Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

A fagy sem fogott ki a versenyzőkkel a Héraklész felmérőn

A hétvégén lezajlott a Héraklész fizikai erőfelmérő utolsó állomása, Győr és Paks után Tiszaújvárosban is a tavalyinál többen jelentek meg a helyszínen.

Hír

A három felmérőn összesen több mint 1800-an vettek részt, Győrben körülbelül 800, Pakson 600, a hétvégén Tiszaújvárosban pedig több mint 400 sportoló mérte fel, hogy milyen állapotban van a téli alapozási időszak végén akár a tavalyi önmagához, akár a többi versenyzőhöz képest.

„A hétvégén nagyon ködös, hideg, párás volt a reggel, a fagyott futópályára tervezett Cooper-teszt helyett betonon tudtak futni a sportcsarnok körül a versenyzők, de ezt leszámítva minden tökéletesen sikerült. A korábbi éveknél nagyobb létszám volt minden helyszínen, és a paraszakág képviselői is megjelentek a hétvégén” – nyilatkozta a paraválogatott szövetségi kapitánya, Weisz Róbert.

Doma Gergő szakmai igazgató elmondta, hogy a Héraklész fizikai felmérő a Magyar Kajak-Kenu Szövetség egy kiemelt fontosságú eseménye, amely hagyományt hosszú távon kívánják továbbvinni.

„Mindamellett bizonyos gyakorlatokban tervezünk némi finomítást. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a sportágspecifikus képességek és készségek mérésére, az ízületi mozgékonyság megőrzésére és a törzsizmok megerősítésére. Ezzel kapcsolatban egy munkaanyag-tervezet már az asztalomon van, amelyeket különböző edzői egyeztetői fórumokon szeretnék végleges formába önteni. Köszönöm az edzőkollégák áldozatos munkáját, és hogy évről évre nagyobb számban és kiváló felkészültséggel érkeznek a Héraklész fizikai felmérőre” – mondta Doma Gergő.

Fotók Facebook-oldalunkon:

Jégsárkányok lepték el a Városligeti Műjeget

Hatalmas sikerrel zárul az I. Jégsárkány Kupa, amelyet a Városligeti Műjégpályán rendezett meg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség pénteken késő este.

Hír

A csípős hideg és a késői időpont ellenére több százan eljöttek az impozáns környezetben, a Vajdahunyad vára tövében tartott rendhagyó eseményre, amelyen a rendezők által biztosított, élekre szerelt sárkányhajókban, speciális evezőkkel versenyeztek a résztvevők, így szezonon kívül is találkozhattak versenykörülmények között a sárkányhajósok.

Összesen 16 csapat nevezett, a négy futamból az első kettő jutott a középdöntőbe, majd rendeztek D, C, B és A döntőt is, végül a váci Dunai Sárkányok győztek. „Életemben először ültem ilyen jégsárkányban, hatalmas élmény volt – kezdte közvetlenül a célbaérés után a győztes csapat egyik tagja. – Sárkányhajózunk, de ez azért más mozgást igényel, a vízen előre teszed a lapátot és húzod magad, itt pedig lökni kellett a hajót. Nagyszerűen éreztük magunkat ezen a csodálatosan helyszínen, köszönjük a szervezőknek! Ha lesz jövőre is ilyen, biztosan eljövünk, hogy megvédjük a címünket.”

Patyi Melinda, a sárkányhajó szakág vezetője is elégedetten konstatálta a rendezvény sikerességét. „Nagyon boldog vagyok, hogy a sok nevező csapat mellett a nézők is ilyen szép számmal kilátogattak. Maga a jégsárkány két éve létezik, az idén januárban volt belőle először világbajnokság, gondoltuk, megpróbáljuk meghonosítani Magyarországon is, és mivel a vízen elég erősek vagyunk sárkányhajóban is, így reméljük, hogy jégsárkányban is egyre jobbak leszünk. Felkészülni nem könnyű, hiszen kevés eszköz van még rá Magyarországon, de szeretnénk jövőre is megrendezni az eseményt, hogy legalább versenykörülmények között tudjanak gyakorolni a csapatok.”

Galériánk az eseményről ide kattintva nézhető meg.