Mégse

„Sokkal érettebb döntéseket hozok”

Bombaformában, két világbajnoki arannyal ünnepelte harmincadik születésnapját Csipes Tamara. A közelmúlt egyik legsikeresebb „visszatérője” a városligeti tavon is vízre száll.

A vízispirnt sztárja
Hír

– Volt már olyan szülinapod, ami épp egy fontos versenyre esett?

– Igen, persze, előfordult már.

De a mostani azért mégiscsak egy kerek évforduló. Ebben a tekintetben mennyire volt számodra jelentősége?

– Nem igazán. Szomorkodhatnék is akár az idő múlása miatt, de attól még ugyanúgy harminc lennék..

Legutóbb, amikor  a kislányod születése utáni visszatérésed idején beszélgettünk, még az volt az egyik fő kihívás számodra, hogy egyszerre kell fogynod és erősödnöd, közben pedig minden görcsöléstől mentesen jó anyukának lenni. A vb-n szerzett két arany  és a kiegyensúlyozottságod azt  igazolja, hogy maximálisan meg tudtál felelni a kihívásoknak. Mit gondolsz, mi segített neked leginkább ebben?

– Egyetlen konkrét dolgot sem tudnék mondani. Nincs recept. Talán ezért vannak jó, meg kevésbé jó sportolók. Nekem ennyit kellett fejlődöm ahhoz, hogy összhangba hozzam mindazt, amit a magánéletemben és a sportban szerettem volna. Az egyik most jelen van a másikban és ez fordítva is igaz. Ezt korábban nehéz volt összeegyeztetni; de mióta megvan a kislányom, azóta muszáj volt, mert egyik nem megy a másik nélkül. Szóval azt hiszem, nekem ez a kihívás kifejezetten az előnyömre vált.

– Szegeden hatalmas ováció fogadta az ezer méteres számban való győzelmedet, a beszámolók szerint „tombolt a közönség”. Mennyire fontosak számodra  az ilyen gesztusok, visszajelzések?

– Fontosak nyilván, hiszen a versenyzés erről is szól és nem csak arról, hogy az ember a legjobb akar lenni. Nézők nélkül nem lenne igazi az élsport, és ha mi nem küzdenénk úgy az eredményért, ahogy, akkor a nézőkből sem tudnánk ilyen nagy örömöt vagy eufóriát kiváltani. Ez egy láthatatlan kapocs és egy olyan érzéssel jár, amit máshonnan nem lehet megkapni. Nem az az ember vagyok, akinek különösebben számít az idegenek véleménye, de itt nem erről van szó. Itt nem egyének kommentelnek vagy szólogatnak be; a közönség egységet alkot. A hangulat pedig magával ragadja a nézőket és a sportolókat egyaránt.

– Talán ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy elindulsz a hétvégi városligeti sprintversenyen?

– Mivel ez egy meghívásos verseny, nagyon örülök, hogy egyáltalán gondoltak rám. Megtisztelő volt számomra  a felkérés, még soha nem hívtak meg ilyenre, tehát alapvetően egy kisebbfajta elismerés, hogy ott lehetek. Másrészt pedig, most, a hazai rendezésű világbajnokság után fontos, hogy ű

ezzel a programmal is ápolni tudjuk a közönség és a versenyzők kapcsolatát.

– A folytatásban viszont nem élsz az előolimpián való részvétel lehetőségével, és az azt megelőző akklimatizációs tábort is kihagyod. Milyen indokok állnak a döntésed mögött?

– Többféle. Egyrészt, itt van a kislányom, nem akartam ilyen hosszú időre itthagyni, bár felajánlották azt is, hogy csak egy hétre kell kimennem. Elsősorban a pálya érdekelt volna és leginkább akkor, ha rögtön a vébé után indulunk. Most azonban úgy érzem, nekem fontosabb, hogy ne úgy kezdjem el a jövő évi felkészülést, hogy kevesebbet pihentem, mint amire szükségem lett volna. Másrészt, nem éreztem, hogy ez a lehetőség nekem annyi pluszt adna, mint amennyi áldozattal járna, hogy kimegyek egy vagy két hétre. Voltam már olyan előolimpián, ami után nem jutottam ki az olimpiára és voltam olyan olimpián, ahol előzőleg nem voltam a „próbaversenyen”; szóval, nem hiszem, hogy olyan nagyon dolgot jelentene ez az életemben.

– „Apának mindig igaza van” – mondtad nemrég egy interjúban. Egy ilyen kijelentésnek nyilván még nagyobb a súlya, ha az illető egyben az edződ is…

– Remélem, érezte mindenki, hogy ez azért egy ironikus megállapítás volt. A pontos szövegkörnyezetre már nem emlékszem, de a négyesbe való beülés sorrendje volt a téma, amit sokat próbálgattunk, mire a végleges változatot megtaláltuk. Igazából félig volt igaza, mert a középső két embert végül megcseréltük.

– Szakmai kérdésekben azért egyértelműen az ő véleményét fogadod el – legalábbis a magadé mellett…

– Abszolút. Különben nem lenne az edzőm.

