A történelmet író párosból Bánfalvi Klára már elhunyt, de a Svájcban élő Pintér Hilda jó egészségben ünnepli 90. születésnapját.
Pintér Hildával, vagyis Dusikával tavaly hozott össze a sors, amikor a szövetség honlapjának történelmi részéhez megírtam pályafutásának rövid történetét. Személyes ismeretség nélkül, telefonon is nagyon kedves, segítőkész volt, amikor megkerestem őt. A modern technika segítségével utána még váltottunk néhány levelet, majd idén szeptember 3-án ismét írtam neki, és köszöntöttem névnapján. Nemsokára felhívott és megköszönte a megemlékezést, de mondta, hogy máskor tartja a névnapját… Bár a névnapban hibáztam – később kiderült, nem is olyan nagyot -, azért megkértem, hogy a közelgő kerek születésnapja alkalmából csinálhassak vele egy interjút.
Egyeztettük a mindkettőnknek megfelelő dátumot, és percnyi pontosan a megbeszélt időpontban megszólalt a telefonom, Dusika hívott!
-Olyan pontos vagy, mint a svájci óra – sütöttem el a viccesnek szánt mondatot, de megint tévedtem, pontosságának semmi köze sincs lakóhelyéhez, Svájchoz!
- Nem a svájci óra miatt vagyok pontos.
A régi kajakosok pontosak voltak.
Nem tudom, ma hogyan van ez, de mi megtanultuk, hogy ne késsünk. Ha valaki később jött le az edzésre, az edzőnk, Blahó Kálmán egyszerűen elküldte őt. Ez a pontosság máig bennem maradt – jelenti ki határozottan.
Amikor szóba hozom a kilencvenedik születésnapot, és az egészsége felől érdeklődöm, vidám, élettel teli hangon válaszol.
-Úgy érzem magam, mintha 70 éves lennék! Mindent csinálok, takarítok, főzök, vasalok. Mindennap elmegyek egy órát sétálni. Genf mellett lakunk, itt csend van és nyugalom.
Pintér Hilda 1956 óta külföldön, nagyrészt Svájcban él. Gyerekkori barátját, akivel 1955 óta együtt jártak, követte az alpesi országba, és 1957-ben megházasodtak. Férje, dr. Salamon Ferenc elismert mérnökember, több találmány is fűződik a nevéhez, és az ő munkája miatt sokszor költöztek, Hollandiában és az Egyesült Államokban is éltek. Külföldön sem szakított szeretett sportágával, a kajakozással: 1961-ben és 1962-ben a holland bajnokságon ezüstérmes lett K-2 500 méteren, majd háromszor lett K-1 500 méteren svájci bajnok: 1968-ban, 1970-ben és 1971-ben.
Magyarországon négyszer nyert országos bajnokságot Bánfalvi Klárával párosban: 1955-ben 3000 méteren, 1953-1954-1955-ben pedig 500 méteren.
-Klárival barátnők is voltunk, nem csak sporttársak.
Az 1954-es világbajnokságot nagyon meg akartuk nyerni, egy évig csak arra készültünk,
mindent beleadtunk. A mezőnyt, az ellenfeleket nem ismertük, mert abban az időben nem tudtunk sok helyre elutazni, versenyeken részt venni, csak azt tudtuk, hogy győzni szeretnénk. Végül öt centivel nyertünk, aminek nagyon örültünk, de két-három óra is eltelt, míg fölfogtuk, hogy világbajnokok lettünk – eleveníti föl élete nagy versenyét az akkor csupán húszéves Dusika, majd elárulja, hogy hátul ülve nem tudott kajakozni, ezért mindig ő volt a vezérevezős, a sztrók.
- Klári együtt evezett a nővérével, Valériával, több páros bajnokságot is nyertek. Egyszer Klári megbetegedett, beültem Valihoz, de mondtam neki, hogy hátulról nem tudok evezni, ezért átengedte az első beülőt. Amikor Klári visszatért, Vali látta, hogy alattunk jobban megy a hajó, és átadta nekem a helyét. Így lettünk Klárival magyar bajnokok és világbajnokok.
Amikor megkérdezem, hogyan ünneplik majd a születésnapját, egy régi hagyományra is fény derül.
- A névnapom közel van a születésnapomhoz, tizenhetedikén, és még édesanyámtól maradt fönn a szokás, hogy ne kétszer ünnepeljünk. Ezt azóta is tartjuk. Vasárnap a férjemmel, a fiunkkal, Jörggel, valamint az ő feleségével négyesben elmegyünk ebédelni. Semmilyen ajándékot nem kértem, mert az a lényeg, hogy együtt legyünk. Persze, virágot biztos kapok, és az is lehet, hogy valamivel azért meglepnek majd - teszi hozzá nevetve.
Szerző: Füredi Marianne
Pintér Hildának a Magyar Kajak-Kenu Szövetség nagyon sok boldog születésnapot és jó egészséget kíván!
