A víz iránti szeretete édesapjától és testvérétől származik. Édesapja szabadidejében szívesen szállt vízre a Dunán, bátyja pedig több éveken keresztül kajakozott. Édesanyja nagyon féltette gyermekeit a víztől, így egyszerre nem engedte el őket evezni. Testvére krónikus ínhüvelygyulladása miatt nem folytathatta a sportolást, így mai szemmel nézve viszonylag későn, csak 16 évesen kezdhetett el kenuzni a BKV Előrében. Habár tehetségével és fizikumával igen hamar kiemelkedett a mezőnyből, karrierje csak 1968-ban indult be, mivel előtte 29 hónapra behívták katonának Pécsre. Laktanyaőrzéssel bízták meg, így napi 12 órákat állt a baranyai utcákon. Saját bevallása szerint így erősödött meg az állóképessége.
Azonban a katonaság után egyből a csúcsra tért vissza, elmondása szerint azért, mert „felbosszantották, azok, akik kételkedtek benne”. A Molnár Lajos irányításával készülő kenus élete első felnőtt nemzetközi versenyén alig három hónappal az 1968-as ötkarikás játékok előtt vett részt. A Német Demokratikus Köztársaságban rendezett versenyen öt számban is győzedelmeskedni tudott. Az olimpiára való kvalifikációja nem volt egyszerű, hiszen abban az évben csak egy válogatóversenyt vesztett el, viszont a kevés nemzetközi tapasztalat miatt még kételkedtek abban, hogy őt nevezzék be a kenu egyesek ezer méteres versenyszámába. Végül másfél héttel az ötkarikás játékok kezdete előtt egy utolsó szétlövésre került sor a xochimilcói pályán Wichmann Tamás ellen.
„Tamás hétszázötvennél letette a lapátot. Engem ez a helyzet nem zavart. Szűz kézzel mentem oda, és azt tartottam a legfontosabbnak, hogy az ember semmiféle külső hatást ne vegyen át” – emlékezett vissza egy korábbi interjúban a nem mindennapi párharcra Tatai Tibor.
A BKV Előre versenyzője meghálálta a bizalmat, hiszen magabiztos győzelemmel lett olimpiai bajnok C-1 1000 méteren. Habár elmondása szerint sosem szeretett versenyezni és a résztávos edzések helyett a sok kilométeres evezéseket részesítette előnyben, a nemzetközi eredményei magukért beszélnek. Az olimpia után még három világversenyen indult: 1969-ben a moszkvai Eb-n bronzérmet, az 1970-es koppenhágai vb-n aranyat, majd 1971-ben a belgrádi vb-n ezüstérmet nyert kenu egyes 1000 méteren.
Az egyesben három országos bajnoki címet szerző kenus fiatalon, 27 éves korában hagyta abba versenyzést. Miután Lewe Detleftől kikapott az említett belgrádi világbajnokságon elege lett abból, hogy sokan úgy vélekedtek teljesítményéről, hogy ezt akárki megcsinálhatná, ezért visszavonult a sportágtól.
Edzői munkáját a BKV Előrében kezdte, rövid ideig Kínában is dolgozott, két évvel a barcelonai olimpia előtt pedig a spanyol válogatott kenus szakágát készítette fel az ötkarikás játékokra. Később hazatért és ismét a BKV-nál edzősködött, egészen nyugíjazásáig. 1982 és 1988 között az ő tanítványa volt a 2000-ben C–2 500 méteren olimpiai bajnoki aranyérmet nyerő Novák Ferenc.
„Nem szerettem volna gyermekverejtékből élni. Minden nyáron elvittem a gyerekeket túrára a Szigetköztől egészen Bajáig. Egy jó kis közösséget alakítottunk ki. Alig várták, hogy jöjjön a nyár és szervezzünk két-három hetes vízitúrákat. Legtöbbször a szülők is bekapcsolódtak. A végén már több szülő akart jönni, mint gyerek” – emlékezett vissza, szintén egy korábbi interjúban edzői karrierjére a ma 80 éves születésnapos.
2001-ben a sportág örökös bajnokává választották, 2010-ben pedig megkapta a sportág legrangosabb elismerését, az Arany Érdemérmet.
Isten éltesse sokáig!
