Mégse

Kiváló, de beárnyékolt eredmények a vébén

Kopasz Bálint és Csipes Tamara is a legjobb időeredménnyel jutott tovább K-1 1000 méteren az ICF olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságon. A Noé Zsombor, Bogár Gábor kettős is futamgyőztesként került a döntőbe, ám két eset is beárnyékolta a csütörtök délelőttöt: előbb Dóri Bence volt kénytelen visszalépni a versenytől, majd kizárták a Kárász Anna, Kozák Danuta párost. Ez történt a második versenynap délelőttjén Szegeden.

Hír

Sajnálatos esettel kezdődött a második versenynap, hiszen Dóri Bence egészségügyi okok miatt nem tudta vállalni a versenyzést, a helyére pedig Mike Róbert térdelt be a kenuba Kiss Balázs mögé 1000 méteren. Versenyen most először indult ez a páros, és előfutamából az ötödik helyen jutott tovább a középdöntőbe ebben a rendkívül erős olimpiai számban.

„Szerda este már szóltak, hogy valószínűleg versenyeznem kell C-2 1000 méteren is, ma reggel pedig 6.30-kor hívott a szövetségi kapitány, hogy van 15 percem elindulni a pályára – mondta Mike Róbert. – Elsősorban arra mentem rá, hogy

Balázst lelkileg felhozzam, hogy lazára vegyem a szituációt, kicsit maga alatt van.

Mondtam neki, hogy ez sajnos így alakult, de próbálja élvezni azt, hogy itt van a világbajnokságon. Van még eltérés az evezésünkben, van egy futamunk, hogy ezt kijavítsuk. Ezt csak a rutinnal tudjuk megoldani.”

Azt reméltük, hogy ezzel véget is ért a magyar csapat kálváriája, ám sajnos nem így történt. Az olimpiai számban, K-2 500 méteren hiába nyerte meg az előfutamát a Kárász Anna, Kozák Danuta páros, kizárták őket, mivel a hajójuk 80 dkg-mal kevesebb volt a megengedettnél.

„Somogyi Béla edző a verseny előtti nap és a verseny napján is leellenőrizte a hajó súlyát,

18,05 kg volt, a verseny után pedig 17,2 kg.

Nem tudjuk, hogy mi történhetett, nem is gondolom, hogy nem ellenőrizte le, mert mindig nagyon precízen meg szokta csinálni ezeket a műveleteket – kezdte Hüttner Csaba szövetségi kapitány. – Megpróbáltunk mindent, hogy a két lány, mint a legesélyesebb páros, versenyezhessen a hazai világbajnokságon, de igazat kell, hogy adjunk a bíróknak, ez a szabály, és ha engednének bennünket a középfutamban szerepelni, akkor annak hosszútávú következményei lennének.”

Női kajakban hat kvótát lehet szerezni, a párosra és a négyesre várt volna ez a feladat, így azonban a négyes mellett a két egyes versenyzőnk, 200-on Lucz Dóra és 500-on Kozák Danuta kell, hogy kvótát érő helyen végezzen. „Meg fogja szerezni Lucz Dóra a hatodik kvótát. Ha nem itt, akkor a pótkvalifikáción” – mondta Hüttner Csaba.

A nyilatkozat videón:

Nyugodtabb vizekre evezve: Kopasz Bálint viszont remekül mutatkozott be csütörtökön, konkrétan a legjobb idővel került a középdöntőbe a férfiak király számában, K-1 1000 méteren. Pedig mellette a német színekben induló Gecső Tamás sokáig vezetett, de a magyar versenyző végül magabiztosan nyerte futamát.

„Valóban nagyon bekezdett, de az utolsó 300 méterre nem nagyon maradt ereje, hallottam, hogy nagyon fújtat, én kevésbé – kezdte Kopasz Bálint. – Rég mentem egy erős pályát, ez az volt, de így is csak 85 százalékos. Sok erős ellenfélre számítok már a középdöntőben is. Pimenta és Dostal jó formában van, akárcsak Yurenia.

Remélem, hogy 30 fok felé nem megy majd a hőmérséklet,

egy 34 fokot már nem nagyon bírok. Remélem, hogy megmarad ez a hátszél, mint ami most volt az előfutamban.”

A nők ugyanezen számában a főleg az 500 négyesre készülő Csipes Tamara már 100 méter után magabiztosan vezetett, és könnyed versenyzéssel, hatalmas fölénnyel nyerte előfutamát, bejutva ezzel automatikusan a döntőbe. Szintén a legjobb idővel.

„Ez egy nagyon laza előfutam volt.

Jó formában érzem magam, az edzések is ezt mutatják.

Nagyon örülök, hogy itt vagyok. Abszolút az 500 négyes, az olimpiai szám a hangsúlyos, az 1000 egyest csak rutinból abszolválom. Szegeden mindig nagyon jó versenyezni, szeretem ezt a pályát” – nyilatkozta Csipes, aki 2011-ben ugyanitt, ugyanebben a számban világbajnok volt.

