Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

Kipróbálná magát a gyorsasági szakágban

Sikeres évet zárt Kiszli Vanda 2017-ben, ősszel mégis váltott, Budapestre költözött és új csapattal állt neki a felkészülésnek. A paksiak kiválósága a jövőben a maratoni táv mellett a gyorsasági szakágban is szeretné megmérettetni magát, többek közt rajthoz állna 2018-ban az itthoni rendezésű Egyetemi Világbajnokságon is.

Hír

A Dél-Afrikában K-2-ben felnőtt világbajnoki címet szerző Kiszli Vanda, Mihalik Sára páros kapta meg az Év maratoni női kajakosának járó díjat a kajak-kenu sportág év végi gálavacsoráján. Kiszli Vanda az idei világbajnokságon egyesben is jól szerepelt, ezüstérmes lett. Jövőre már K-1-ben is egyértelműen a vb-arany a célja.

“Örültem a második helynek is, de nem elégedhetek meg ezzel, az első hely megszerzésére törekszem. Persze mindenki nyerni akar, ahogy én is, az motivál, hogy egyesben és párosban is aranyérmes lehessek” – mondta Kiszli Vanda.

Egyesben itthon továbbra Csay Renáta lehet a legnagyobb ellenfele. Vanda nagyon jó kapcsolatban van a szakág tizennyolcszoros világbajnokával,  azt viszont, nem tartja elképzelhetőnek, hogy párosban együtt versenyezzenek.

“A versenyeken ellenfelek vagyunk, ott mindenki magáért küzd, egyébként pedig barátok. Nem szeretnék párt váltani, hiszen sok idő, amíg megszokja az ember a másikat. Úgy érzem, hogy Sára személyében megtaláltam azt, akivel elérhetjük a célunkat, úgy, ahogy az szeptemberben is sikerült.”

A világbajnokságot követően volt egy kis pihenője, de ősszel már elkezdte a felkészülést a következő szezonra. Budapestre költözött, így Mihalik Sárával minden nap együtt tudnak edzeni.

“Folytatjuk a munkát és készülünk a következő évre. Jelenleg benti edzéseink vannak, de úgy néz ki, hogy februárban el tudunk menni melegvízi edzőtáborba. Szeretném magam kipróbálni a gyorsasági szakágban is, jövőre itthon lesz az Egyetemi Világbajnokság, jó lenne, ha ezer párosban mi állhatnánk ott rajthoz Sárával.”

Évzárót tartott a RÖMI KKSK is

A hétvégi eseményen a klub sportolói megünnepelték a nemzetközi versenyeken szerzett érmeket és a magyar bajnoki szereplést is.

Hír

Kilenc Európa-bajnoki cím mellett tovább 14 érmet szereztek nemzeti csapatként a szegedi Eb-n a klub sárkányhajósai és az idei klubvilágbajnokságon is nyertek egy arany- és egy ezüstérmet. A RÖMI KKSK idén is simán győzött az ötfordulós magyar bajnokságon, miután rövidtávon, hosszútávon és így az összetettben is ez a klub szerepelt a legeredményesebben.

Az idei sikereket a szombati évzárón ünnepelték, ahol őzből készült pörkölt és idősebb Foltán Lászlónak köszönhetően májas lecsó volt a menü.

“Büszkék vagyunk rá, hogy 2006 óta minden olyan világversenyről, ahol rajthoz álltunk, tudtunk aranyérmet hazahozni. Töretlen akarattal készülünk a jövő évi atlantai világbajnokságra, annak ellenére, hogy ez a túra komoly anyagi kiadást jelent a sportolóinknak. Idén az utolsó akciónk a szokásos december 30-i Margitsziget-kör futás lesz, amit egy termálfürdőzéssel zárunk” – mondta Reményi “Römi” Péter, a klub névadó csapatkapitánya.