Mégse

Megható búcsú Kadler Gusztávtól

A győri vízitelepen csütörtök délután több százan vettek végső búcsút Kadler Gusztávtól, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnökétől, a Graboplast Győr Kajak-Kenu szakosztályának elnökétől, Győr díszpolgárától, a Magyar Olimpiai Bizottság tagjától.

Hír

A sportág képviseletében dr. Baráth Etele, a klub részéről Weisz Róbert, Győr hagyományőrzőit képviselve Pálfalvi Gábor újságíró, a MOB és az olimpiai család részéről pedig Vékássy Bálint emlékezett.

Az esemény moderátora Gáti Oszkár színművész volt, aki felolvasta Kadler Gusztáv felesége, Mariann asszony búcsúlevelét, megosztotta Borkai Zsolt győri polgármester gondolatait és elmondta Emil Isac: Ha meghalok című versét.

A méltatások közt elhangzott: Kadler Gusztáv 2004-ben, a győri és a magyar kajak-kenu sportágban végzett vezetői munkája elimeréseként, elsőként a győri sportvezetők közül nyerte el a díszpolgári címet. 1995 fontos évszám volt a magyar kajak-kenu sportvezetés életében: ekkor választották meg azt az elnökséget, amelynek vezetője évtizedeken át dr. Baráth Etele, alelnöke pedig Kadler Gusztáv volt. A sportág évkönyveiben ez a korszak az aranykor, illetve a megújulás kora nevet viseli. 1998-tól adja át a város legjobb sportolóinak, edzőinek az elismerést a Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány; az előkészítő és szervező munkában az egyik legaktívabb szereplő Kadler Gusztáv volt. A megemlékezők kiemelték, hogy a négyes szám sokszor visszaköszön Kadler Gusztáv sportpályafutásában. Négyesben nyerte magyar bajnoki címeit versenyzői pályafutása során. Négyszer hozta Győrbe a világ elitjét, hiszen három világ- és egy Európa-bajnokság házigazdája volt a vízitelep. De amire ugyancsak büszke lehetett: négy olimpián, 2000-ben Sydney-ben, 2004-ben Athénban, 2008-ban Pekingben és 2012-ben Londonban is ő volt a magyar kajak-kenusok csapatvezetője.

Kadler Gusztáv hosszan tartó betegség után, életének 65. évében hunyt el.

dr. Baráth Etele búcsúbeszéde

“Az igaz ember könnyen megmutatja magát. Nem abban, hogy mindig igaza van, hanem abban, hogy hisz az emberi igazságban. Hisz abban, hogy a világ jobbá tehető, és ez közös felelősségünk.

Kadler Gusztáv olyan igaz ember volt, aki szerette az embereket, hitt bennük és vállalta értük a felelősséget. Ez volt az oka, hogy olyan sok közösséget épített, és hogy oly sok jó ember vette körül.

Boldog volt. Boldog volt csodás családjában, boldog volt a kajakos közösségben, boldog volt városában, barátai között. Szívta magába a szépet és a jót, de meg is küzdött értük. Küzdött az igazságért, és nemcsak a saját becsületéért.

Állandóan építkezett; családot, házat, hazát, egyesületet, szövetséget. Olyan felejthetetlen versenyeket hozott létre, melyek verhetetlenek a világban. Tudta, hogy az eredmény, a jövő, nem csak úgy magától megszületik, a jövőt fel kell építeni, azért meg kell dolgozni. Született csapatvezető volt.

Úgy volt főnök, hogy alárendelte magát szeretteinek. Úgy tudott dönteni, hogy mindenki sajátjának kellett, hogy érezze azt, mert igaza volt. Mert igaz ember volt. Jobban tudott örülni mások sikereinek, mint a sajátjának.

Olyan volt, mint szép kertjének kertésze. Ültetett, gondozott, de minden és mindenki saját erejét, akaratát érvényesíthette mellette. Így nőtt ő is észrevétlenül naggyá. Olyanná, akit mindenkinek tisztelni kellett. Óriási egyéniség volt. Sokszor egyszerűen, némán is meg tudta állítani az időt.

