Vannak napok, amikor az élet megállásra kényszerít bennünket. Amikor pörögnek körülöttünk az események, de mintha búra mögül szemlélnénk a történéseket. Zajlik egy világbajnokság, amelynek ma csak megszűrve jön át a hangja, nézzük a magyarok győztes futamait, örülünk, s tudjuk ő is együtt örülne velünk, de…
De már nem teheti. S közben a kisagyunkban ott dübörög egy szó: miért?!
Ma sokunkban ott él egy mosoly, egy hang, egy nevetés, egy mozdulat, egy közös történet. Pillanatok Fadd-Domboriból, a Maty-érről, Szolnokról, a Latorca utcából, a világ kajak-kenus pályáiról.
Emlékeink Rólad, Geri!
Rólad, aki sosem kerested a figyelmet, mégis mindig észrevettünk. Aki természetes kedvességgel, nyugodtsággal, segítőkészséggel fordultál felénk. Aki a vízen sokak megbízható csapattársa voltál, a parton pedig egyszerűen csak jó volt melletted lenni.
Most azt kellene írnom: fájó szívvel búcsúzunk Tőled, Geri!
De szerintem a sportágból senki sem szeretne búcsúzni!
Őrizni fogunk Téged - a szívünkben, a lelkünkben, a történeteinkben.
Mi el is kezdjük most a meséd!
Pályatársaid emlékeznek rólad szívszorító szavakkal, hogy senki se felejtse el…
…egyszer volt, hol nem volt, élt egy kiváló kajakos, egy tisztaszívű ember, akit Boros Gergelynek hívtak!
L. Á.
„Egy évfolyamban születtünk, versenytársak voltunk. 2002-ben kerültünk össze egy Európa-bajnoki csapatba, akkor szereztük életünk első közös érmét, onnantól kezdve pedig számtalan versenyen indultunk együtt. Nyertünk korosztályos Eb-ket, indultunk felnőttben, legnagyobb versenyünk a közösen kivívott olimpiai indulás volt, de sajnos Pekingben nem tudtunk közösen rajthoz állni. Ami pedig mindezt az egészet felülírja, az az, hogy kialakult közöttünk egy életre szóló barátság, ami a tegnap reggeli utolsó telefonbeszélgetéssel sajnos le is zárult. De nem akarom és nem is fogom elfelejteni azt az értékrendet, azt a nyugodtságot, azt a bajtársiasságot, azokat a baráti értéket, amiket tőle kaptam. Amíg élek, ezt biztosan át fogom adni a sportágban mindenkinek.” (Sík Márton, világbajnoki ezüstérmes)
„Kicsit úgy érzem magam, mint amikor Kolonics Gyuri ment el. Ugyanazt érzem, hogy a jók mennek el… Geri mindig jókedvű volt, pozitív, nem volt benne rosszindulat, sosem pletykált, nem voltak rosszakarói, haragosai. Ahogyan Koló, ő sem erre a világra született.” (Kammerer Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok)
„Ha beszélek, elsírom magam. Amikor megtudtam, hogy mi történt, órákon át néztem a híreket, hogy ez biztosan nem történt meg, csak összekeveredett valami… Annyi emlék fűz hozzá. Az első, amikor feljött a Séra csapatba és Hajógyárit mentünk időre. Később nyertünk együtt világbajnokságot és olimpiai válogatót. Nagyon szerettem őt, mert tényleg egy nagyon jólelkű ember volt, mindig vidám, mindig pozitív. Nagyon fog hiányozni!” (Beé István, világbajnok kajakos)
„Geri meghatározó szereplő volt az életemben, a duisburgi világbajnokságon együtt nyertük életünk első aranyát. Mindig vidám volt, megnyugtató a kisugárzása, ami mindegyikünkre hatott és most is bennünk él. Emlékszem egy dél-afrikai edzőtáborra Séra Miki bácsival. Több mint hat hétig voltunk kint, és az elején nagyon nem ment neki. De nem esett kétségbe, alázatos és céltudatos volt, külön edzéseket végzett és nagyon jól ment abban az évben. Amikor a szövetségbe kerültem, ő már szakmai igazgatóként ott volt a Latorca utcában. Én még kerestem a helyem, azt sem tudtam, hogy merre van az előre, de ő minden támogatást megadott és a rendíthetetlen nyugalma elhitette velem is, hogy minden rendben lesz. Ezt a pozitív életszemléletet, ezt a derűt kívánom mindannyiunknak. A közös győzelmeink, a képeink kint vannak a falon, Geri minden nap mosolyogni fog Rám!” (Kadler Viktor, világbajnok)
„Sok szép emlék fűz össze Gerivel. Az egyik, amikor az U23-as Európa-bajnokságon aranyérmesek lettünk 1000 méteren. Együtt készültünk a válogatottban, majd csapattársként is, amikor Sári Nándor csoportjához érkezett. 2011-ben Vereckei Ákossal, Kamerával és Gerivel együtt harcoltuk ki a négyes olimpiai kvótáját, sok megküzdött méter áll mögöttünk. De ami leginkább megmarad, az a mosolya, a nevetése, ahogyan mindig mondta: Kucsiii! Jó ember volt nagyon. Mindig lehetett rá számítani barátként, s bár neki is voltak mélypontjai, valahogy mindig másoknak segített, őket sorolta előrébb az életében.” (Kucsera Gábor, világbajnok)
„Még mindig képtelen vagyok befogadni ezt a hírt, ez nagyon nem oké. A sors, hogy tehet ilyet? Nehéz bárhonnan is elkezdeni, ha róla beszélünk, őt ismerni kellett ahhoz, hogy tudjuk, micsoda veszteség érte a sportágunkat. Mindig életvidám volt és minden nagy csatáját önzetlenül vívta meg. Szerencsés a kajak-kenu sportág, hogy itt volt velünk!” (Dombi Rudolf, olimpiai bajnok)
