Mégse

Kopasz legyőzte Dombvárit, Bodonyi két aranyat nyert

A portugáliai világbajnokság után a gyorsasági szezonzáró versenyen, a magyar országos bajnokságon az 1000 méteres döntőket rendezték meg szerdán Szolnokon.

Hír

A férfi kajak egyes 1000 méteren vb-induló Kopasz Bálint másfél másodperccel előzte meg Dombvári Bencét. A szintén a vb-ről érkezett Bodonyi András két aranyéremnek is örülhetett, hiszen kenu egyesben több mint három másodperccel verte nagy riválisát, Kiss Tamást, valamint párosban Sarudi Pállal is nyert.

Az 1000 kajak négyesben Londonban ezüstérmes Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel alkotta egység ismét összeült, és hatalmas versenyben, egy kilométer után csupán 0,2 másodperces előnnyel végzett az élen a Kugler Attila, Bogár Gábor, Gacsal Ákos, Noé Zsombor kvartett előtt. A Tóth, Kulifai kettős párosban másodikként zárt, itt a hosszabb táv ellenére is esélyesnek számító Tótka Sándor, Nádas Bence duó győzött, amelynek tagjai egyaránt egy-egy bronzéremmel tértek haza a vébéről.

Kárász Anna előtt végezve Pupp Noémi nyert női kajak egyesben, kajak párosban a Somogyi Szilvia, Potoniec Zsófia egység ért elsőként a célba, négyesben a Medveczky Erika, Hagymási Réka, Pupp Noémi, Gamsjager Lisa-Maria hajó diadalmaskodott, férfi kenu négyesben pedig a Sáfrán Mátyás, Mike Róbert, Korisánszky Dávid, Bakó Tamás egységé lett a magyar bajnoki cím.

Az ob péntekig tart Szolnokon, az eredményeket ide kattintva lehet követni.

A világbajnokság magyar és külföldi sztárjait azonban egy kivételes eseményen a hétvégén Budapesten is lehet majd látni:

A világbajnokság hősei Budapesten folytatják

Szeptember 1-jén a világ leggyorsabb kajak-kenusai a Városligeti-tavon mutatják meg, hogy mire képesek 100 méteren. A Red Bull Vízisprinten a közönség több hazai versenyzőnek is drukkolhat majd, köztük az elmúlt hétvégén két világbajnoki aranyérmet szerző Kárász Annának, a K-4 500 méteren világbajnoki bronzérmes Tótka Sándornak, valamint a K-2 200 méteren győztes Birkás Balázsnak és Balaska Márknak.

„Maximalisták voltunk”

Kenus nótákat nem énekelt – mivel már az általános iskolában arra kérték, hogy az ünnepélyeken inkább csak tátogjon –, de ettől függetlenül mindig lelkes tagja volt a sportbéli közösségeknek. Árva Gáborral, az MTK egykori világbajnok kenusával hetvenedik születésnapja alkalmával beszélgettünk.

Születésnap
Hír

– Mi motiválta arra, hogy kenus legyen?

– A serdülőkori hiúság. A fiúk abban a korban általában a tükör előtt nézegetik az izmaikat, szeretnének daliásak lenni, imponálni a hölgyeknek. Akkoriban nem voltak fitnesztermek, így olyan sportot kellett keresni, ahol adott volt a lehetőség a kondíció látványos javítására. De számomra a kajak-kenu azért is volt előnyös, mert kinn laktam a Váci úton és onnan körülbelül ötszáz méterre volt az MTK csónakház. Az egyik osztálytársam, akivel egy ipari iskolába jártunk együtt, már kenuzott, de nem ment jól neki az egyes és az edzője arra biztatta, vigyen magával valakit párnak…

– Kezdetnek általában elég ennyi, de aztán sokakban alábbhagyott a lelkesedés…

– Az első napokban nekem sem akart összeállni a mozgás; beszálltam a hajóba az egyik oldalon, a másikon meg már kinn is voltam. Így ment egy hétig, mire az edző megunta és azt mondta nekem: elhiszem, öcsi, hogy tudsz úszni, de ez nem úszószakosztály… most már jó lenne, ha haladni is tudnál azzal a kenuval… Eléggé makacs típus voltam már akkor is, hogy ne adjam fel. A másiknak megy, nekem meg nem? Nem akartam elfogadni ezt a helyzetet. Aztán előbb-utóbb ráéreztem, hogyan kell egyensúlyozni, kormányozni és egyre jobb lettem. Öt évvel később már a válogatottba is bekerültem.

