Két hónappal azután, hogy Adolf Balázzsal összetérdelve Szamarkandban a nem olimpiai versenyszámok világbajnokságán ezüstérmet szerzett C-2 1000 méteren Fejes Dániel, már a Sportszázad tatai központjában lehetett utolérni kétszeres olimpikonunkat. A Sportszázad kettős életpálya-modellt biztosít az állomány tagjai számára, vagyis a versenysport mellett lehetőséget ad arra, hogy a katonasportolók megalapozzák a sport utáni civil életüket is – olvasható az egység honlapján. A 24 esztendős kenus a kiképzés második hetében tart.
„Nagyon jók a foglalkozások, illetve tetszik a katonai pálya, de szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy most a fő célom a sport, és ehhez nagyon jó lehetőséget biztosít a Sportszázad – kezdte a beszámolóját a Honvéd versenyzője. - Nagyon jó a közösségbe tartozni, főleg most, hogy nagyon sokan lettünk. A vezetőség és a parancsnokaink is mind a sportból jöttek, úgyhogy tudják, hogy hogyan kell felkészülnie egy élvonalbeli sportolónak, és ehhez minden támogatást meg is adnak. Őszintén el fogok gondolkodni a katonai pályán, mert tetszik ez a közeg, de azt majd meglátjuk, hogy ez mikor lesz esedékes.”
Dani kiképzése október közepétől november végéig tart. Szerencsére a világbajnoki ezüstérmes kenusnak a pihenésre is volt ideje, barátnőjével egy nyaralás keretein belül zárta le a 2024-es szezont.
Szüksége is lehetett az olimpikonunknak a kikapcsolódásra, hiszen igen sűrű hónapok vannak mögötte. A szezon május elején Szolnokon kezdődött az első válogatóversennyel, ahol Dani a két olimpiai számban, ezer egyesben, valamint ötszáz párosban Kollár Kristóffal állt rajthoz.
„Az első válogatón a páros volt előbb, és sajnos nem sikerült olyan jól az első pályánk, ahogy azt szerettük volna. Nem volt olyan nagy meglepetés számunkra, hogy Adolf Balázs és Hajdu Jonatán ilyen jól mentek. A középfutamban arra készültünk, hogy az elejétől stabilan hozzuk a jó pályát, de ez sajnos megint nem sikerült. Balázsék ott nagyon látványosan elhúztak. Aztán a döntő az alakult, ahogy alakult… De úgy voltunk vele, hogy megyünk tovább, és még van rá esélyünk, hogy megverjük őket” – emlékezett vissza a szezon első megmérettetésére, amelyen végül a második helyen rúgták be a páros hajót.
Dani az egyesben is második lett Adolf Balázs mögött, amivel elégedett volt. Ezen eredmények következtében indulhatott a szegedi világkupán is.
„A párosunk egészen a középfutamig nagyon jó összhangban volt, de ott sajnos nem sikerült döntőbe jutnunk – mesélte csalódottan a Honvéd sportolója, miután a B-döntő második helye jött számukra a Maty-éren. – Nagyon el voltunk kenődve emiatt… Úgy voltunk vele, hogy akkor a páros olimpiai része valószínűleg elúszott, mert nem tudtuk, hogy otthon még egyszer megmérettetünk.”
Habár C-2 500 méteren nem jött össze az A-döntő, ezer egyesben ez sikerült neki.
„Az egyes teljesítményemmel viszont meg voltam elégedve, ott sikerült döntőbe jutnom. A döntőbe már ott látszódott az, hogy még mindig nincs begyakorolva ez a pálya. Nagyon szépen el tudtam jönni az elején, de az utolsó 300 méteren mindenki még egyet robbantott, és ott látványosan lemaradtam, de összességében éreztem, hogy ez nem rossz teljesítmény, még pár héten belül lehet fejlődni” – emelte ki az olimpikon, miután a kilencedik helyen rúgta be hajóját.
A második válogatóversenyre június 5-8. között került sor Szegeden. A párizsi indulás szempontjából létfontosságú versenyen egyesben és párosban Kollár társaként is a dobogó második fokára állhatott fel.
„A világkupa után lendületben maradtunk és talán kicsit kisebb volt rajtunk a teher, de mindenképpen bennünk volt a bizonyítási vágy. Itt már elég magabiztosan tudtunk versenyezni, egész közel kerültünk Balázsékhoz, az előző válogatóhoz képest. Itt, ha jól tudom, egy hajón belül voltunk beérkezéskor, amit az előző versenyek után nem gondoltunk volna – mondta el a Honvéd kenusa a kettesről, majd az egyéni teljesítményére is kitért. – Egyesben szerintem nagyot csatáztunk a Balázzsal. Ha az első kétszázat leszámítjuk, akkor onnantól kezdve vége előttem volt, viszont nem volt nagy a különbség, tudtam rá zárkózni.”
A szintén hazai rendezésű Európa-bajnokságra már abban a tudatban szállhatott hajóba Dani, hogy az olimpián is képviselheti majd Magyarországot C-1 1000 méteren. A júniusi kontinensviadalon azonban két nem olimpiai számban, C-2 1000 és C-1 500 méteren bizonyíthatott. Előbbi döntőjében egészen az utolsó száz méterig harcban voltak Kristóffal a dobogós helyezésekért, azonban végül az ötödik helyen értek célba. Egyesben a középfutam jelentette a végállomást. A párizsi játékokra való újraalapozás kezdete előtt – a tokiói olimpiára való készülésből okulván – mondhatni rápihent a nagy feladatra.
