Mégse

„Sokkal érettebb döntéseket hozok”

Bombaformában, két világbajnoki arannyal ünnepelte harmincadik születésnapját Csipes Tamara. A közelmúlt egyik legsikeresebb „visszatérője” a városligeti tavon is vízre száll.

A vízispirnt sztárja
Hír

– Volt már olyan szülinapod, ami épp egy fontos versenyre esett?

– Igen, persze, előfordult már.

De a mostani azért mégiscsak egy kerek évforduló. Ebben a tekintetben mennyire volt számodra jelentősége?

– Nem igazán. Szomorkodhatnék is akár az idő múlása miatt, de attól még ugyanúgy harminc lennék..

Legutóbb, amikor  a kislányod születése utáni visszatérésed idején beszélgettünk, még az volt az egyik fő kihívás számodra, hogy egyszerre kell fogynod és erősödnöd, közben pedig minden görcsöléstől mentesen jó anyukának lenni. A vb-n szerzett két arany  és a kiegyensúlyozottságod azt  igazolja, hogy maximálisan meg tudtál felelni a kihívásoknak. Mit gondolsz, mi segített neked leginkább ebben?

– Egyetlen konkrét dolgot sem tudnék mondani. Nincs recept. Talán ezért vannak jó, meg kevésbé jó sportolók. Nekem ennyit kellett fejlődöm ahhoz, hogy összhangba hozzam mindazt, amit a magánéletemben és a sportban szerettem volna. Az egyik most jelen van a másikban és ez fordítva is igaz. Ezt korábban nehéz volt összeegyeztetni; de mióta megvan a kislányom, azóta muszáj volt, mert egyik nem megy a másik nélkül. Szóval azt hiszem, nekem ez a kihívás kifejezetten az előnyömre vált.

– Szegeden hatalmas ováció fogadta az ezer méteres számban való győzelmedet, a beszámolók szerint „tombolt a közönség”. Mennyire fontosak számodra  az ilyen gesztusok, visszajelzések?

– Fontosak nyilván, hiszen a versenyzés erről is szól és nem csak arról, hogy az ember a legjobb akar lenni. Nézők nélkül nem lenne igazi az élsport, és ha mi nem küzdenénk úgy az eredményért, ahogy, akkor a nézőkből sem tudnánk ilyen nagy örömöt vagy eufóriát kiváltani. Ez egy láthatatlan kapocs és egy olyan érzéssel jár, amit máshonnan nem lehet megkapni. Nem az az ember vagyok, akinek különösebben számít az idegenek véleménye, de itt nem erről van szó. Itt nem egyének kommentelnek vagy szólogatnak be; a közönség egységet alkot. A hangulat pedig magával ragadja a nézőket és a sportolókat egyaránt.

– Talán ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy elindulsz a hétvégi városligeti sprintversenyen?

– Mivel ez egy meghívásos verseny, nagyon örülök, hogy egyáltalán gondoltak rám. Megtisztelő volt számomra  a felkérés, még soha nem hívtak meg ilyenre, tehát alapvetően egy kisebbfajta elismerés, hogy ott lehetek. Másrészt pedig, most, a hazai rendezésű világbajnokság után fontos, hogy ű

ezzel a programmal is ápolni tudjuk a közönség és a versenyzők kapcsolatát.

– A folytatásban viszont nem élsz az előolimpián való részvétel lehetőségével, és az azt megelőző akklimatizációs tábort is kihagyod. Milyen indokok állnak a döntésed mögött?

– Többféle. Egyrészt, itt van a kislányom, nem akartam ilyen hosszú időre itthagyni, bár felajánlották azt is, hogy csak egy hétre kell kimennem. Elsősorban a pálya érdekelt volna és leginkább akkor, ha rögtön a vébé után indulunk. Most azonban úgy érzem, nekem fontosabb, hogy ne úgy kezdjem el a jövő évi felkészülést, hogy kevesebbet pihentem, mint amire szükségem lett volna. Másrészt, nem éreztem, hogy ez a lehetőség nekem annyi pluszt adna, mint amennyi áldozattal járna, hogy kimegyek egy vagy két hétre. Voltam már olyan előolimpián, ami után nem jutottam ki az olimpiára és voltam olyan olimpián, ahol előzőleg nem voltam a „próbaversenyen”; szóval, nem hiszem, hogy olyan nagyon dolgot jelentene ez az életemben.

– „Apának mindig igaza van” – mondtad nemrég egy interjúban. Egy ilyen kijelentésnek nyilván még nagyobb a súlya, ha az illető egyben az edződ is…

– Remélem, érezte mindenki, hogy ez azért egy ironikus megállapítás volt. A pontos szövegkörnyezetre már nem emlékszem, de a négyesbe való beülés sorrendje volt a téma, amit sokat próbálgattunk, mire a végleges változatot megtaláltuk. Igazából félig volt igaza, mert a középső két embert végül megcseréltük.

