- Június 27-én hivatalosan is megszűnt a helyettes államtitkári megbízatása, amivel párhuzamosan társadalmi munkában vezette elnökként a Magyar Kajak-Kenu Szövetséget. Visszatekintve, miként látja az elmúlt négy évet?
- Megtiszteltetésként ért 2022-ben Dr. Schmidt Ádám felkérése, hogy figyelembe véve az elmúlt 30 évben végzett munkámat, a magyar sport ügyét szolgálhatom. Nem véletlenül fogalmazok így, én mindvégig szolgálatként tekintettem erre a pozícióra. Államtitkár úr sikeresnek ítélte meg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség programjait, stratégiáját, ezért a felkérésem része volt, hogy az ezek mentén szerzett tapasztalataimat a teljes magyar sportéletben hasznosítsam. Emellett társadalmi munkában a Szövetség elnökeként is igyekeztem jelen lenni a folyamatokban, illetve segíteni az Elnökség és a hivatali szervezet munkáját. Én mindig azt mondtam a kollégáimnak, hogy ha bármikor azt érzik, hogy egyik vagy másik irányba részrehajló vagyok, azonnal szóljanak, mert akkor nem végzem jól a munkám. Igyekeztem helyettes államtitkárként az egyetemes magyar sport érdekeit szem előtt tartani.
- Az, hogy Ön most ismét „csak” elnök, jár bármilyen változással a Szövetség életében?
- Az alelnök urakkal egyetértettünk abban, hogy semmilyen szervezeti változásra nincs szükség. Én továbbra is társadalmi munkában maradok elnök. Azt látom, hogy az Elnökség és a hivatali szervezet között hatékony együttműködés alakult ki, utóbbi Szakács Bálint főtitkár úr vezetésével sokrétű és kiváló munkát végez. Ugyanakkor biztosan többet leszek jelen a szervezet életében, a mindennapokban és a versenyeken egyaránt. Nem tudom meghazudtolni magam, én is kajakoztam és tíz évig edzősködtem, mielőtt szakfelügyelőként a Szövetségbe kerültem. Hadvina Gergely szakmai igazgatóval és Hajdu Botond szakfelügyelővel már dolgozunk azon, hogy a támogatási és versenyrendszerünket megújítsuk és a szakmai munka terén is tovább fejlődjünk annak érdekében, hogy a jövőben is minél többen válasszák ezt a sportágat és ott maradjunk a világ élvonalában.
- Az elmúlt hónapokban az Elnökség és a Közgyűlés is megerősítette a bizalmával, de akadtak kritikus hangok is akár a Szövetséggel, akár az Ön személyével szemben. Ez utóbbiak hogyan érintik?
- Nem állítom, hogy nem érintenek meg. Rossz érzés ezeket a hamis, valótlan, félinformációkat tartalmazó leveleket, posztokat olvasni. Természetesen a mi sportágunkban is voltak, vannak viták, véleménykülönbségek. Ezeket sokszor ütköztettük is az erre alkalmatos belső fórumainkon, és úgy gondolom a közelmúlt szakmai felvetéseinek is itt lenne a helyük. A közgyűléseken például a teljes tagságnak lehetősége van észrevételt tenni, kérdezni. Én úgy érzem, hogy a legutóbbi alkalommal magam és a kollégáim is minden felmerülő kérdésre válaszoltunk. Az elnökségi üléseink is nyilvánosak és időről időre vannak tagtársak, akik lehetőséget kérnek, hogy ott legyenek és véleményt formáljanak. Ennek mindig örömmel teszünk eleget, hiszen ez is a sportág javát szolgálja. Azt viszont károsnak gondolom, hogy olyan témákban, amelyekben a Szövetségnek semmilyen formában nincs illetékessége, a sportágon belüli véleményalkotásra kérjenek bárkit is.
- Talán ezen a ponton érdemes néhány szót ejteni a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiáról, amely az elmúlt hetekben a leginkább a kritikák kereszttüzébe került elsősorban a Velencei-tó helyzete és a Szegedre áthelyezett egyetemi kajak-kenu világbajnokság miatt.
- Ketté kell ezt választani. A sukorói sportkomplexum egy multifunkcionális létesítmény, amelynek a megépítéséről kormánydöntés született. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség sem az építésében, sem pedig a működtetésében sosem vett részt, így ehhez források sem érkeztek hozzá. Ezzel szemben a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia Alapítvány a Szövetség egyik tagszervezete, amely egyébként – a szintén ott lévő evezős egyesülethez hasonlóan – csupán használója az épület egyes részeinek.