Nagy, és folyamatosan gyarapodó, szép családja, Mariannal az élen, példát mutat az összetartásban. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Gusztival, a gazdasági alelnökkel, nehéz helyzetből kiemelkedve vált híressé a gyarapodásról, az eredményességéről, az összetartásról.

Vele és körülötte semmi sem volt véletlen. Példás önismerettel, szorgalommal, mindig küzdött azokért a közösségekért, melyeknek mestere volt. Lehetőségeit jól érlelte meg a közösség javára. Eredményei itt is érezhetőek, láthatóak. Észrevétlenül, de a levegőben van sugárzó szelleme. Generációk fogják még magukba szívni azt a szépséget, emberséget, és erőt, amit Guszti, Guszti’bá örökül hagyott.

Százak, ezrek láthatták, hallhatták beszédeit, amelyek azokról az eredményekről szóltak, amelyet gyerekek idehaza és a nagyvilágban – közte a sajátjaié is- a nagy sportolók – bajnokok elértek, és nem igazán tudták, hogy mindenben benne volt az ő akarata, segítő munkája is.

A Duna, a vizek melyeket megjárt, még sokáig tükrözni fogják egyéniségét, tetteit, gondolatait.

Nem véletlenül volt a kajak-kenu sport regionális fejlődéséért felelős. Amit itt Győrben, közösségeiben elért, azt akarta kiterjeszteni, ölelni az egész országot sikereiben és bánatában egyaránt.

Maratoni küzdelmet folytatott súlyos betegségével. Egyszer-egyszer még ki tudott szállni a remény partjainál. Végül el kellett mennie, de nem hagyott itt végleg bennünket.

Csodás volt vele beszélgetni, borozgatni. Én ezt fogom tenni továbbra is. Búcsúzásul mindenkinek javaslom, hogy beszélgessen vele továbbra is. Várja, hogy megszólítsák, kérdezzenek tőle. Válaszolni fog, ha már megölelni nem is tud többé bennünket.”

Vékássy Bálint búcsúbeszéde

„Az emlékezés mindig egyfajta időutazás. Felvillanó képek a régmúltból és a közelmúltból, cikázó gondolatok egy hajdani ÁFÉSZ-kupáról, ma délelőttről, a tavalyi nyárról, az idei versenyszezonról, az előző olimpiáról, az árvizes maraton-vébéről és a napsütésről.

Ezen időutazás jegyében a “Vissza a jövőbe” című film főszerepét alakító amerikai színész, Michael J. Fox egyik gondolatát szeretném megosztani veletek, amely így szól: „A család nem egy fontos dolog. A család a minden.”

Bár nem Guszti mondta ezt, ő éppen eszerint élt. Bátorkodom kijelenteni, hogy senki sincs itt közülünk, aki Guszti életének eme meghatározó rendezőelvét ne tapasztalta volna, és aki ne nézett volna fel rá ezért.

Mariannon, a gyerekeken és az unokákon kívül még két, sporthoz kötődő családnak is tagja volt. A kajak-kenu családnak olyan vezéregyénisége volt ő, akinek a sportág iránt érzett elkötelezett szeretét még azok sem kérdőjelezték meg soha, akikkel esetleg néha nem értettek egyet.

Emlékszem, amikor egy napon odalépett hozzám a kajak-kenu szövetségben, és keserédesen azt mondta, nagyra becsüli azt a száraz hatékonyságot, amit képviselek, de sajnálja, hogy ezzel együtt veszni látszik az a családias légkör, amit ő mindig is annyira kedvelt a Latorca utcában. Sosem fogom megtudni, hogy elismerést vagy rosszallást kellett volna inkább kihallanom ebből, de őt ismerve, azt hiszem inkább utazott volna egy kicsit visszafelé az időben, hogy a számára oly fontos családias hangulatot újra és újra átélhesse.