– A közelmúltban a ti együttműködésetekben is új fejezet indult. Mi az, ami megváltozott  a korábbiakhoz képest?

– Az én hozzáállásom változott meg – a sporthoz és a közös munkához is.

Nyilván változtak a körülmények, én is sok mindent helyreraktam magamban, ezért jobban együtt tudok működni másokkal, sokkal érettebb döntéseket hozok, mint korábban. Bár ez nyilván az életkorral is jár.

– Ezek a pozitívumok egy csapathajóban is előnyösek…

– Mindig jó csapatembernek gondoltam magam,  függetlenül attól,  hogy én a saját dolgaimat hogy csináltam. Ha arról volt szó, egy négyesben vagy párosban ülve sosem volt kérdés, hogy a maximumot fogom nyújtani. Szerintem ennyivel tartozom annak, aki velem egy hajóban ül; nem hagyom cserben se a versenyen, se az edzésen. Ezért is vagyunk „csapat”. Nem gondolnám, hogy korábban nem szívesen ültek volna össze velem, de most talán még szívesebben teszik.

– A nyárnak ugyan vége, de pihenésképp sort kerítesz még afféle „pótnyaralásra”?

Nem hiszem, hogy különösebb utazást tennénk, legfeljebb Balatonra megyünk le még szeptember elején. Októbertől pedig folytatódik a munka.

Megfertőződtem a Duna jó vízillatától – ma 85 éves Nánássy András

Január 18-án ünnepli 85. születésnapját Nánássy András, aki a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás nevelőedzője is volt. Ő készítette fel az olimpiára Tatai Tibort is, aki 1968-ban, Mexikóvárosban egyesben olimpiai bajnok lett.

Hír

„A Berzsenyi Gimnáziumba jártam a Markó utcába, az egyik osztálytársam mondta, hogy menjünk le kajakozni – kezdte el mesélni Nánássy András, hogy miként ismerkedett meg a kajak-kenuval. – Lementünk, de csak a tanmedencébe, ahol nem kajakosok, hanem evezősök edzettek. Nem voltam egy díjbirkózó alkat, nem is tetszett az evezés, ügyetlenül mozogtam. Akkor átjöttek a honvédos kajakosok, hogy menjünk át hozzájuk, próbáljuk ki a négyszemélyes kajakot.

Beültettek, és ott már egész jól mozogtam,

erre mondták, hogy ha van kedvünk, akkor menjünk le a Margitszigetre, így kezdtem el a Honvédban kajakozni. Annyira jó vízillata volt a Dunának, megfertőződtem tőle. Akkor még nem volt minden hétvégén verseny, ez csak később alakult ki, ezért sokat jártunk túrázni.”

Komolyabb eredményei versenyzőként nem voltak, magyar bajnokságon indult, de a válogatottba nem került be, 1955-ben bevonult katonának, két évvel később leszerelt, de már akkor, 22 évesen elkezdett fiatalokkal foglalkozni, segédedző, edző, majd szakedző lett. Dolgozott az MHS-ben, majd később az MTK-ban, utóbbi klubnál 29 éven át volt edző, majd technikai igazgatóként vonult vissza 1992-ben.

Edzőként egyre másra jöttek a sikerek, ő volt a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás nevelőedzője, legnagyobb eredményének a Wichmann Tamás, Petrikovics Gyula kenupáros olimpiai ezüstérmét tartja.

Noha edzőjének nem őt jelölte meg, de elmondása szerint a mexikóvárosi olimpián 1000 egyesben aranyérmes Tatai Tibort is ő készítette fel.

„Nagyon sikeres voltam akkoriban, egyre másra jöttek az eredmények, ezért Tatai Tibor odajött hozzám, hogy szeretne velem dolgozni. Elküldtem a szövetségi kapitányhoz, hogy neki kell eldöntenie foglalkozhatok-e vele. Innentől én edzettem őt, cipeltem a hajóját, még a motorcsónakomat is átalakítottam, hogy tudjam szállítani a hajóját, és a rendőrség ne kössön bele. Én voltam az esküvői- és a válókereseti tanúja is, de megmondom őszintén, van egy kis tüske bennem, mert azóta nem igazán beszéltünk.

Az olimpiáért akkor én kaptam nyolc ezer forintot és egy budapesti, éves kombinált autóbusz-villamos bérletet.

Még azt is felvállaltam, hogy Wichmann Tamás megorrolt rám, hogy egy riválisát készítem fel, ráadásul a verseny előtt két nappal ők szétlövésben döntötték el Mexikóvárosban, hogy melyikük indul egyesben. De Tamással a 90-es évek elején leültem az MTK egyik elnökségi ülése után, és egy hosszú beszélgetéssel mindent tisztáztunk. Azóta is nagyon jóban vagyunk, kiváló a kapcsolatunk, sokat beszélünk, most is felhívtam, hogy gratuláljak neki az életműdíjhoz.”

