Mégse

„Túl tudok lépni önmagamon”

„Hit és türelem – a legfontosabb erények, amire edzőként szükség lehet”- állítja Vajda Attila, aki Tajvan és Japán után Dunaújvárosban, a Dunaferr SE kenusaival készül az elkövetkezendő megmérettetésekre.

Hír

Amikor az ember egy új tevékenységbe kezd – még ha a megszokott közegén belül is – lehet egyfajta elképzelése, feltételezése arról, hogy a gyakorlatban milyen lesz. Hogy érzed, mennyire találkozott a valóság az elvárásaiddal

Amikor abbahagytam az élsportot, nem tudtam, hogy edző leszek; az csak később alakult ki. Ezért nem is voltak különösebb elvárásaim. Minden nap egy újabb kihívást jelent és a lehetőségekhez képest megpróbálok mindenből a legjobbat kihozni. Azt gondolom, ha valaki edző akar lenni, akkor nem lehet ragaszkodni mindenképpen valamilyen sémához, hanem meg kell ismerni a csapatot, aztán a csapat igényeinek kell megfelelni. Én hoztam a múltból dolgokat, mint versenyző, illetve Ázsiában már foglalkoztam gyerekekkel, bár hozzá kell tenni, hogy az egy egészen más kultúra, ahol egészen mások a motiváló tényezők is. Az mindenképpen nagyon jót tesz nekem, hogy edzőként nem kell egyedül dolgoznom, hiszen ott van mellettem Molnár Gergely, akinek már jóval több tapasztalata van és sokat át is ad abból nekem. Ő ismerte a csapatot, ami nagy könnyebbséget jelent. Így fel tudom gyorsítani azt a folyamatot, ami eljuttat oda, hogy a csapat maximálisan megbízzék bennem.

A saját személységét, habitusát, hitvallását nem tudja félretenni az ember. Mi az, ami a te edzői munkádban sajátosan „vajdaattilás”?

Következetesnek tartom magam és határozottnak. Én pontosan tudom, hogyan lehetséges elérni azt a célt, amit a versenyzők el akarnak érni, hiszen én már elértem. Tudom, hogy ezért mennyit kell dolgozni és milyen áldozatokat kell hozni. Ha azt akarom, hogy a tanítványom versenyzőként olyan legyen, mint én, akkor nyilván egyfajta szigornak is meg kell lennie és el kell végezni egy bizonyos edzésmunkát. Ugyanakkor, nem csak így tréningezem őket. Nagyon sokat beszélgetek velük, mondjuk úgy: coachingolom is őket, vagyis mentálisan is felkészítem a versenyzőimet az előttük álló feladatokra és az azokkal járó érzésekre. El tudom nekik mondani, hogy a fájdalom mikor fog jelentkezni és pontosan milyen lesz. Azt, hogy „750 méterig el tudsz jutni, de utána csillagokat fogsz látni, le fog szakadni a karod és főképpen azt fogod mondani, hogy mi keresek itt?”

Ennyi feladattal elbír manapság egy edző egymaga edző?

Valóban, ez egy nagyon nagy team-munka, ami nem csak az edzőről szól. Versenyzőként mellettem is volt ilyen, pontosabban én megkerestem magamnak azt a csapatot, akivel együtt tudtam dolgozni. Volt benne pszichológus, dietetikus, belgyógyász is. Ennek köszönhetően vagyok az, aki most vagyok. A versenyzőim számára is próbálok hasonló, támogató hátországot teremteni és szerencsére az egyesület vezetése partner ebben. Pető Zsolt nagyon jó elnök; valóban jót akar a versenyzőknek, igyekszik lehetőségeket biztosítani arra, hogy profi szinten tudjunk dolgozni.

A kiemelkedően sikeres élversenyzőkből ritkábban lesz edző vagy csak ideig-óráig. Te mitől válhatsz a szabályt erősítő kivétellé?