A kajak-kenu család mellett mindenképpen meg kell említenem Guszti másik sportos családját, az olimpiai családot, akik nevében ma búcsúzom. Nehéz az olimpiai eszmét, az olimpiai játékokat nem szeretni, és főként nehéz egy olyan sportágból jövő embernek nem ötkarikával fertőzöttként élni, amelyik folyamatosan szállítja a sikereket. Guszti öt nyári olimpiát nézett, izgult, drukkolt végig a helyszínen, ráadásul igen eredményesen, hiszen ezen az öt olimpián összesen 15 arany-, 6 ezüst- és 5 bronzérmet nyertek a kajak-kenusok. Ennél többet mindössze négy sportág nyert valaha, így egyértelműen aranykornak nevezhető a Guszti nevével is fémjelzett időszak.

A csillogó ötkarikás emlékek mellett ne feledkezzünk meg Magyarország első nagy nemzetközi multisport-eseményéről, a 2017-es győri EYOF-ról sem, amelynek szabadon választható sportága a kajak-kenu lett. Sportági és klubvezetőként Guszti szerepe ennek létrejöttében vitathatatlan, és a jó emlék, amelyet ez az esemény az olimpiai család európai tagjaiban hagyott ugyanannyira az ő érdeme is, mint amennyire a város vezetőié.

Bár a következő nyári olimpiai játékok már nincs messze, torokszorító arra gondolni, hogyha Gusztival együtt szeretnénk a tokiói ötkarikás ünnepet ülni, akkor egyedül csak abban bízhatunk, hogy Marty McFly időgépén megérkezik majd a múltból, és leül mellénk a lelátóra, kielemezni a látottakat. Ahogy szoktuk. Azután, hogy az összes váratlan meglepetést, részidőt, bekötött alkart végigbeszéltünk, lassan áttérnénk a családi dolgokra.

Hiszen, ha valaki itt nem tudná: a család a minden.”

Megkezdődnek a páros edzések az olimpiáért

Férfi kajakosaink is teljes erőbedobással készülnek a válogatóra, közülük is jóval előrébb tart Hüvös Viktor csapata, de a Párizs keret is gőzerővel keresi a megfelelő 1000 párost.

Hír

Első fecskeként Birkás Balázs érkezett meg a dél-afrikai melegvízi edzőtáborba még január 20-án, majd követték őt csapattársai: Tótka Sándor, Nádas Bence, Kuli István és a szívműtéte után visszatért Molnár Péter. Ők Január 27. és február 21. között edzőtáboroztak Dél-Afrikában, március 2. és 21. között Montebelóban folytatják a melegvízi munkát.

„Ők már nagyon elől járnak a felkészülésben.

Náluk is bevett még az aerob munka, de már sprintedzésekkel is tarkítják a monoton edzéseket, emellett sokat kondiznak, amely a felkészülés ezen időszakában elengedhetetlen” – mondta Hüttner Csaba szövetségi kapitány a főleg az 500 kajak négyesre kvalifikáló 400 egyesre készülő kajakosokról.

Ami az olimpiai kvótákat illeti, férfi kajakban egy hiányzik még a magyar csapatnak a maximális kvótaszámból. A K-1 200, a K-1 1000 és a K-4 500 mellett a negyedik olimpiai szám a K-2 1000 méter, amelyre főleg a Párizs keret tagjai pályáznak a legnagyobb eséllyel. Február 8-tól március 5-ig Dél-Afrikában edzőtáborozik Kammerer Zoltán, Béke Kornél, Noé Zsombor, Dombvári Bence, Redl András, Varga Ádám és Gál Péter, az ő felkészülésüket Matyus Zsolt és Kiss István irányítja.

„A K-2-es kvóta szempontjából a Párizs keret tagjai a legfontosabbak. Ők most sokat és hosszúkat eveznek, de a héttől

várhatóan megkezdődnek a rövidebb résztávok is.

Dél-Afrikából átmennek Sevillába, ahol március 9. és 29. között tovább dolgoznak, és bár ott is az egyéni munka lesz a központban, de már megkezdődnek páros edzések is” – mondta Hüttner Csaba.