Tanítványai közül kiemelte még Árva Gábort, aki C-2 1000 méteren nyert világbajnoki címet. „Napi kapcsolatban vagyunk azóta is, minden évben összejövünk a káposztásmegyeri éttermében egy társasággal. Ő azon sok jó ember egyike, akit a kajak-kenunak köszönhetek. Nagyon jó barátokat ismertem meg ebben a csodálatos sportágban, amelynek az egészségemet is köszönhetem. 85 éves vagyok, de még azért ketyegek, ennek a szép kornak minden örömével és bánatával.”

Isten éltesse még sokáig Nánássy Andrást!

10 ösztöndíj a jövő reménységeinek

Megtartotta évértékelő eseményét, és egyben évzáróját a Kolonics György Alapítvány a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) rendezvényközpontjában, a Stopper állóhajón. A vacsorán megkapta az elismerést a "Jövő Reménységei Program" idei tíz díjazottja, a tavaly három ifjúsági világbajnoki címet szerző Kőhalmi Emese pedig átvehette a Kolonics-díjat, ami a magyar kajak-kenu sport utánpótlásának legfontosabb elismerése.

Hír

Csabai Edvin, a Kolonics Alapítvány kuratóriumi elnöke beszámolt a szervezet tavaly elvégzett munkájáról. A már szokásos emlékevezés, és emlékfutás mellett rendkívül sikeres volt a szegedi világbajnokságon megrendezett Kolonics, a sportlegenda kiállítás is az Alapítvány szervezésében.

“2019-ben folytatódott a Karrierkövető program, a Granek István tanulmányi ösztöndíj program, és természetesen a Jövő Reménységei programunk is – mondta Csabai Edvin. – Örülök, hogy sikerült CD-t kiadnunk a régi kenus dalokból Wichmann Tamás közreműködésével, valamint annak is, hogy a kenukirályról szóló dokumentumfilmet nagy sikerrel mutatta be az Alapítvány. Továbbá hatalmas fegyvertény, hogy tavaly háromszor annyi támogatás folyt be hozzánk az SZJA 1%-okból, mint egy évvel korábban, ami nem elsősorban a pénz miatt fontos, hanem azért, mert ez mutatja, hogy

fejlődik a Kolonics Alapítvány társadalmi beányazottsága.”

A Jövő Reménységei Program idei nyertesei a korábbi évekhez hasonlóan hat hónap alatt 240 ezer forint támogatást kapnak. A díjazottak ösztöndíját évek óta kizárólag magánadományokból fedezi az Alapítvány.

“Tavaly 2,8 millió forint adomány jött erre a programra, ami hatalmas siker. Ez idén lehetővé tette, hogy szakáganként 2-2 ösztöndíjat ítéljünk oda a kiírt pályázat elbírálása után, ezen kívül lett egy különdíjasunk, valamint a paraszakág legnagyobb reménységét is be tudtuk venni a programba” – mondta Kárai Péter, az MKKSZ alelnök, az alapítvány kuratóriumának tagja.

Az idei díjazottak:

Opavszky Réka – női kenu

Győri Ivett Juliannak – női kenu

Kulcsár Csenge Emese – női kajak

Máró Anna – női kajak

Böszörményi Bendegúz – férfi kenu

Vass Zoltán – férfi kenu

Ozsgyáni Bence Alex – férfi kajak

Tamási Zsombor – férfi kajak

Kiss Péter Pál – parakajak

Reisz Benedek – férfi kajak (különdíj)

A Pacs-Pacs Községi Sportegyesület versenyzője, Opavszky Réka 2018 után már másodszor kapta meg a díjat. A sződligeti kenus a pályázaton nyert pénzen ezúttal is osztozik párjával, Gönczöl Laurával.

“Két éve én nyertem ilyen ösztöndíjat már, tavaly Laura, most pedig nagyon meglepődtem, hogy megint “minket” díjaztak. Nincsenek igazán hosszú távú terveink még, idén leszünk első éves ifik, biztos, hogy ezúttal is párosban fogunk versenyezni. Köszönjük szépen az elismerést, a kapott pénzt idén is sportruházatra költjük, és az edzőtáborok utiköltségét fedezzük belőle” – mondta a fiatal kenus hölgy.

Az ünnepi eseményen a Magyar Kajak-Kenu Szövetség évente odaítélésre kerülő Kolonics-díját, vagyis a magyar utánpótlás legmagasabb rangú elismerését 2019-es teljesítménye alapján Kőhalmi Emese kapta meg, aki három aranyérmet szerzett az ifi világbajnokságon.

“Nagyon örülnék neki, ha idén is hasonlóan sikeres évem lenne, de akkor sem leszek boldogtalan, ha egy árnyalatnyival kevesebb jó eredményt érek el.

Megkapni ezt a díjat egy valóságos álom,

Kolonics György a mi sportágunk legnagyobb példaképe, miután mindenkinél alázatosabb, és kitartóbb sportoló volt, valamint rendkívül barátságos ember. Az egymillió forintos támogatást új lapátra, edzőtáborra, és egy komoly pulzusmérőre fogom költeni” – mondta Kőhalmi Emese, aki nem zárta ki, hogy a tavaszi tájékoztatóversenyen már a felnőtt női kajakos mezőnyben is kipróbálja magát.