– Más a siker íze, mint tavaly Moszkvában a váltó győzelme után volt?
– Győzni mindig csodálatos érzés, de a páros sikerének egészen más az utóélete – mondta Tótka Sándor. – Amióta hazaértünk kézről-kézre adnak minket. Tavaly a váltó győzelme után két interjút adtam, most meg kis túlzással három óránként hívnak, kérdeznek az újságírók. Tetszik ez a népszerűség, ez a figyelem, ugyanakkor tudom azt is, hogy nem szabad elszállni tőle. Nekem 2010-ben az ifjúsági olimpiai győzelmem után a kelleténél nagyobb lett a mellényem, akkor azt hittem, enyém a világ és most már mindent kisujjból megoldok. Nem így volt, jó leckét adott az élet. A mostani győzelmünk után inkább azt érzem, hogy ez az arany még több munkára sarkall, még nagyobb motivációt ad.
– Holnaptól már ön is a szolnoki országos bajnokságon szerepel. Az interjúk mellett azért volt ideje egy kicsit rápihenni a versenyre?
– Igen, haza tudtam jönni a családomhoz, ami rengeteget jelentett nekem. És az is, ahogyan a nevelőklubomnál a Körös Kajaknál fogadtak. Nagyon szép ünnepséget szerveztek nekem, rengeteg kis kajakos készített közös fotót velem, és tette ki profilképnek a facebook oldalára. Most megéreztem, hogy milyen nagy megtiszteltetés és felelősség példaképnek lenni. A nagy pihenés és a nagy ünneplés azonban még várat egy kicsit magára, Szolnokon négy számban indulok, majd vasárnap mi is elutazunk Rióba, az előolimpiára, ahol kitapasztaljuk, hogy jövőre milyen körülmények fogadják majd a magyar csapatot.
– A jövőről már beszélgettek a párjával, Molnár Péterrel?
– Nem, de azt hiszem, a győzelmünk után nem kérdés, hogy ezen az úton kell továbbmennünk.
És hogy miként teltek Molnár Péter első napjai a világbajnokság után?
– Hasonlóan, mint Sanyinak. Hétfőn délelőtt és délután is interjút adtunk a televízióban. Utóbbira elkísért a kedvesem is, aki előzetesen otthon, Szobon titokban nagy ünnepséget szervezett számomra. Hazafelé ő vezetett, és amikor megérkeztünk úgy háromszáz-háromszázötven fős tömeg fogadott, nagyon megható volt a köszöntés és az a szeretet, amivel vártak. Újdonság számomra ez az érzés, hiszen sosem értem még el ekkora sikert. Nap, mint nap jönnek elő bennem az élmények, az érzések, és valójában még csak most kezdem felfogni, hogy mit is csináltunk Sanyival Milánóban.