Szintén a Párizs-keret tagja a biztos párosnak tűnő Erdőssy Csaba és Bogár Gábor egység, valamint a Németh Viktor, Koleszár Mátyás kettős is, egyelőre ők itthon készülnek az április 29. és május 2. közötti válogatóra.

Az olimpiai csapatba kerülésről a férfi kajak szakágban általánosságban a hazai válogatón, valamint az európai pótkvalifikációs versenyen, a világkupákon és az Európa-bajnokságon való szereplés dönt.

Átesett a tűzkeresztségen a Balla, Devecseriné páros

Pályafutása első melegvízi edzőtáborában tökéletes körülmények között készülhetett Montebelóban Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső. Női kenu párosunk versenyen is elindult, és már rekordot is evezett annak ellenére, hogy még az alapozás kellős közepén járnak mindketten.

Hír

Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső szakított az eddig jól bevált hagyományokkal, és pályafutásuk során először nem itthon készültek, hanem két hétre kiutaztak Portugáliába melegvízi edzőtáborba Szabados Krisztián irányítása alatt.

„Ez az első alkalom, hogy melegvízi edzőtáborban készültünk. Csodálatos környezetben, kiváló szállás és pálya állt rendelkezésünkre – kezdte az edzőtábor értékelését Balla Virág. – Maximálisan el tudtuk végezni az edzőnk által kiírt edzésmunkát, miután az időjárás is kedvező volt végig a két hét alatt. Mielőtt kiutaztunk, volt bennem egy kis félsz, mert hallottuk, hogy nagyon szeles tud lenni az itteni pálya, de szerencsére erre nem volt példa.”

Balla Virág elmondta, hogy akárcsak a többiek, ők is még csak az alapozó időszakban vannak, hosszú evezéseket kondival és futóedzésekkel egészítették ki. „Szerintem már most jó formában vagyunk Kincsővel, voltak hosszabb pályaevezések időre, amiken

sikerült rekordot eveznünk két hét után.

Valamint elindultunk a Nelo Winter Challange nevezetű versenyen, ahol kicsit fel tudtuk eleveníteni, milyen érzés versenyezni. Nagyon jó hangulatban, nagyon sok kilométert tudtunk gyűjteni, és hogy ne legyen túl monoton, résztávos edzésekkel színesítettük a programunkat.”

„Én elsősorban annak örültem, hogy itt melegebb volt, mint otthon – kezdte Devecseriné Takács Kincső az első melegvízi edzőtáborról. – Szerencsére egész télen tudtunk minden héten evezni, de jó érzés volt végre lazán öltözve kenuzni. Nekem kicsit furcsa érzés volt, hogy más nemzetekkel együtt edzőtáborozunk,

az első pár nap inkább versenyhangulatom volt.

Annak ellenére, hogy sokan táboroztak a központban, mindig tudtunk a vízen arra menni, ahol más nem volt. Az apartmanban volt konyha, így meg tudtuk magunknak főzni azokat az ételeket, amelyeket Marics Balázs dietetikus az edzéseink mellé összeállított. Összeségében úgy érzem, ez alatt a két hét alatt elég kilométert gyűjtöttünk ahhoz, hogy jó alapokkal folytassuk otthon a munkát. Jól ki tudtuk használni ezt a két hetet Portugáliában, de már nagyon várom, hogy otthon, a megszokott környezetben készülhessünk.”

Fő céljuk természetesen a C-2 500 méteres olimpiai szám, ám páros edzésük még nem volt. „Amint hazaértünk, szombaton lesz az első páros edzésünk, amit izgatottan várok, mivel megérkezett az új páros kenunk. Elsődleges célunk idén, hogy az olimpiai válogató megnyerjük párosban. Utána két világkupán a másik magyar egység előtt kell végeznünk. Ha ezeket a kitételeket teljesítjük, akkor szerepelhetünk az olimpián” – mondta Balla Virág.

Két legjobb női kenusunk még egy edzőtáborba elvonul a válogató előtt, de ezúttal nem külföldre: március 9. és 21. között otthon, Szolnokon készülnek majd.