Én ezt

úgy élem meg, hogy nincs bennem önzőség.

Túl tudok lépni önmagamon. Nekem az az érdekem, hogy ezek a srácok sikeresek legyenek és számukra a legjobb edző legyek. Persze ez a kategória viszonylagos, illetve nincs is. Már csak azért is, a legjobb edző is holtig tanul, mint a jó pap. Folyamatosan új dolgok, kutatási eredmények, új edzésmódszerek jönnek, vannak nagyon jó előadások a szövetség és a Magyar Edzők Társasága szervezésében is, amiket érdemes figyelemmel követni. Azok a dolgok, amik régen beváltak, nem biztos, hogy most is helytállóak.

Maradjunk még egy gondolat erejéig az edző személyénél. Mit gondolsz, a folyamatos önképzés, a korszerűség mellett milyen ismérvekkel, képességekkel kell rendelkeznie?

Például pedagógiai érzékkel. Ez nagyon fontos. Látnia kell a versenyzőt és megérteni. A versenyzőnek az edző a legfőbb támasza, és ha azt látja rajtam, hogy hiszek benne, akkor mindent meg is fog tenni azért, hogy megfeleljen ennek a hitnek.

Említetted, hogy sok mindent hoztál haza Ázsiából szakmailag, emberileg egyaránt.

Nem minden arany, ami fénylik. Nem biztos, hogy az az igazi érték, amit annak gondolunk. Érdemes saját magunkban tisztázni, mi az, ami valóban az.

Számodra most mi tekinthető valós értéknek?

Például, ha szeretem azt, amit csinálok. Az pedig, hogy később lesz valami anyagi vonzata, huszadrangú számomra. Nagyon örülnék neki, hogy ha a tanítványaim sikeresebbek lennének nálam és annak is, hogy én ehhez hozzá tudtam segíteni őket.

Korábban egyszer úgy fogalmaztál, hogy „itt gladiátorokra van szükség”. Mondhatjuk akkor, hogy most a te műhelyed voltaképp egy gladiátorképző?

Igen, mondhatjuk így is. De azért nem úgy kell elképzelni, hogy akkor én most kőkemény ridegtartással sanyargatom a tanítványaimat. Viszont meg kell edzenem őket, szellemileg és testileg egyaránt.

A szellemieket, morális értékeket tekintve, a mai korosztály a sportágban is sajátos kihívások elé állítja a legtöbb edzőt…

Úgy gondolom, van egy generációs váltás, amit meg kell tanulnunk kezelni. A mai fiatalok sokkal nehezebben motiválhatóak, nehezebb velük együtt dolgozni, sőt, küzdelem, de csak addig, amíg az ember meg nem találja a hozzájuk való kulcsot és el nem kezdenek bennünk bízni. Az értékrendeket persze helyre kell rakni. Amíg valakinek az a legfőbb érték, hogy meg tud venni egy iPhone 10-est, addig nem biztos, hogy jó helyen vagyunk.

Mi a kulcs a te versenyzőidhez? Például Hajdu Jonatánhoz?

A türelem. Az egyetlen dolog, amivel kezelni lehet. Nála nem használ semmi más. Nem érdekli a pénz, nem érdekli semmi. Öntörvényű, de türelemmel el tudom érni, hogy meghallgat és kinyílik.

Mennyire látod reális célkitűzésnek, hogy edzőként érdekelt legyél a tokiói olimpián?

Nem tartom lehetetlennek. Nagyon bízom Kiss Balázsban, aki talán a leginkább esélyes erre, de Slihoczky Ádám, Bucsi Bence is sokat fejlődött és Johnny-ról (Hajdu Jonatán) se feledkezzünk meg. Két év elég hosszú ahhoz, hogy még bármi kialakuljon. Az első és legfontosabb, hogy az idei versenyeken megszerezzük a kvótát. Mindegy, ki szerzi most meg, csak legyen meg, aztán úgyis lesz egy újabb válogató 2020-ban, amikor oda kell állni.