– Szakmai kérdésekben azért egyértelműen az ő véleményét fogadod el – legalábbis a magadé mellett…

– Abszolút. Különben nem lenne az edzőm.

– A közelmúltban a ti együttműködésetekben is új fejezet indult. Mi az, ami megváltozott  a korábbiakhoz képest?

– Az én hozzáállásom változott meg – a sporthoz és a közös munkához is.

Nyilván változtak a körülmények, én is sok mindent helyreraktam magamban, ezért jobban együtt tudok működni másokkal, sokkal érettebb döntéseket hozok, mint korábban. Bár ez nyilván az életkorral is jár.

– Ezek a pozitívumok egy csapathajóban is előnyösek…

– Mindig jó csapatembernek gondoltam magam,  függetlenül attól,  hogy én a saját dolgaimat hogy csináltam. Ha arról volt szó, egy négyesben vagy párosban ülve sosem volt kérdés, hogy a maximumot fogom nyújtani. Szerintem ennyivel tartozom annak, aki velem egy hajóban ül; nem hagyom cserben se a versenyen, se az edzésen. Ezért is vagyunk „csapat”. Nem gondolnám, hogy korábban nem szívesen ültek volna össze velem, de most talán még szívesebben teszik.

– A nyárnak ugyan vége, de pihenésképp sort kerítesz még afféle „pótnyaralásra”?

Nem hiszem, hogy különösebb utazást tennénk, legfeljebb Balatonra megyünk le még szeptember elején. Októbertől pedig folytatódik a munka.

Tovább tart sárkányhajósaink kiváló vb-sorozata

Tíz éremmel tért haza a Römi Sárkányhajó Klub a Kijevben rendezett sárkányhajó klubvilágbajnokságról.

Hír

A sportágban évente felváltva rendezik a nemzetek és a klubok közötti vébét, az idén a klubok következtek. A kijevi tornán 15 ország mintegy 1000 versenyzője vett részt, Magyarországot a Römi KKSK képviselte 38 versenyzővel. A mieink három arany-, kettő ezüst- és öt bronzéremmel tértek haza az ukrán fővárosból.

Aranyérmet nyert 2000 méteren a 20-as mix, a masters 10-es mix és a masters 10-es férfi csapat, ezüstérmes lett az 50+ masters 10-es mix 500 méteren és az 50+ masters férfi csapat 2000 méteren.

Harmadikként zárt 200 méteren a 20-as mix, az 50+ masters 10-es mix, a masters 20-as férfi együttes, valamint 500 méteren a masters 20-as férfi és a masters 20-as mix csapat.

„Abszolút aláírtam volna a világbajnokság előtt ezt az eredményt, mert

láttam, hogy milyen bivalyerős mezőny lesz

– kezdte az értékelést Reményi Péter, a klub vezetője, aki a tíz éremszerző hajóból nyolcban ott ült. – Volt négy-öt elképesztően erős ukrán klub, amely 100-150 fővel indult a mi 38 versenyzőnkhöz képest. Gyakran a célbaérés után mi máris ugrottunk be egy másik hajóba, és indultunk a következő versenyszámban, míg ők mindig friss emberekkel tudtak rajthoz állni. Ezt nem panaszkodásképp mondom, mert nagyon büszke vagyok a versenyzőimre.”

Reményi Péter hozzátette, hogy egy 50 éves átlagéletkorú csapattal vették fel a versenyt a 20-30 évesekkel szemben, összesen 24 számban indultak.

Szeretném kiemelni a sokszoros maratoni kenuvilágbajnok Györe Attilát, aki nemcsak a hajóban volt a csapat motorja, hanem azon kívül is vezető szerepet töltött be. Köszönjük a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökének, Schmidt Gábornak, hogy annak ellenére kifizették a nevezési díjat, hogy ez csak egy klubvébé volt. Boldog vagyok, mert 2006 óta nem rendeztek olyan világbajnokságot, amelyről ne tértünk volna haza aranyéremmel” – zárta Reményi Péter.

Tótka Sándor lett a sprintkirály Tokióban

Férfi kajak egyesben mindkét versenyszámot Magyarország nyerte Tokióban, Kopasz Bálint pénteki diadala után ugyanis a vasárnapi zárónapon Tótka Sándor győzött K-1 200 méteren, míg Birkás Balázs bronzérmes lett ugyanebben a számban. Aranyérmes lett a női kenupáros is, így a válogatott 3 arany, 2 bronzéremmel zárta az előolimpiát.

Hír

Elképesztő formában versenyzett egyesben az elmúlt hetekben Tótka Sándor, aki az idei szezon legfontosabb eseményén, a szegedi kvalifikációs világbajnokságon még a férfi négyes tagjaként szerzett olimpiai kvótát.

