Az augusztusi milánói világbajnokság egyik legizgalmasabb és leglátványosabb csatáját hozta a K-1 1000 méter döntője, amelyben a harmadik helyről érkezve, az utolsó ötven méteren nyerte meg az aranyat. Egy ilyen ütközet, egy ilyen idény után milyen érzésekkel tér az ember pihenőre?
A világbajnokság felemelő volt, kemény riválisok ellenében sikerült megszereznem az aranyat. A szezon végén elégedett, de nagyon fáradt voltam már, így örültem a pihenőidőnek. Körülbelül másfél hónapot hagytam ki, de szokásom szerint ezeket a heteket is aktívan töltöttem el. A családommal elmentem egy tiroli túrázásra, nagyon élveztem ezt a hatnapos kikapcsolódást, aztán hazai környezetben, Algyőn bringáztam, ha kedvem volt futottam is, és a napi mozgás mellett egy-egy eseménynek, meghívásnak is eleget tettem. Példának okáért két napot én is eltöltöttem a győri maraton világbajnokságon, ami óriási élmény volt számomra. És nagyon örültem annak, hogy a magyar kajakosok és kenusok ilyen kimagaslóan szerepeltek.
Általában mennyi idő után kezd el hiányozni a kajakozás?
Egy-másfél hónap kell ahhoz, hogy újra kiéhezzek az edzésekre és ismét belevessem magam a munkába. Októberben napi két edzéssel kezdtünk, általában 15-20 kilométereket eveztem a Tiszán, de volt olyan nap, amikor délelőtt ezt egyben letudtam, délután pedig kondiztam vagy futni mentem. Körülbelül egy hónap volt a ráhangolódás, majd november elején saját költségen elutaztam a törökországi Belekbe edzőtáborozni. Itthon már beköszöntött a hűvösebb idő, de még jó minőségben akartam vízen lenni annak érdekében, hogy a sevillai válogatott edzőtáborba, ahol a csapathajós edzéseken volt a fókusz, jó erőállapotban, jó formában érkezzek.
Ahogyan Tóth Dávid szövetségi kapitány beszámolt róla, többen is betegséggel bajlódtak a táborban.
Engem sem került el, tulajdonképpen a férfi kajakosok közül majd mindenki átesett egy kisebb-nagyobb betegségen, de mégis azt mondom, hogy hasznosan töltöttük el ezeket a napokat. Amiért mentünk, azt meg tudtuk valósítani, párosban és négyesben is voltak jó edzéseink.
Esetleg már van elképzelése azzal kapcsolatban is, hogy a válogatón kivel fut neki a párosnak?
Biztos embert még nem tudok mondani, nyilván erről a tavaszi felkészülés és a formák döntenek majd. De sokat mond, hogy jól mentem Opavszky Márkkal, Csizmadia Kolossal és természetesen Nádas Bencével is, akivel már eredményes múltunk is van. Négyesben pedig a kapitány először próbálta ki azt a négyest, amelyben Tótka Sándor, Nádas Bence, Kurucz Levente és jómagam is helyet kaptam. Úgy érzem, egészen jól működtünk együtt a fiúkkal.
Fura leírni, de huszonnyolc évesen már az idősebb versenyzők közé tartozik, akinek idén és jövőre is olyan hazai mezőnyben kell érvényesülnie, ahol a fiatalok már elkezdték a térhódítást…
Örülök neki, hogy ez így van. Valóban az elmúlt időszakban sok tehetség tűnt fel a hazai mezőnyben, a fiatalok megmutatták oroszlánkörmeiket a csapathajókban. Nagyon várom tőlük, hogy egyéniben is lépjenek egy szintet. Az idei milánói világbajnokságon kiemelkedtek a férfi kajakosok a világelitből, de hiszem, hogy pár éven belül még erősebbek leszünk nemzetközi színtéren. Kurucz Levente, Opavszky Márk, a Hidvégi testvérek, Mircse Iván egytől-egyig nagy ígéretek. Ha itthon erősödik a színvonal, az nemzetközi téren is megmutatja a hatását.
Ön hogyan őrzi K-1 1000 méteren a hegemóniáját?
Hát, ez legyen hadititok. De annyit elárulok, hogy Körömi Ádámnak köszönhetően a gyógytorna terén tudok olyan újításokkal élni, amelyeknek köszönhetően az erő leadása szempontjából hatékonyabb húzásokat tudok kivitelezni. És természetesen az állóképességi munkában is a maximumot nyújtom majd, hogy meglegyen a kellő izomtömegem az eredményességhez.
Az esztendő végén az emberek általában értékelnek, visszatekintenek a mögöttük álló időszakra. Ön hogyan értékeli 2025-öt?
Akkor én kivétel vagyok, mert nem szoktam elemezni, visszagondolni. Úgy érzem, elégedettek lehetek az idei teljesítményemmel is, szinte minden az elképzeléseim szerint alakult, csak – egy kéthetes betegség miatt - az Európa-bajnokságon nem tudtam úgy teljesíteni, ahogyan szerettem volna. Az év vége nekem nem a visszatekintésről, hanem a családi pillanatokról szól. Örülök, hogy ilyenkor együtt vagyunk, nyugalomban, boldogságban, szeretetben. És ilyenkor bármit lehet enni, hiszen olyan mennyiségű állóképességi munkát végzek a mindennapokban, hogy elhízni nem fogok. Vagyis már várom a kacsacombot, a tört krumplit és a párolt lila káposztát, a délutáni szunyókálásokat és filmnézést. Jó lesz ez a pár nap pihenő.
(Lipiczky Ágnes)