– A párban való evezés viszont egész pályafutását végigkísérte…

– Igen, meg is határozta. Ha végigszámolnám, hogy a 12 év alatt hány partnerrel eveztem együtt, akkor eléggé szép névsor kerekedne ki. Persze, voltak meghatározó társak. Szántó Csabával ’71-72-ben versenyeztem egy hajóban, később Povázsai Péterrel pedig hat évet. Nagyon szép időszak volt.  Az országos bajnokságokon ugyan nem tudtunk együtt indulni, mert nem ugyanahhoz az egyesülethez tartoztunk, viszont az MTK-ban sporttársam volt a Benedek Iván, akivel két országos bajnoki címet is nyertünk. Szóval mindig voltak társak.

– Tény, hogy nagyon erős hazai mezőnyben kellett akkoriban helytállni…

– Péterrel a legnagyobb gondunk az volt, hogy nagyon későn találtunk egymásra és eleve későn kezdtem kenuzni is: már elmúltam 16 éves. A gyerekek nagy része ennyi idősen már rég versenyzett. Wichmann Tomi például, aki fél évvel idősebb nálam, 67-ben már ifi Eb-t nyert.  Ezzel együtt Péterrel 1974-ben Mexikóban szereztünk egy ötödik helyezést, 1975-ben pedig a világbajnokságon megnyertük az 1000 méteres számot. Másnap, 500-on pedig még összehoztunk egy bronzot, ami akár fényesebb is lehetett volna, ha az ezres döntőt követő díjátadási ceremónia alatt nem lopják el a térdeplőmet… Helyette már csak egy kölcsönzsákon tudtam versenyezni, ami közel sem adta azt a komfortérzetet, amit megszoktam.

– Az mennyire volt fontos tényező, hogy a két meghatározó kenus társsal nem csupán technikailag, hanem emberileg is nagyon összepasszoltak?

– Annyira, hogy Szántó Csabával a mai napig is aktívan tart a barátságunk. Többször is együtt ünnepelünk egy évben vagy csak úgy spontán összejövünk és nosztalgiázunk. Versenyzőként is csak azért váltak szét az útjaink, mert mindketten maximalisták voltunk. Úgy éreztük, van még bennünk több is, ami egy váltással talán még kihozható. Válogatókat, nemzetközi versenyeket is nyertük együtt, de tényleg nem volt egyszerű a helyzetünk, tekintve, hogy a Wichmann-Petrikovich páros épp abban az időben volt csúcsformájában.  Csabával egyébként állandóan versenyeztünk mindenben, de ez nem egy vérre menő küzdelem volt, hanem játékos vetélkedés. Emlékszem, akkor volt újdonság idehaza a kóla – három forint harminc fillérért – és az ebédnél mindig a vesztes fizette. Egyszer Dunavarsányban, amikor nagyon jó formában voltam, harminc kóla fórom volt, amikor véget ért az edzőtábor. Ami Povázsai Pétert illeti: ő a többiekhez képest egy nagyon szerény, visszafogott természetű versenyző volt, ugyanakkor rendkívül szorgalmas és céltudatos. Állandóan állítgatta, szerelgette, csiszolgatta a felszerelést; a térdelőket, a lapátokat. Csabával jobb erőállapotban eveztünk együtt, mégis Péterrel csúszott úgy a hajó, ahogy senki mással nem. Tökéletesen le tudta másolni az ember ritmusát és viszonylag kis energiával is könnyen, gyorsan haladtunk. Rá is írtuk a hajónk oldalára, hogy „ séta-ha jó”. Vagyis ha nincs kínlódás, ha jó a páros, akkor tényleg sétahajókázás az egész…

– Kik voltak a mesterei?