Moszkvában második lett, Budapesten pedig megnyerte az ultrarövidtávú vízisprintet, ahogy Tokióban is ő volt a leggyorsabb K-1 200 méteren. Vasárnap délelőtt előbb megnyerte a középfutamát, majd a döntőben egy közepes rajt után nagyon hamar az élre állt, és a szám korábbi világbajnoki ezüstérmese, a litván Arturas Seja előtt megnyerte az előolimpiai aranyérmet.

“Az eredménytől függetlenül nagyon jól esett, hogy végre tudtam újra egyest indulni a nemzetközi mezőnyben, erre még ebben az olimpiai ciklusban nem volt példa, annyira a négyesre koncentráltam. Örülök, hogy nyertem, ugyanakkor azt látni kell, hogy már senki sincs olyan jó formában, mint a világbajnokságon, csak a formahanyatlás nem mindenkinél egyforma. Talán annak köszönhetem a sikert, hogy versenyeztem Moszkvában, és otthon is a Red Bull Vízisprinten, szóval nem álltam le teljesen” – mondta az aranyérmes Tótka Sándor.

A döntő másik magyar versenyzője, Birkás Balázs úgy szerzett bronzérmet, hogy egész héten egy kiadós náthával küzdött. A két magyar kajakos teljesítménye azt mutatja, hogy a mieinknek ebben a számban is lehetnek érmes álmaik a jövő évi olimpián.

“Sokat kivett belőlem a betegség, azon is csodálkoztam, hogy reggel sikerült továbbjutnom a középfutamból. A döntőre kicsit jobban összeszedtem magam, ráraktam a csapást és a nyomatékot is, jól sikerült az eleje, viszont 100 méter után elfáradtam. Nekem egyébként fekszik ez a víz, passzol a technikámhoz,

elérhetünk egy szép helyezést ebben a számban jövőre,

ha valamelyikünk becsületesen felkészül a 200 egyesre” – mondta Birkás Balázs.

Esélyeshez méltóan nyert női kenu párosban a világbajnoki ezüstérmes Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső egység. A magyar lányok jól kihajtották magukat, mögöttük második helyen a Kurach, Romasenko összeállítású új orosz páros futott be, a szegedi vébén pedig éppen a magyarok mögött bronzérmet szerző Makarchanka, Klimava duó ezúttal is harmadik lett.

“Meglepett minket az orosz páros azzal, hogy az utolsó 100 méteren még tudtak indítani egy nagyot, de szerencsére így is nyertünk – mondta a verseny után Balla Virág. – Ez az orosz egység nem indult a világbajnokságon, viszont Duisburgban és Minszkben már versenyeztünk ellenünk, azt tudtuk, hogy erősek lesznek.”

“Elsősorban nem az eredmény volt a fontos ezen a versenyen, főleg azt akartuk letesztelni, hogy kell-e másik hajóba térdelnünk az itteni viszonyok miatt, de szerencsére úgy néz ki, hogy

maradhat ez a forma”

– tette hozzá Devecseriné Takács Kincső, aki arról is beszélt, hogy a pályán a sok halhoz, a medúzákhoz, és a környék nagy repülőgép forgalmához is sikerült hamar hozzászokniuk.

Medveczky Erika éppen csak lemaradt a dobogóról női kajak egyesben, ahol a kétszeres olimpia, valamint friss világbajnok Lisa Carrington meglepetésre kikapott a fehérorosz Litvinchuktól, harmadikként az ausztrál Burnett futott be.

C-1 1000 méteren Kiss Balázs is nagyot versenyzett. A középfutamból harmadikként továbbjutva ötödik lett a döntőben. A számot a német Sebastian Brendel nyerte hajszállal az orosz Kirill Shamshurin előtt. A B-döntőben pedig Adolf Balázs harmadikként futott be.

Egyedül K-2 1000 méteren rendeztek Tokióban olyan döntőt az előolimpián, amelyben nem szerepelt magyar egység. Nádas Bence és Kuli István ebben a szezonban – Tótka Sándorhoz és Birkás Balázshoz hasonlóan – az 500 méteres férfi négyesben versenyzett, így egyáltalán nem készültek a leghosszabb távra, a B-döntőben hatodik helyet szereztek.

Az épek mezőnyében a magyar válogatott 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett az előolimpián, valamint rendkívül hasznos tapasztalatokat gyűjtött a tokiói körülményekről és a Sea Forest Waterway nevű versenypályáról.

A magyar parakenu szakág sem maradt érem nélkül Tokióban, annak ellenére, hogy a világbajnok Kiss Péter ezúttal nem utazott ki Japánba, hiszen Suba Róbert pénteken kajakban bronzérmes lett. A tesztverseny zárásaként a VL2-es katóriában ugyanő szerzett egy ötödik helyezést is a hatodikként befutó Juhász Tamás előtt.