Milyen egy átlagos napod manapság?

Mindegyik más. Sose tudom, hogy milyen aktuális helyzet adódik, kezdve attól, hogy valamelyik versenyző esetleg bal lábbal kel fel, nem tudom, mivel kell szembenéznem, így minden eshetőségre fel kell készülnöm. De mindennap úgy kelek fel, hogy bármi is lesz, meg fogom oldani.

Segítsünk egy kicsit a versenyzőidnek: ha adott esetben netán te kelnél bal lábbal, hozzád mi a kulcs?

Nyilván az én magánéletemben is vannak olyan dolgok, amelyek befolyásolják a kedélyemet, de én azokat nem viszem magammal. Nyilván, majd otthon tovább kattogok a problémáimon, de azokkal nem akarok kihatni másokra.

Szóval ezt a rizikófaktort máris törölhetik a Vajda-csapat gladiátor-jelöltjei?

Abszolút. Régen rossz, ha egy edző a bal lábas énjét is becipeli az edzésre…

Bálint összeszedett, tudatos, mentálisan tökéletes – interjú Kopasz edző-édesanyjával

Demeter Irénnel, a minszki Európa Játékokon kétszeres aranyérmes kajakos, Kopasz Bálint édesanyjával és edzőjével beszélgetett a Magyaredzok.hu kettős szerepéről, edzői pályafutásáról, fia és tanítványa erősségeiről, valamint az augusztusi, szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságról.

Hír

Milyen reményekkel utaztak ki a minszki Európa Játékokra, amely kajak-kenuban Európa-bajokságnak számított?

Dobogóra készültünk, hiszen Bálint a júniusi duisburgi világkupán, ahol ott volt a sportág színe-java, második lett ötszázon és harmadik ezer méteren, ráadásul a portugál Fernando Pimentát mindkét távon legyőzte. De ha azt nézzük, négy éve, a 2015-ös ifjúsági világbajnokság óta stabilan ott van a világ élmezőnyében, és neki nem volt nehéz a korosztályos világversenyek után a felnőttek között is megállni a helyét, ami azért nem olyan gyakori. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Schmidt Gábor mondta Bálintról, hogy szerinte

jelenleg az egyik legstabilabb versenyző a világon.

Akkor nem volt meglepetés az Európa Játékokon szerzett aranyérem K1 1000 méteren?

Nagy öröm volt mindannyiunk számára, de meglepetésnek azért nem mondanám.

Ön Kopasz Bálint édesanyja és edzője is. Nem nehéz megtalálni a határokat a kettő között?

Persze, nem ez a jellemző, de azért nem olyan ritka ez a szülő-gyerek, edző-tanítvány felállás, még a sportágon belül sem, elég, ha csak a Csipes Ferenc, Csipes Tamara kettősre gondolunk. Mivel az edzéseken kívül is sokat vagyunk együtt, talán jobban látom, mikor kell szorítani és mikor kell engedni, ami nagy segítség, de egyikünk sem speciális helyzetként fogja fel. Ez egy folyamat, ami, mivel a kezdetektől fogva így volt, természetes módon alakult ki.

Edzéseken hogyan szólítja Önt?

Ez érdekes, mert edzőtáborokban sosem használja az „anya” megszólítást, de ezt én is csak az utóbbi időben vettem észre. A nevemen szólít, Irénnek, vagy Irénkének, ami így kimondva furcsa lehet, de egyáltalán nem bánom, hiszen

az edzés a munkáról szól.

Könnyű vele dolgozni?

