- A tavalyi bronz Erdélyi Tamással már a tizenegyedik világbajnoki érmed volt a maraton szakágban. Hányadik helyet foglalja el az eddigiek között?
- Mindenképp nagyon fontos számomra, egyrészt azért, mert hazai közönség sikerült elérnünk ezt az eredményt, illetve pont tíz év telt el azóta, hogy először és másodszor is világbajnoki dobogón állhattam, akkor is egyébként pont Győrben.
- A futam után úgy fogalmaztál, hogy nem volt benne több. Néhány hónap távlatából is így vélekedsz?
- Utólag mindig lehet okosságokat mondani, de őszintén szólva most sem tudnék semmit kiemelni, amivel előrébb végezhettünk volna. Ahogy akkor is mondtam, a vezető hármasból a későbbi győztes portugálok „dolgoztak” a legkevésbé, ők évek óta a gyorsaságukra alapozva, a végén szoktak nagyon erősek lenni. Azt kell mondjam jól alkalmazzák ezt a taktikát, Ramalho és Pimenta ebből a szempontból is kitűnő párost alkot. Talán egyetlen esélyünk volt még az első futásnál, ha ott egy kicsit tovább futunk, mint ahogy a végén is tettük, akár lerázhattuk volna őket, de ezzel utólag már nem foglalkozunk.
- Na igen, az utolsó futás sokunk szemébe beégett, hiszen a megszokottnál jóval tovább, szinte a vízben futottatok hosszú métereket, mire beszálltatok. Hogyan jött ez az ötlet?
- A szabály szerint eredetileg az utolsó kordonon nem mehettünk volna túl, ezért a verseny előtt ezt nem is gyakoroltuk. Aztán a vb alatt érkezett egy levél Ruud Heijselaartól (az ICF Maraton Bizottság elnöke – a szerk.), miszerint túl lehet futni, mert úgysem származik belőle előny. Nem teljesen értettem vele egyet, de ha már adódott a lehetőség, mindenképp meg akartuk próbálni. Pontosan ismerem a pályát, tudom, hogy meddig lehet futni és az utolsó kiszállás előtt jeleztem CT-nek (Erdélyi Tamás – szerk.), hogy készüljön. Szerintem remekül kiviteleztük, de a portugálok akkora sebességkülönbséggel érkeztek, hogy így sem volt esélyünk. Viszont elmondhatjuk magunkról, hogy mindent megpróbáltunk.
- Azért így is óriási élményt szereztetek a magyar szurkolóknak. Érdekesség, hogy 2015 és 2025 között, csak két olyan év volt – 2022-ben és 2023-ban – amikor nem álltál ott a világbajnoki dobogón párosban. Ez idő alatt több formációban is ültél és azért mondhatjuk, hogy ez az egyik legkeményebb versenyszám a maratoni szakágban. Miben rejlik e sikerszériának a titka?
- Egyrészt én mindig nyerni megyek egy versenyre. Lehet mondani, hogy ez egy nagyképű hozzáállás, de szerintem nem így van, néha akár a realitásoktól is el kell kicsit rugaszkodni ahhoz, hogy extrát nyújts. Másrészt van egy felkészülési séma, amiben én hiszek és az alapján választok párt is, hogy az adott felkészülési időszakból kivel tudom kihozni a legtöbbet. Egyedül Kolozsvári Brúnóval nem sikerült vb-érmet szereznem, pedig abban a párosban is megvolt a potenciál, hiszen előtte az Eb-n egy hasonló mezőnyben dobogóztunk.
- A jelenlegi párostársad, Erdélyi Tamás mitől a legalkalmasabb?
- CT abszolút alárendeli magát annak, hogy én irányítok. Soha nem vitatkoztunk, de ugyanezt elmondhatom a Solti Lacival, Máthé Krisszel és a Brúnóval alkotott párosunkról is. Ezek az emberek vakon megbíztak bennem, így van ez szerencsére CT-vel is. Az irányítás az én kezemben van, de ő a motor a hajóban, lehajtott fejjel nyomja, mint az állat, a legjobb ebben jelenleg szerintem.
- A körítést tekintve, a tavalyi világbajnokság milyen reklám volt a maraton szakágnak?
- Szerintem a lehető legjobb, de ezt 2015-ben is eltudtam volna mondani. Más országok versenyzői is így vélekednek, nem mindenhol lehet ezt ennyire jól megcsinálni. A közvetítés, a pálya, a sportolók kiszolgálása mind a lehető legmagasabb színvonalon volt. Nem beszélve arról, hogy a verseny a városban volt, tíz perc alatt Győr bármelyik pontjáról le lehet érni a pályához, nem kell tartani a dugóktól.
- Harmincötéves vagy, de látva a versenyzésed, elhivatottságod és az eredményeid nem úgy tűnik, mint aki a visszavonuláson gondolkozik. Foglalkoztat bármilyen szinten ez a kérdés?
- Nyilván készülök arra, hogy eljön majd ez a pillanat, de még nem most. Szerintem öt év bőven van még ebben, de akár több is. Ezzel együtt néhány éve már az edzői pályán vagyok, a győri vb után nem sokkal a feleségemmel, Zsófival (Czéllai-Vörös Zsófia – a szerk.) kaptunk egy megkeresést Spanyolországból, amit el is fogadtunk. Vigótól nem messze lakunk, Zsófi ifikkel és U23-asokkal, én pedig 9-10 éves gyerekekkel foglalkozom.
- Jelentősen átalakulhatott az életetek.
- Otthon mindent feladtunk, itt tervezzük most az életünket. Azt azért szeretném leszögezni, hogy továbbra is magyar színekben, győriként fogok versenyezni, de már csak a válogatókra, illetve a családi összejövetelekre megyünk haza. Mindketten spanyolul tanulunk, nagyon tetszik az itteni életforma, nem tudok negatívat mondani.
- Köztudott, hogy a főbb versenyek mellett más viadalokon is gyakran részt veszel. Összeállt már az idei év ebben a tekintetben?
- Úgy gondolom a párosunk CT-vel marad, együtt fogunk rajthoz állni idén is. Azt nem látom, hogy egyesben indulnék a válogatón, most a pároson van a fókusz. Hogy a főbb versenyeken kívül hol indulok még az nem tisztázódott le teljesen, de például a Nelo Challenge versenyeire járunk havonta és tervben vannak egyéb spanyol versenyek is. Sok kérdőjel van még, de nem izgulok, már csak azért sem, mert ahol most vagyok, ott egész évben tudok evezni, így valószínűleg jó formában leszek idén is.