„Elkövettem már azt a hibát, pont az előző olimpia előtt, amikor szintén hét-nyolc hét volt hátra, hogy egyből edzésbe álltam. Ez nagyon hosszú tud lenni. Úgyhogy volt egy kis pihi, majd három hetet töltöttem Szegeden, szintén három hetet Szolnokon, illetve egy hetet otthon, Pesten” – mesélt a második olimpiáját megelőző időszakról Dani.
Bár Dani már a második olimpiáján vehetett részt, mégis kicsit olyan volt számára, mintha az első lett volna.
„Teljesen más volt, mint Tokió. Engem is elkapott az olimpiai feeling
– mondta Dani. – Tokióban nem volt ez a nyüzsgés, ember sem nagyon volt. Szerencsére engem nem nyomasztott ez a tömeg, tetszett, hogy van élet! Az első nap főként a hajót szerelgettük, így amikor már vízre tudtam szállni már fordulhattam is vissza, mert lezárták a pályát. Második nap már kint tudtunk lenni, ekkor még nem voltak futamok. Bejártuk a pályát, láttam, hogy nagyon nagy a lelátó, és ekkor már vártam, kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, amikor megtelik.”
Az elő- és a reményfutam kapcsán elmondható, hogy taktikusan és mint utóbb kiderült jó stratégiával kezdett.
„Láttam, hogy kik fognak mellettem versenyezni az előfutamban, amelyből csak az első két helyezett kvalifikálhatta magát egyből a középfutamba.
Nem akartam ellőni már az első pályán az összes puskaporomat,
hiszen tudtam, hogy kik ellen kell versenyeznem – emlékezett vissza Dani az előfutamra, amelyben negyedik lett, majd a reményfutamára is kitért, ahol elsőként rúgta be a hajót. - Két óra múlva volt a reményfutam, ott akartam megmutatni mindenkinek, hogy milyen jó formában érkeztem. Meg tudtam csinálni a pályát, legjobb időmet mentem, és igazából a kimerültséget emiatt nem éreztem, hanem fel voltam dobva és vártam a negyedik napot.”
Dani egy középfutamba került Adolf Balázzsal, ráadásul szomszédos pályán mehettek. A futamból négyen kerülhettek az A-döntőbe. Bár szenzációs pályát jött, végül pont barátja szorította maga mögé az ötödik helyre.
„Nem titkolt célom, vágyam volt az A-döntő, ami sajnos nem sikerült, pedig megdöntöttem a reményfutamban elért legjobb időmet is. Úgyhogy volt bennem egy kisebb csalódottság, viszont nem egészen két óra múlva jött a B-döntő, úgyhogy nagyon gyorsan el kellett raknom ezt magamban levezetés közben. Tudtam, hogy maxos pályát mentem már a középfutamban, de mindent ki kellett adnom magamból a B-döntőben is.”
Ahol aztán harmadik helyen zárta élete második olimpiáját.
„Aznap egy kicsit még csalódottnak éreztem magam, mert bár tudtam, hogy nagy célt tűztem ki magam elé, de megélni, hogy nem jött össze nehéz megemészteni. De ez az érzés egész gyorsan elmúlt,
átértékeltem, és elégedetten tudtam otthagyni Párizst.
Úgy gondolom, hogy nincs okom szégyenkezni, mert tényleg jó időket eveztem, soha nem volt ilyen formában, és ez önbizalmat adott a következő évekre” – vonta le a következtetéseket.
Dani még az olimpia előtt megbeszélte Kollár Kristóffal, hogy a magyar bajnokságon C-2 1000 méteren Adolf Balázzsal fog indulni. A páros a tokiói olimpia után, a 2022-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett ebben a számban, kapcsolatuk azóta is kiváló. Szolnokon ismét leiskolázták a mezőnyt, így indulhattak a szamarkandi nem olimpiai számos világbajnokságon is, ahol nagy csatában a második helyet sikerült megszerezniük.
„A célkitűzésünk ennek a számnak a megnyerése volt. Úgy mentünk oda, ha az előző években jól feküdt nekünk ez az ezer páros, akkor miért ne nyerhetnénk meg? Szerintem mind a kettőnknek ez volt a célja, de minimum a dobogó” – vélekedett Dani.
„Nekem azt mondta a Balázs, hogy ő nem látja rajtam, hogy örülnék. Én egy kicsit el voltam fáradva, és azért nem örültem neki úgy. Viszont most már érzem azt, hogy ez egy jó eredmény, és nagyon örülök neki. Pláne annak, hogy pont
a döntőre úgy összeállt a páros, hogy olyan volt, mint '22-ben az Eb-n
– emlékezett vissza az üzbegisztáni eseményre, ahol egyébként ötszáz egyesben is képviselhette a nemzeti színeket.
„Sajnos egyesben már annyira nem tudtam megoldani a lötyögős vizet, pláne, hogy nagy lett a szél, és én egy picit döntöm is a hajót. Egyszerűen majdnem elsüllyedtem. Mondták az edzők, hogy a rajtnál ne döntsem annyira a hajómat, de így is rengeteg víz került be. A középfutamban még nem volt nagyon rossz a helyzet, de a B-döntő már nagyon gázos volt.”
Ez azonban már a múlt, kenusunk teljes erőbedobással készül a következő szezonra, távoli céljai között pedig természetesen Los Angeles is szerepel.
„Egy ilyen olimpia után nem lesz nehéz fenntartani a motivációt.
Nagy önbizalmat adott, hogy elég gyors vagyok és tudok még fejlődni ahhoz, hogy ez a későbbiekben döntőt érjen és előrébb végezzek. Az egész szezonban elvégzett munkát pedig szeretném egyben megköszönni edzőimnek, Demeter Istvánnak és Bedecs Ferencnek” – zárta értékelését olimpikonunk.
