- Ugyan még csak néhány nap telt el a hosszútávon aratott győzelmed óta, de talán valamilyen konzekvenciát már levonhattál a világbajnokság történéseiből. Milyen érzések vannak benned?
- Vegyes. Igazából még nem érzem, hogy vége lenne a szezonnak, ami nem is baj, hiszen jövő héten még indulok a szörf szövetség SUP világbajnokságán is El Salvadorban. Ami Abu Dzabit illeti, az első két szám nem úgy sikerült ahogy szerettem volna, de végülis sikerült szépen zárnom a vb-t. Technikaiban és hosszútávon is a címvédés volt a célom, sprintben pedig egy érem. Egy címvédés jött össze végül, de az élsport már csak ilyen.
- Sprintben kezdtél és bár az érem nem lett meg, negyedik lettél, ami helyezésben előrelépés a tavalyihoz képest.
- Igen és a verseny is a fordítottja volt a 2024-esnek, mert akkor egész jól mentek az előfutamok, a döntőben pedig csak ötödik lettem. Idén viszont az előfutamok nem sikerültek annyira jól, de éreztem, hogy van még bennem. Negyedik lettem, a lengyel lány előttem fél másodpercre volt, ami azért nagy különbség 100 méteren és a szembeszéllel sem volt szerencsém a magasságom miatt, de nem keresem a kifogásokat. Kicsit sajnálom, hogy nem lett meg az érem, mert idén nagyon ráfeküdtünk erre a számra, a technikám is javult, de úgy gondolom, hogy a jövőben a sprintet jobban a háttérbe fogom szorítani.
- Technikaiban címvédőként várhattad a döntőt, de már az elején nem volt szerencséd, a nagy kavarodások közepette beestél a vízbe. Mi játszódott le benned azokban a pillanatokban?
- Déjà vu-m volt, hiszen két évvel korábban ugyanez történt velem. A rajthoz egyébként nyugodtan és magabiztosan álltam oda. Az előfutamok alapján én voltam a legesélyesebb és tavaly is én nyertem, de ez nem jelentett különösebb nyomást. A rajtot visszalőtték, mert többen is bemozdultunk, viszont engem figyelmeztettek csak, ami egy kicsit kizökkentett. A megismételt rajtnál már mindenki óvatosabb volt, én lehet kicsit be is aludtam. Az volt a tervem, hogy az első fordulóhoz érve a top háromban legyek, mert tudtam, hogy utána meglesz az erőm, hogy az élre álljak. Sajnos kaptam egy dobott vizet és beestem, azonban nem adtam fel, eszembe jutott, hogy Thaiföldön egyszer már visszajöttem ugyanilyen helyzetből. Viszont most jobban együtt volt a mezőny, nem tudtam úgy helyezkedni a fordulóknál, hogy előnnyel jöjjek ki belőlük, kaotikus állapotok voltak. A célbaérkezés után nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént, hiszen alaphelyzetben nem kellett volna nagy csoda a dobogóhoz. Kellett utána idő, hogy összeszedjem magam.
- Ez azért nem lehetett egy szokványos helyzet számodra, ráadásul tényleg nem volt sok időd, mert hátra volt még a hosszútáv.
- Idén szinte minden versenyem jól sikerült, még betegen is kihoztam magamból a maximumot, most meg olyanok előztek meg, akik korábban soha. Elég nagy pofon volt. Az önbizalmamat kellett helyre billenteni, kicsit azt éreztem akkor, hogy nekem nincs helyem ott. Sokat beszélgettem a szüleimmel és egy nem túl jó alvás is segített, másnap pedig már nem volt más opció minthogy nyerjek.
- Ott aztán nem is volt sok kérdés, több mint három percet vertél a másodikra.
- Annyiban nyugodtabb voltam, hogy hosszabb a táv és egy hiba nem jelenti a verseny végét. A lényeg az volt, hogy fejben ott legyek és a történtek ne befolyásoljanak. Minden úgy sikerült, ahogy elterveztem és ez pozitív irányba fordította számomra a világbajnokságot. Tanultam ebből is.
- Nevezhetjük a vb a legnagyobb hozadékának is, hogy történjék bármi, Te képes vagy rövid időn belül is túllendülni a nehézségeken?
- Tartoztam ezzel saját magamnak és mindenkinek, aki hitt bennem. De igen, olyan a mentalitásom, hogy képes vagyok felállni az ilyen szituációkból, az is igaz viszont, hogy a célban aztán minden kijött belőlem. Egy ilyen világbajnokság elsősorban mentálisan megterhelő, fizikálisan nyilván felkészültek vagyunk. A mentális részét illetően ez értékesebb arany, mint a tavalyi kettő.
- A mostani az utolsó éved az ifjúsági korosztályban, de azt nem mondhatjuk, hogy rutintalanul lépsz fel jövőre a felnőttek közé, hiszen sokat versenyeztél köztük idén is. Miben lesz más a következő év?
- Idén ahol csak tudtam, elindultam a felnőttek között, hogy szokjam a mezőnyt. Jövőre érettségizek, húzós év lesz, meglátjuk, hogy a szezon első felében hány versenyre tudok eljutni. A felkészülés biztos intenzívebb lesz, minden évben próbálom ezt fokozni, és új impulzusokat belevinni. Fontos lesz a tapasztalatszerzés, a felnőtteknél teljesen más a dinamika, mindenki sokkal rámenősebb. Úgy gondolom készen állok erre a váltásra, és az időeredményeim alapján is bizakodó lehetek.
- Hamarosan véget ér számodra a szezon. Van bármi, amiből hiányt szenvedtél az elmúlt hónapokban és már nagyon vágysz rá?
- Van néhány sport, amit évközben nem csinálhatok, mert fennáll a sérülés veszélye. A pihenőidőmben szeretnék komolyabban ráfeküdni a teniszre. Én nem tudok teljesen leállni, mindig csinálnom kell valamit, éppen ezért ez egy aktív pihenés lesz, persze a tanulás mellett, mert bevallom e téren van mit behozni. Talán újévkor egy buli is belefér, de leginkább a családommal szeretnék több időt tölteni, mert az a legnehezebb az egész év során, hogy az edzések versenyek miatt több közös programon, ünnepen sem tudok részt venni. Aztán pedig kezdjük a téli alapozást, amit én nagyon szeretek, bár jobb lenne 20-25 fokban csinálni…
Fotók: Damiano Benedetto
