lehet számunkra és ezt mutatta az utazónk is. Feljöttünk a második helyre és közel voltunk Mianmarhoz is, de ők még tudtak egyet indítani a végén. Mérhetetlenül büszke vagyok a csapatra, mindenki nagyon odatette magát.” – foglalta össze a finálét a Reményi Péter.
Mianmar végül mindössze 38 századmásodperccel bizonyult jobbnak a mieinknél, de ennél is kisebb volt a különbség az indonéz hajóval szemben, itt 16 század döntött a javunkra.
A végeredmény: 1. Mianmar 2:05.33; 2. Magyarország 2:05.71; 3. Indonézia 2:05.87; 4. Dél-Korea 2:08.71; 5. Ukrajna 2:09.66; 6. Tajpej 2:10.10
A sportág „Römije”, azaz Reményi Péter három évtizede meghatározó tagja a sárkányhajós közösségnek. Bár előzetesen is elmondta, hogy kvótáért utaznak a Fülöp-szegetekre, egyelőre ő is nehezen fogja fel, hogy ilyen eredményekkel sikerült elérni a kitűzött célt.
„Nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Férfiasan bevallom, hogy sírva fakadtam a mai döntő után. Ez egy csodálatos csapat így ahogy van, csak ismételni tudom magam, roppant büszke vagyok rájuk. Nagyon szeretném, ha ez a csapat együtt maradna a Világjátékokig. Nyilván nagy részük profi kenus, az egyesületük is azt várja tőlük, hogy síkvízen hozzák az eredményeket. Ebből én sosem csináltam problémát, heti egy edzést tartok Csepelen. Szerintem a Világjátékok egy nagy verseny, meglátjuk ki, hogy gondolkozik, legyen az versenyző, edző vagy szakosztályvezető, mindenesetre örülnék, ha ebben az összeállításban mehetnénk majd Kínába.”
A kvótaszerző csapat tagjai: Kövér Márton, Korisánszky Dávid, Koczkás Dávid, Adolf Balázs, Fekete Ádám, Slihoczki Ádám, Csorba Zsófia, Horányi Dóra, Bragato Giada, Opavszky Réka, Reményi Gitta (dobos), Reményi Péter (kormányos), Süveges Lilla (tartalék), Forgó Cristopher (tartalék), Kirschner Zoltán (tartalék)
A mastersben induló egységeinkről is érdemes szót ejteni, akik vasárnap három aranyérmet is szereztek. Tízes hajóosztályban a 40 év felettiek mix 500 méteres számában, valamint húszas hajóban szintén a 40 év felettiek között mix és open 2000 méteren is Magyarország győzött.
Az összesített éremtáblázaton négy arany-, négy ezüst- és négy bronzéremmel a hatodik helyen végeztünk.
A Puerta Princessa Baywalkon megrendezett világbajnokságon rekordszámú 24 ország képviseltette magát. Reményi Péter a szervezés kapcsán is csak pozitívumokat tudott mondani.
„Én 2006 óta járok sárkányhajó világbajnokságokra, de ilyen szervezett versenyen még nem voltam. Szuper volt minden, vigyáztak a biztonságra, a szervezők és a biztonságiak kedvesek voltak, mindenben segítettek. Jó volt a hangosítás és az indítás is, illetve rugalmasan kezeltek minden a felmerülő problémát. Nem mellesleg roppant kedvesek voltak, mindig mosolyogtak, megtisztelve érezték magukat, hogy a világ színe-java eljött hozzájuk.” – zárta Reményi Péter.