A létesítmény a mindennapokban az egész magyar sportot szolgálja,
félrevezető tehát az az állítás, hogy csak ennek a két egyesületnek jött volna létre.
- Szüksége van a magyar kajak-kenu sportnak akadémiára?
- Fontos, hogy az akadémiai képzést a helyén kezeljük. Az akadémiai kormányrendeletben a hat regionális akadémiánk, valamint a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia Alapítvány jelenik meg nevesítve. Ezek öt éve az utánpótlásnevelés legfontosabb színterei. A regionális akadémiák a vidéki bázisokat, illetve az utánpótlásneveléssel is foglalkozó budapesti egyesületeket regionális alapon fogják össze. A fiatalok megszólításán túl feladatuk, hogy olyan programokat szervezzenek és olyan képzési, mérési rendszert alkossanak meg, amelynek köszönhetően a legjobbak a korosztályos válogatottakban tudják majd a sportág eredményességét tovább vinni.
A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia Alapítvány által vitt programok közül én a Magyar Kajak-Kenu Szövetséggel közösen létrehozott Kajak-Kenu Módszertani Központot tartom a legfontosabbnak. Az itt zajló kutatások, mérések és szakmai munka ma már elengedhetetlenek a magas szintű felkészüléshez, enélkül lehetetlen lenne a világ élvonalában maradnunk.
Meggyőződésem, hogy az itt létrejövő tudásbázis nemcsak a kajak-kenu, hanem az egész magyar sport számára kiemelkedő értéket képvisel.
Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy a Versenysport Bizottságunk elnöke, Sík Márton által a Közgyűlésen javasolt munkacsoport megalakult, az Elnökség támogatásával. Feladata pedig, hogy az akadémiai rendszerünk eddigi tevékenységét átvilágítsa. Az elmúlt hetekben már számos egyeztetésre sor került. A végső cél, hogy kialakuljon egy olyan többségi vélemény, amit képviselni tudunk majd akkor, amikor a Sportért Felelős Államtitkárságnak be kell számolnunk az akadémiai rendszerünkkel kapcsolatos terveinkről.
- Egyeztetett már sportági kérdésekben Kálnoki-Kiss Attila, sportért felelős államtitkár úrral?
- Kálnoki-Kiss Attilával évtizedek óta ismerjük egymást. Ő is volt főtitkár a saját sportágában, ahogy én is. Újságíróként is többször megszólított engem, vagy épp a kollégáimat. Az elmúlt hetekben szorosan együttműködtünk, hiszen fontosnak tartottam, hogy az átadás-átvétel a lehető legkorrektebb módon történjen meg. A kajak-kenut érintő ügyekről még nem tudtunk beszélni, de azt gondolom, hogy a látványcsapatsportágak után az olimpiai sportágakkal, így velünk kapcsolatban is lesz egyeztetés.
- Mi jelenti most az ön számára prioritást, mint elnök?
- Az új kvalifikációs rendszerben történő helytállás. Egy teljesen új helyzetbe kerültünk, és úgy látom, hogy ezt még a versenyzőknek, az edzőknek és a versenyrendszerünknek is szoknia kell. A korábbi kettő helyett, most tíz versenyen kell jól szerepelni ahhoz, hogy meglegyen mind a 16 kvótánk. Különböző periódusokban ugyan, de két és fél éven keresztül végig jó formában kell lenni. Azonban
nincs kétségem afelől, hogy az edzők felkészültségének és kiváló munkájuknak köszönhetően, a szövetségi kapitányokkal együttműködve sikeresen vesszük az akadályokat,
ezt mutatja az első három verseny is. Néhány nap múlva jön az első tengerentúli világkupa, majd augusztusban a poznani világbajnokság, ahol igyekszünk hagyományainkhoz méltó módon szerepelni és persze sok pontot gyűjteni.
- Félúton vagyunk Los Angeles felé. Hogyan vélekedik a gyorsasági szakág helyzetéről?
- Férfi kajakban csodálatos eredmények születnek. Öröm látni, hogy Tótka Sándor, Kopasz Bálint, Varga Ádám, Nádas Bence és Csizmadia Kolos mellé felnőtt egy új generáció Kurucz Leventével, Fodor Bencével, Balogh Gergellyel és még sorolhatnám. Nem szeretnék terhet tenni rájuk, de úgy érzem kivételes lehetőség előtt állunk ebben a szakágban Los Angeles-t illetően.
