A szakemberek szerint ön igazi sprinteralkat. Ritkaság, ha valakinek ilyen kvalitásai vannak a rajtban.
Ezt jó hallani – mondja Orosz Adrienn. – Már MK-s koromban is sokszor mondták, hogy jó a rajtkészségem, elég robbanékony vagyok. Most már azt is tudom, hogy mit jelent ez. Az évek során a kétszáz méter a kedvencem lett, ebben a számban érzem otthon magam.
Ha a felkészülését nézzük, akkor is otthonos közegben mozog, mert édesapja, Orosz Sándor irányítja az edzéseit. Jó ez a „családi vállalkozás”?
Tiszalökön élek, a családomnak köszönhetően itt kezdtem el kajakozni, hiszen apa és anya is versenyzett. Nem kellett különösebben kapacitálni, mert kiskorom óta nagyon szeretem a vizet, a meleget, a jó levegőt, ez az a sportág, amit nem cserélnék el semmi pénzért. Természetesen apu adott először lapátot a kezembe, és nem is tudnám elképzelni, hogy mással edzek együtt. Száz százalékig megbízom benne, a legjobbat szeretné nekem.
Nincs kivételezés?
Nincs, ugyanazt a munkát el kell végeznem, mint másoknak, akkor is, ha nyűgösebb vagyok. Ilyenkor jön a kedves rábeszélés, de abszolút működik, szerintem könnyen kezelhető vagyok.
A hétvégén nagyot ment saját korosztályában, hiszen fölényesen nyerte meg az aranyat a belgrádi Európa-bajnokságon. De már a felnőttek között is megmutatta magát, tavaly a bajnokságon, idén a felnőtt válogatón lett hatodik. Meglepte ez az eredmény?
Az időm meglepett, és az is, hogy nem volt olyan borzasztó nagy a különbség a többiekhez képest. De a mostani pályámmal annyira nem voltam elégedett, mert pontosan a rajtban hibáztam, nem voltam száz százalékos.
Az ifjúsági korosztályban Lucz Annával meccsel, de mit gondol, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a felnőtt mezőny legjobbját, Lucz Dórát szorongassa meg?
Igen, pillanatnyilag Anna a nagy ellenfél, az idén a rangsorolón és az első válogatón is legyőztem őt, remélem, a folytatásban sem szakad meg ez a sorozat. Hogy Lucz Dóra mikor lesz elcsíphető? Apuval a fokozatos fejlődésben hiszünk, ezt az utat járjuk. Szerintem mindennek eljön az ideje.
A tokiói olimpián már gondolkozik?
Mindenképpen. Utolsó éves ifi vagyok, jövőre már az U23-asok között szerepelek, s 2020-ban már huszonegy éves leszek. Pont a legjobb korban a kétszáz méterhez.
Az ötszáz méter sosem volt kihívás?
Dehogynem. Csak az a baj, hogy egyelőre még kihívás. A vége még nehezebben megy, de sok munkával felépíthető. Ha a kétszáz méter indulói sebességét sikerülne kitolnom és mentálisan rá tudnék hangolódni erre a számra, akkor lehet… Sok munkát kell még belefektetni.
Utolsó éves ifiként idén érettségizett. Nehéz volt összehangolnia a válogatót, az Eb-felkészülést és a vizsgákat?
Annyira nem. Három éve magántanuló vagyok, s bár voltak nehezebb időszakok, azért mindig megoldottam a vizsgáimat. Az érettségi most a rangsoroló és a válogató idején érintett, de sok segítséget kaptam a tanáraimtól. Most szeretnék egy évet magamnak, ami csak a kajakozásról szól, aztán az edzések mellett szeretnék továbbtanulni, edzőnek vagy gyógytornásznak. De ehhez még kell majd egy biológia érettségi is.