– Farkas Imre, „ Faresz” volt az első edzőm, ő adta a kezembe a lapátot. Amikor elment, majdnem abba is hagytam, mert egyszerre üres lett a csónakház, úgy éreztem, mint akinek meghalt apja-anyja. Kollégiumban laktam, a nagyszülők neveltek, vagyis az átlagnál sokkal érzékenyebb voltam az ilyesmire. Ha valaki egy jó szót szólt hozzám, azzal már elmentem a világ végére, mint a kiskutya. Aztán szerencsére túltettem magam ezen a helyzeten, amiben sokat segített, hogy az MTK-ban egy nagyon jó kis közösség tagja lehettem. Aztán jött hozzánk a Nánási András, később pedig a Péhl Jóka volt az edzőnk sokáig. Amikor hozzá kerültünk, már a válogatottat irányította és nála edzett Pfeffer Anna meg kenus létére Darvas Miki is, akivel elég jó haverságban voltunk. Látva az ő példáját, mondtam a páromnak: – nézd, igaz, hogy a Jóka nem kenus edző, de a Darvas Csucsu azért mégis világbajnok lett. Menjünk oda hozzá, hátha elvállal minket is. Így is történt és olyan edzéseket csavart ki belőlünk, amit álmomban se hittem, hogy végig tudok csinálni, de meg is lett az eredménye.Amikor pedig lecsengett a válogatottságunk, egyesületi szinten még az Ürögi Lacinál volt egy-két levezető évünk.

– Ezt követően Ön is megpróbálkozott az edzői hivatással, de már csak rövid ideig maradt a sportágban. Miért?

– Elvégeztem a szakedzőit és egy vendéglátó iskolát is; a TF-en épp a harmadik évfolyamra jártam, amikor felajánlottak számomra egy vendéglátó-ipari egységet Kiskőrösön. Anyagi szinten annyira nagy volt a különbség a két lehetőség között, hogy otthagytam az edzőséget. Azóta is ebben a szakmában vagyok, csak időközben átjöttem Káposztásmegyerre. Éppen harminc éve nyitottuk meg itt az éttermet, ahol vezetőként nagyon könnyű dolgom van, hiszen jó zenekar élén karmesternek lenni mindig hálás feladat.

– Mi az, amit a sportmúltból hozva a vendéglátásban is kamatoztatni tudott?

– A sport nem csak külsőleg, belsőleg is formálja az embert. Annak idején nagyon sokszor kellett ázva-fázva, hatalmas hullámok közt küzdeni a saját fájdalmainkkal, meg az ellenfeleinkkel és arra összpontosítani, hogy „én se vagyok rosszabb, nem hagyom magam”. Az a munkabírás, küzdeni tudás és ambíció, amit versenyzőként hosszú időn át felszedtem magamra, ebben a munkában is nagyon hasznosnak bizonyult.

– Mi az, amiért leginkább hálás?

– Hogy most születtem és hogy ide. Ha szétnézek a világban, mennyi tragédia van, hány országban ölik egymást most is, illetve ha arra gondolok, hogy én még egy petróleumlámpás kis falusi házikóban születtem és azóta micsoda fejlődés ment végbe, aminek most haszonélvezői lehetünk, akkor csakis mélységes hálát érezhetek.  Arról nem is beszélve, hogy sokan már fiatalon elmentek, én még mindig itt lehetek…

– Hobbiszinten szokott még vízre szállni?

– Ennek elsősorban fizikai okai vannak, mindenféle apróbb nyavalya, amivel azért együtt lehet élni.  Sokszor eszembe jut, hogy amikor az én nagyapám hetvenöt évesen panaszkodott az állapotától az orvosnak, az azt válaszolta neki: – tudja mit, András bácsi? Jajgasson még egy húsz évet.  Hát én is ezt kívánom most magamnak, hogy jajgathassak még egy darabig…

Változnak a válogatási elvek a szegedi vb-re

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége elfogadta a jövő évi felkészülési programot, amelyben van néhány változás az elmúlt évhez képest – például a férfi kajak négyes válogatási elvében is, de a női páros és négyes vb-hajóban sem lehet átfedés a maximális olimpiai kvótaszerzés érdekében.

