Mégse

A siker azért tud nyomasztani – Kozák és Kopasz az év legjobbja

Az év legjobb kajakosának megválasztott Kozák Danuta és Kopasz Bálint is a téli felkészülés közepén jár, amely után mindketten Dél-Afrikába vonulnak majd edzőtáborba. Előbbi versenyzőnek nem nehézség, hanem üde színfolt az életében a kislánya, utóbbi pedig szeretne nagyot alkotni a szegedi világbajnokságon. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség évzáró gáláján kérdeztük őket a díj átvétele után.

Hír

Kozák Danuta tavaly szülésből visszatérve fantasztikus teljesítményt nyújtott, az ötszörös olimpiai bajnok versenyző úgy nyert a világbajnokságon három aranyat, az Eb-n pedig két aranyat és egy ezüstöt, hogy mindegyik érmet olimpiai számban szerezte. A kiváló szereplés szerinte annak is volt köszönhető, hogy teher nélkül versenyezhetett.

„Persze volt rajtam nyomás, mert korábban is voltak eredményeim, de a kihagyás után úgy tértem vissza, hogy nem voltak komoly elvárások velem szemben. A sikerek tudják nyomasztani az embert, de tavaly könnyű volt versenyeznem, a következő évben ez jóval nehezebb lesz” – mondta a 31 éves sportoló, akinek már kislányára, Zorára is figyelnie kell a felkészülés és a versenyidőszak alatt.

„Most a karácsonyi időszakot nem egyszerű összeegyeztetni, de Zora nagyon jól bírja.

Ő egy üde színfolt az életünkben,

így nem okoz nehézséget, hogy hozzá is kell igazodnunk. Jelenleg a téli alapozás zajlik, futás, kondi, úszás – a szokásos kajak-kenus munkák, melegégövi edzőtáborba pedig majd Dél-Afrikába utazom” – nyilatkozta Kozák Danuta.

Impozáns évet zárt a magyar kajak-kenu

Ünnepélyes keretek között búcsúztatta a kiváló eredményekben gazdag 2018-as évet a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. A gálán átadták az év legjobbjainak járó díjakat, valamint Arany Érdemérme elismerést vehetett át Füleky András, Sziklenka László és Kadler Gusztáv.

Gyakorlatilag ugyanez a programja az év férfi kajakosának, Kopasz Bálintnak is, aki az elmúlt szezonban a férfiak király számában, 1000 egyesben az Európa-bajnokságon ezüstérmes, a vébén pedig negyedik lett, itthon azonban 500 és 1000 egyesben is verhetetlen volt.

„Az előző évekhez hasonlóan folytatjuk ugyanazt az edzésmetódust. Kondiedzések, hosszú futások és az úszást sem hagyjuk ki, mert az a tüdőtérfogatot növeli – kezdte a 21 éves versenyző. – Márciusban én is Dél-Afrikába megyek edzőtáborba, ahol még korábban nem jártam, így nagyon kíváncsi vagyok rá. Eddig minden évben jött rém plusz izomtömeg és erő, nagyon remélem, hogy ez jövőre is így lesz.”

Ez utóbbi elengedhetetlen lesz, ha Kopasz Bálint el szeretné érni a céljait, amelyek jövőre, az olimpiai kvalifikációs szegedi világbajnokság évében még magasabbak lesznek.

„Először is szeretném kivívni a vb-részvételt, hatalmas dolog lenne, ha hazai közönség előtt versenyezhetnék a világbajnokságon K1 1000 méteren. A fő számom továbbra is ez lesz, amelyben szeretnék a vébén a dobogóra állni, akár a legfelső fokára is, de ehhez még rengeteg munkát kell elvégeznem. Tavaly nem indultam 400 egyest, most viszont nem hagyom ki, és ha sikerül ott is jól szerepelnem, akkor

akár az 500 négyesbe is szeretnék beülni.

Emellett az 500 egyest is tervezem a következő szezonban” – fogalmazta meg jövő évi célkitűzéseit Kopasz Bálint.

A gálán készült fotók Facebook-oldalunkon megtekinthetőek:

Csodát tett az Eb-n a 16 éves magyar újonc

Kiss Péter fantasztikus versenyzéssel, olimpiai és világbajnokokat megverve, élete első para kajak-kenu Európa-bajnokságán aranyérmet nyert KL1-es kategóriában.

Hír

A mindössze 16 éves magyar sportoló csupán egy éve kezdett el komolyan kajakozni, előtte paraúszó volt, a poznani Európa-bajnokságon pedig egy rendkívül erős mezőnyben tudott győzni.

„Itt volt a riói olimpiai első három helyezettje, valamint az aktuális világbajnok is, és mindannyiukat megelőzte – kezdte a beszámolót Weisz Róbert szövetségi kapitány. – Az előfutamában az olimpiai bajnokot és a világbajnokot is egyaránt nagyon megverte,

volt is nagy csodálkozás mindenki részéről.

A döntője kevésbé sikerült jól, hiszen beragadt a rajtnál, de egy hajszállal így is megelőzte a mezőnyt. Nagyon örültek a parton a győzelmének, hiszen egy tényleg senki által nem ismert, szemtelenül fiatal versenyző nyert. Mi azért titkon reménykedtünk benne, hogy jó eredményt fog elérni, mert már otthon is nagyon jól ment, és legyőzte a szám olimpiai ezüstérmesét, Suba Robit is. Azt kezdtük el számolgatni, hogy vajon volt-e már a magyar kajak-kenu történetében ilyen fiatal Európa-bajnok, de én személy szerint nem emlékszem rá.”

Weisz Róbert szerint az úszás nagyon jó alapokat adott Kiss Péternek a kajakozáshoz, ehhez jön, hogy remek technikával evez, és kiváló erőben van, ezek hozhatták meg pályafutása első – és remélhetőleg nem utolsó – Európa-bajnoki címét.

Ugyanebben a számban Suba Róbert lecsúszott a dobogóról, a negyedik helyez végzett. A szövetségi kapitány csalódottan vette tudomásul, ennél többet várt az olimpiai ezüstérmestől, de a szegedi világbajnokság előtt talán még jókor jött ez az eredmény. „Ez a mai versenynap megmutatta, hogy az eddigieknél is keményebben kell készülnie, ha dobogóra szeretne állni egy világversenyen” – mondta Weisz Róbert.

A nőknél VL2-ben Varga Katalin ugyancsak a negyedik, míg Molnárné Tóth Julianna az ötödik helyen zárt. A tavalyi világbajnokságon kajakban és kenuban is negyedik Varga Katalin kedden kajakban az előfutamból egyből a döntőbe jutott, amelyet szerdán délelőtt rendeznek.

Kenuban Suba Róbert és Juhász Tamás az előfutamból a szerdai középdöntőbe került, akárcsak KL3-ban a nőknél Fehér Annamária és Molnár Nikoletta. A mindössze 18 éves Kiss Erik az előfutamból még kvalifikálta magát a középdöntőbe, de a fináléba már nem jutott be férfi KL3-ban.

Az Eb szerdai zárónapján az éremre talán Varga Katalinnak van a legnagyobb esélye, de nem lesz egyszerű dolga, hiszen mind a három versenyző ott lesz a döntőben, aki a tavalyi világbajnokságon megelőzte őt.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…