Mindent megcsinál, amit előírok neki, mert ő maga is tisztában van azzal, hogy amit kérek tőle, az szakmailag étgondolt és indokolt. És az is nagyon fontos, hogy az ezt az eredmények is igazolják. Mivel hasonlóan nyugodt természetünk van, nagyon jól kijövünk egymással, harmonikus a kapcsolatunk. Az elmúlt tizenkét évben soha nem erőltettem rá semmit. Mindig figyeltem az életkorának megfelelő terhelésre, a fokozatosságra, hogy ne égjen ki, és addig tudja csinálni, amíg szeretné, és ne az legyen a vége, hogy egy nap elém áll, hogy vége, eddig bírta. Sosem vitáztunk, sosem emeltem fel a hangom edzéseken, mert nem is volt rá szükség. De ez az egész családunkra igaz, nyugodt a természetünk és összetartó család vagyunk.

És edzések után?

Otthon nem beszélünk sem a kajakról, sem az edzésről. Mivel rengeteg időt elvesz a felkészülés, szerintem egyszerűen sok lenne, ha még azon kívül is ezzel foglalkoznánk. Hiszen azért van az edzés. Ilyenkor azért külön kell választanom az anya és az edző szerepét, mert az otthon az legyen otthon. Bálintot nagyon érdekli az egészséges táplálkozás, a legutóbb például erről beszélgettünk egy órát otthon, mert mindketten találtunk jó könyveket a témában.

Úgy tudom, Bálint atlétikában is nagyon tehetséges volt.

Ez érdekes történet, mikor Szegeden voltam edző 2010 és 2014 között, Bálint kint volt velem a FEOL-pályán, és az ottani atlétikaedző látta futni. Odajött is hozzám azzal a kéréssel, hogy „kölcsönkérheti-e” Bálintot egy maratoni váltóra, amit aztán meg is nyertek, a fiam pedig második lett egyéniben. Aztán, mikor a szegedi piaristákhoz járt középiskolába, ugyanez megtörtént még egyszer, sőt, ki is jutottak az izraeli világkupára.

A jó kajakos jól is fut,

a keringésnek és az állóképességnek ugyanis rendben kell lennie.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

with bodyguards"😂 #runnig #speedup #xbionic #nike

Bálint Kopasz (@balintkopasz) által megosztott bejegyzés,

Mi Bálint erőssége?

Jó az állóképessége és a technikája is, de ha valamit ki kell emelnem, akkor a mentális képességeit mondanám. Összeszedett, tudatos és fegyelmezett versenyző, aki meg is tudja valósítani, ha valamit elképzelt.

Valamilyen mentális plusz kell ahhoz, hogy valaki fiatalon is ennyire kiegyensúlyozott legyen.

Soha nem is volt szüksége sportpszichológus segítségére.

Más területen van olyan szakember, akivel együtt dolgoznak?

Egy kiváló dietetikus, Dr. Marics Balázs is segíti a felkészülésünket tavaly október óta, aki egyébként Kozák Danutával, Takács Kincsővel és Balla Virággal is együtt dolgozik, és nekünk is nagy segítséget nyújt. Mint mondtam, Bálintot ez a téma egyébként is nagyon érdekli, sokat képezte magát, de Balázs csatlakozása óta látja ő is, hogy ez egy tudomány, amiben grammra elő van írva minden.

Bálint több távon is nagyon jó. Melyiket tekintik főszámnak?

A kajak egyes ezer métert, bár ötszáz méteren is világszintű eredményekre képes. Az viszont számunkra is ajándék volt, hogy az Európa Játékokon ezer után ötezer méteren is aranyérmet nyert, ráadásul ott is a többszörös világ- és Európa-bajnok Pimentát győzte le.

Négy éve még szerepelt négyesben is.

A 2015-ös portugáliai ifjúsági világbajnokságon K4 1000 méteren bronzérmet is szereztek, de a négyes kérdése egyelőre nem aktuális. Elsősorban a K1 1000 méter a cél, amit királyi távnak is neveznek a sportágban. Bálint egyesben szeret jobban versenyezni, ami lépésről lépésre alakult ki nála, leginkább azért, mert mindig gyorsabban fejlődött a korosztályánál.