Hír

A 2019-es évben négy nagy világversenyen bizonyíthatnak majd felnőtt versenyzőink: a gyorsasági világbajnokságon, az Európa Játékokon, valamint a két világkupán. A világbajnokság után az olimpiai csapat részt vesz még Tokióban az előolimpián is. A hazai rendezésű szegedi kvalifikációs világbajnokságon egyértelmű cél a maximális kvótaszerzésre való törekvés minden szakágban. Akiknek nem sikerült kvótát szerezniü Szegeden, azok számára a kontinentális pótkvalifikációs versenyen (május 21-22., Poznan) és a második világkupán (május 29. – június 1., Duisburg) van még lehetőség pótlólagos kvótaszerzésre.

A tokiói olimpia kajak-kenu versenyeire egy nemzet maximum 18 kvótát szerezhet (női kajak: 6, férfi kajak: 6, női kenu: 3, férfi kenu: 3). A magyar versenyzők számára pótkvalifikációra csak az egyes és páros versenyszámokban van lehetőség. A legmagasabb kvótaszámot adó kajak négyes versenyszámokban kizárólag a világbajnokságon lehet kvótát szerezni.

„A férfi kajak négyes összetételét ugyanúgy, mint eddig, kardinálisan meg fogja határozni a 200 és 400 egyesben, valamint az 500 párosban elért eredmény – kezdte Hüttner Csaba szövetségi kapitány. – Az egyéni teljesítmény kontrollja és a csapathajós alkalmasság miatt K-1 400 méteren és K-2 500 méteren kötelező az indulás annak, aki részt akar venni az 500 méteres négyes válogatásában. Az első válogató eredményei alapján, az edzőkkel való egyeztetés után összeállítok egy egységet, amely

a második válogatón kihívható.

A K-4 500 méteres válogatóra csak olyan versenyző állhat oda, aki a K-1 400 méteres versenyszámban a döntőben szerepelt, illetve K-2 500 méteren 1-6., K-1 200 méteren 1-4. helyezést ért el.”

A 200 méteres versenyszámokban lehetséges a duplázás a világbajnokságon, kimagasló teljesítmény esetén, erre a szövetségi kapitány tehet javaslatot az időrend függvényében.

Hüttner Csaba a női kajakosok válogatási elvéről elmondta, hogy a négyes és páros 500 méteres versenytávján induló egység összeállításában nem lehet átfedés, tehát hat különböző versenyzőnek kell a két hajóba ülnie, hogy megszerezzük a hat olimpiai kvótát Szegeden. Az egységek összetételéről a szövetségi kapitány dönt a K-1 500 és K-2 500 méteres eredmények, és a csapathajós alkalmasság alapján. A K-4 500 méteres versenyszámra készülő versenyzőknek mindkét válogatón kötelező az indulás K-1 500 méteren.

A férfi kenusoknál kizárólag a két olimpiai számban (C-1 1000, C-2 1000) lesz válogató, így az ott elért eredmények alapján lehet bekerülni a vb-keretbe, nem olimpiai számokban nem rendeznek válogatót.

Az utánpótlásban is változott a felkészülési program, a legfőbb eltérés az elmúlt évhez képest, hogy egy helyett két válogatót rendeznek

„Az első, május 10-ei verseny formabontó lesz, mert olyan számokban, például 2000 méteren is kell majd versenyezniük a fiataloknak, amelyekben eddig nem kellett, viszont a felkészülés menetébe beleillenek – mondta Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány.

Célunk, hogy elkerüljük a korai formába hozást,

így nyugodtabban tudnak készülni a versenyzők és az edzők a válogatókra. Ezért hoztuk meg azt a döntést is, hogy az első válogatón még nem rendezünk 200 méteres futamokat, csak a második válogatón, hogy ne kelljen már május végén a rövid távokon csúcsformában rajthoz állni.”

Az idén is két külön csapat indul a világ- és az Európa-bajnokságon. Az ifjúsági és U23-as gyorsasági Eb-n második vonalat szerepeltetünk, így még több fiatal versenyző kaphat lehetőséget a részvételre, míg a vébén a legerősebb csapatunkkal állunk rajthoz. A vb-csapat tagjainak a gyorsasági főversenyek után lesz idejük felkészülni az augusztusi maraton vb-válogatóra, így legjobb csapatunkkal indulhatunk a maraton vb-n is.