Ha időrendben haladunk: a parásoknál KL1-ben Pulai Erika a középfutamból bejutott a döntőbe, amely azért is figyelemreméltó, mert tavaly augusztusban kezdte el a kajakozást. „Nem számítottam ilyen eredményre, csak mentem, hajtottam, és próbáltam kihozni magamból a maximumot. Fantasztikusak már most is a szurkolók, biztos, hogy a döntőben őrületes tombolás lesz a lelátókon.”

VL2-ben Suba Róbert is kvalifikálta magát a fináléba, majd KL2-ben Varga Katain futamgyőzelemmel jutott a döntőbe.

„Elégedett vagyok, mert ez egy nagyon erős mezőny. A hajóm is nagytestű, és ha nagyobb lett volna az oldalszél, akkor rendesen csavargatta volna, de szerencsére hátszél volt, így bele lehetett adni mindent, mert rövidült a pálya. Láttam még itt is pici hibákat, ezt a délutáni döntőben próbálom kijavítani” – kommentálta a futamot Suba Róbert, aki Juhász Tamással együtt lesz ott a fináléban.

Varga Katalin viszont pénteken délelőtt bizonyíthat a döntőben, ahova nem akármilyen versenyzéssel és bravúrral jutott be.

„A csípőprotézisem kiugrott a futam közben,

a felsőtestemet ez megdönti, ilyenkor van egy pillanatnyi lassulás, és ha az visszaugrik, akkor tudok ismét gyorsítani. Sokat erősödött a mezőny, mindenki nagyon jó, megpróbálom megszerezni a kvótát” – mondta Varga Katalin, akinek ehhez az első hatban kell végeznie.

Nagy Bianka C-1 200 méteren második lett előfutamában, így a középdöntőbe jutott. A sok induló miatt ebben az olimpiai számban sem lehetett egyből a fináléba kerülni.

„Izgultam nagyon, de nagyon jó volt kinézni a lelátóra, hogy itt vannak a családtagjaim, a barátaim, és mindannyian nekem szurkolnak.

Magamhoz képest nagyon jól sikerült ez az előfutam,

pedig ilyenkor még nem szoktam jól menni, ezt a hazai pályának tudom be. Nagyon szeretnék bekerülni a döntőbe, és akkor megkönnyebbültem fogok küzdeni az olimpiai kvótáért” – mondta a 19 éves kenus.

Bodonyi András C-1 500 méteren szintén középdöntős. K-2 500 méteren az előfutamból csak a döntős jutott a férfiaknál egyből a fináléba, Noé Zsombor, Bogár Gábor kettős nem is bízta a véletlenre a dolgot, és futamát megnyerve egyből finalista.

„Futamgyőzelemre mentünk rá, szerencsére sikerült. Szeretjük a hátszelet, de a szembeszéllel sincs problémánk. Úgy készültünk, hogy Szegeden hátszél lesz, szerencsére ez most bejött. Próbáljuk megtartani a frissességünket” – mondta Bogár Gábor.

„Erős rajtot vettek a németek, ez egy kicsit megzavart bennünket, de próbáltunk csak a saját, begyakorolt pályánkra figyelni. Egy rutinpályával ezt megoldottuk. Győzni jöttünk ide, szeretnénk aranyérmet nyerni” – fogalmazta meg az egyértelmű célt Noé Zsombor.

Csütörtökön délután folytatódik a világbajnokság.

Szabó Gabriella ismét egy csapatban Kozák Danutával

Az Újpesti Torna Egyletben folytatja a pályafutását a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Szabó Gabriella. A rutinos versenyző így ismét egy csapatban készülhet gyerekkori párostársával, Kozák Danutával, akivel mindhárom ötkarikás aranyérmét nyerte.

Hír

“Danával korábban már sokszor bebizonyítottuk, hogy nemcsak a versenyeken vagyunk jó hatással egymásra, hanem a felkészülés alatt is. Vártam már, hogy újra együtt dolgozhassunk,

erős csapatot fogunk alkotni hármasban Lucz Dórival”

– mondta az UTE új versenyzője, aki 11 év után távozott a Budapesti Honvédtól.

Szabó Gabriella a riói játékokat követően több edzőnél is megfordult, az elmúlt három évben mégsem tudott bekerülni a magyar válogatottba. Új klubja színeiben szeretné visszaküzdeni magát a legjobbak közé. A felkészítéséért továbbra is Tóth László felel majd.

A 33 éves Szabó Gabriella 2012-ben Londonban négyesben, négy évvel később, Rio de Janeiróban négyesben és párosban lett olimpiai bajnok, emellett 2008-ban, Pekingben ezüstérmet szerzett, szintén a K-4-es versenyszámban.

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.