Jelenleg csak vele foglalkozik?

Az edzői karrieremet alulról indítottam, sokat dolgoztam az utánpótlásban, és annak megfelelően léptem én is egyre feljebb, ahogy Bálint fejlődött. Négy évig Szegeden dolgoztam, tizenkettőtől tizenhat éves korig edzettem fiatalokat. Algyőn és Szegeden harmincfős csoportokkal dolgoztam együtt, és

Bálinthoz hasonlóan én isfokozatosan  nőttem bele a felnőtt mezőnybe.

Ma már valóban csak őt edzem, de ez nem jelenti azt, hogy hermetikusan el lennénk zárva a világtól, ott vannak például a közös edzőtáborok.

Mire számít augusztusban, a hazai világbajnokságon?

Mivel rengeteget készültünk a Maty-éren, a szó legszorosabb értelmében hazai pályának számít majd, és mivel ott dőlnek el az olimpiai kvóták, kiemelt verseny lesz. Persze még jövőre, Duisburgban is lesz erre lehetőség, de a szövetség is szeretné, ha a magyar csapat már Szegeden megszerezné a maximális kvótaszámot. Bálintot pedig dobogóra várom.

Minden éremből jutott a magyaroknak

Három érmet nyertek a magyar kajak-kenusok a racicei korosztályos Európa-bajnokság szombat délelőtti 1000 méteres versenyein.

Hír

Csikós Zsóka kezdte az éremszerzést, az ifjúsági lányok kajak egyesének A döntőjében nagyon szép versenyzéssel, magabiztosan győzött, megszerezve ezzel a magyar válogatott első érmét.

A férfiak ugyanezen számában az U23-as korosztályban Béke Kornél is kiválóan kajakozott, ez pedig a harmadik helyre volt elég.

A szombati nap harmadik magyar érmét a Majoros Mátyás, Nyerges Áron ifjúsági duó szerezte, amely K2-ben ezüstérmes lett.

A Koleszár Mátyás, Németh Viktor (K2 U23) páros a negyedik, Posta Réka (K1 U23) az ötödik, Fejes Dániel (C1 U23) és a Lelovics Dávid, Bakó Tamás (C2 U23) kettős egyaránt a hatodik, a Kollár Kristóf, Hodován Dávid (C2 ifi) egység pedig a nyolcadik helyen zárt.

„Összességében teljesen elégedett vagyok, eddig sokkal jobb eredmények születtek, mint tavaly. Nagyon örülünk annak, hogy a közvetlen második vonalunk meg tudta méretni magát a nemzetközi porondon, és helyt is álltak eddig – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány, utalva arra, hogy több számban nem a válogatók győztesei indultak az Eb-n. – Csikós Zsóka fantasztikus győzelme mellett Béke Kornél harmadik helye nálam igazi szenzációnak számít, de nagyon nagy dolog a Majoros, Nyerges páros ezüstérme is. Eddig úgy tűnik, hogy

nagyon jó döntés volt ezeket a gyerekeket hozni az Eb-re,

az ő szereplésükkel fel tudjuk mérni a nemzetközi mezőnyt, és tudunk kalkulálni, hogy az első vonalba tartozó versenyzőink mire számíthatnak majd a világbajnokságon. Remélem, hogy a 200 és az 500 méteres távokon is hasonló eredményeket fogunk hozni.”

A délutáni 200-as középdöntőből az ifista Máró Anna futamgyőztesként jutott a fináléba K1-ben. Szintén A döntős Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros. B döntős Vigassy Barnabás (ifi K1) és Kőszegi Milán (ifi C1). Nem jutott viszont tovább a sprinttávon Molnár Csenge (ifi C1), Nikodém Patrik (U23 K1) és Némedi Konrád (U23 C1).

Vasárnap a két rövidebb táv döntőivel zárul az Eb.