Kenuban az elmúlt ciklusok során mindig rossz érzéseim voltak. Álltunk a parton és fohászkodtunk, hogy döntőbe jussunk, de nem igazán voltunk ott az élmezőnyben. Ez most megváltozott, versenyben vagyunk férfi és női vonalon is az érmes helyekért. Én azt látom, hogy újra erős a magyar kenu és ez önbizalmat kell adjon mind a jelenlegi válogatott versenyzőknek, mind a jövő generációinak is.
Ahol most problémáink vannak, az egyértelműen a női kajak. Mindig vannak hullámvölgyek valamelyik szakágban, de van még két és fél évünk, hogy a hölgyek ismét felzárkózzanak. Kiváló versenyzőink vannak, egyéniben Csikós Zsóka és Kőhalmi Emese is jó formában van, vagy mondhatnám az U23-asokból álló négyesünket is. De nem feledkezhetünk meg Gazsó Alida Dóráról és Lucz Annáról sem, ők kisebb-nagyobb sérülésekkel küszködtek az elmúlt időszakban, de ha sikerül felzárkózniuk, erős csapatunk lesz.
- És ahogy kivettem a szavaiból, az utánpótlásunk is tartogat sokra hivatott tehetségeket.
- Természetesen figyeljük a feltörekvő fiatalokat is. A válogatókon mindig ott vagyok Kadler Viktor és Oláh Tamás mellett, akik rendszeresen mondják, hogy kiket nézzek. Örömmel jelentem, hogy sok név elhangzik, ami azt jelenti, hogy van erő a sportágunkban. Ráadásul, ha ezek a versenyzők azt látják, hogy az előttük lévő generáció is eredményes, az mindig egy plusz töltést jelent számukra.
- Egy másik olimpiai szakágban, szlalom kajak-kenuban még csak a kezdeti lépéseknél tartunk, de úgy tűnik sikerült felkavarni az itthoni állóvizet. Hogy látja?
- Végre van egy pályánk, amelyre régóta szüksége volt a sportágnak. Ez kulcskérdés volt, hiszen enélkül nem tudtunk volna továbblépni, amit az is bizonyít, hogy a nemzetközi szövetség már versenyek rendezésére is alkalmasnak találta. Ez a fejlesztés is jól mutatja a szemléletünket: nem vártuk, hogy magától megoldódjon a helyzet, hanem uniós, Interreg-forrásra pályáztunk, és a szlovákokkal közösen nyert támogatásból folytatjuk azt a munkát, amelyet a győriek, Seprenyi Sára és segítői évek óta építenek. Az állami támogatások mellett az elmúlt évtizedben sikeresen pályáztunk aktív turisztikai forrásokra, amelyekből víziturisztikai fejlesztések valósultak meg, és az egyesületekkel közösen olyan eszközöket szereztünk be, amelyek új bevételi lehetőségeket teremtenek a kluboknak. Ezt a munkát szeretnénk folytatni, mert ez a klubok és a kajak-kenu sport hosszú távú működésének egyik alapja.
- Július 30-án ünnepli a Magyar Kajak-Kenu Szövetség megalapításának 85. évfordulóját. Ön szerint milyen szerepe van a kajak-kenunak a magyar sportban?
- Beszéljenek a tények: az olimpiai érmek számát tekintve az első háromban vagyunk, az elmúlt három évtizedben pedig mi voltunk a legeredményesebbek az ötkarikás játékokon. A büszkeség mellett ez felelősség is, és természetesen az elmúlt 85 évben felhalmozott értéket tovább kell vinnünk. Ugyanakkor más évfordulók is vannak idén, 50 éve volt a montreáli olimpia, 20 éve pedig Szegeden a legeredményesebb világbajnokságunkat zártuk, ráadásul női kajakban minden számban nyertünk. Néhány hét múlva ifjúsági és U23 Európa-bajnokságot tartunk a Maty-éren, ami egy remek alkalom lesz arra is, hogy kicsit visszaemlékezzünk a közel- és a régmúlt nagyjaira is. Ilyenkor rendre sok olimpiai, világ- és Európa-bajnok jön el, alig várom, hogy hamarosan ismét velük együtt örüljünk a fiatalok sikereinek.
