Mégse

Kemények, mint a katonák

Péntektől november 30-ig az olaszországi Sabaudiában készül a Párizs-keret. Nyerges Attila vezetőedző szerint nagyon jól dolgoznak a fiatal tehetségek, ezért egy római kiruccanással is meglepi őket.

Hír

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a Tokió-keret mellett létrehozott egy úgynevezett Párizs-keretet is. Ez a csoport olyan versenyzőkből, akik az elmúlt években ifi és U23-as versenyeken már mutattak jó eredményeket, és esélyesek lehetnek arra, hogy akár ebben az olimpiai ciklusban is, de elsősorban a Tokiót követő négy évben ott legyenek a világ élmezőnyében.

A férfi kajakos csapat október 15-én kezdte meg az első közös edzőtábort Szolnokon a szarvasi sikeredző, Nyerges Attila vezetésével, aki a tervek szerint minden hónapban két-három hetes edzőtáborban irányítja majd a felkészülést a legtehetségesebb fiataloknak. Most két hetet Sabaudiában készül a keret, amelyet ezúttal 11 ember alkot: Solti László, Noé Zsombor, Erdőssy Csaba, Erős Patrik, Béke Kornél, Kós Benedek, Németh Viktor, Koleszár Mátyás, Gecső Máté, Varga Dominik és Kammerer Zoltán, utóbbi egyfajta mentorként is segíti a tehetségek munkáját.

„Voltak, akik a tanulmányaik miatt nem tudtak eljönni, egyébként pedig a keretet főleg az alapján állítottam össze, hogy a szolnoki edzőtáborban hogyan dolgoztak a srácok. Nagy különbség egyébként nem volt közöttük – kezdte Nyerges Attila, aki a szolnoki első hét után még úgy fogalmazott, hogy az egy ismerkedős hét volt. – Már van mintegy két hét ismeretségünk, kölcsönösen megismertük a másiknak azt az oldalát, amely ehhez a munkához elengedhetetlen. Egy kicsit talán lazábbak a srácok, nincs akkor feszültség az edzéseken, már tudjuk, hogy mit várunk el egymástól.”

A szakember elmondta, hogy tudják magukat tartani ahhoz az ütemtervhez, amelyet felépített. „Tökéletes időben érkeztünk ki pénteken, kellemes meleg fogadott bennünket, ez tartott egészen a mai napig – mesélte hétfőn este Nyerges. – Délután megérkezett az eső, amivel számoltunk is, kicsit csúszott a vízreszállásunk, ezért estébe nyúló evezésünk volt. A sötét, a szél és az eső nagyon megnehezítette a versenyzők dolgát. Hallottam is, hogy az edzés után az öltözőben arról beszéltek, hogy

keményebbek voltak, mint a katonák.

Most pár napig még esőt mondanak, de azért megpróbálunk minél többet vízen lenni, naponta kétszer, és mellette a kiegészítő edzéseket végezni.”

Sötétben ért véget a hétfői edzés

Egy kis pihenésre is jut azért idő, Nyerges Attila a hét közepén egyik nap csak egy kondiedzést iktat be, egyébként pedig egy római kirándulás vár a fiúkra.

Decemberben várhatóan egy rövidebb tábor vár rájuk, egy ötnapos futótábor szerepel a közös programban Mátraházán.

Más színezete kezd lenni a Párizs-keretnek

Újabb összetartáson vett részt a Párizs-keret, 13 férfi kajakos hétfőtől szombatig Tatán edzőtáborozott. Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány szerint szépen kinőtte magát a fakó csapat.

Hír

Akárcsak legutóbb a sevillai melegvízi edzőtáborban, ismét Nyerges Attila és Matyus Zsolt irányítása alatt készült, csak ezúttal Tatán Noé Zsombor, Bogár Gábor, Noé Bálint, Dombvári Bence, Németh Viktor Máté, Koleszár Mátyás, Béke Kornél, Gál Péter, Redl András, Varga Ádám, Kós Benedek, Erdőssy Csaba és Kammerer Zoltán is.

Komoly alapozó munkát végeztek a héten: három futó-, három úszó- és négy konditermi edzés szerepelt a programban, amelyet szombaton délelőtt a Tatai-tó körüli két körrel, azaz 14 kilométer futással zárnak.

„Kinőtte magát ez a fakó csapat – kezdte Makrai Csaba, aki szinte minden nap ott volt Tatán a kajakosokkal, és akinek felügyelete alá tartozik a Párizs-keret. – Ezeknek a srácoknak a nagy része gyakorlatilag a második vonalnak felelt meg, amikor létrehoztuk a keretet, azóta azonban rengeteget fejlődtek, a szegedi világbajnokságon például az 500 és 1000 párosban, valamint az 1000 négyesben már nyolcan ültek ebből a keretből. A héten itt volt, és személyesen megnézte őket Tatán Schmidt Gábor elnök úr és Hüttner Csaba szövetségi kapitány is, ez is jelzi, hogy komoly figyelmet kapnak ezek a srácok. Egészen más színezete kezd lenni ennek a keretnek,

már messze nem az a fakó csapat,

hanem egy olyan társaság, amelytől a szakmai vezetés is azt várja, hogy igenis legyen esélye a kvótaszerzésre 1000 párosban a pótkvalifikációs versenyen.”

Makrai Csaba kiemelte, hogy ebben nagy szerepe van a két idősebb, rutinosabb versenyzőnek, Kammerer Zoltánnak és Dombvári Bencének. „Kammerer a mentora volt ennek a Párizs-keretnek, ő maga kérte, hogy a fiatalokkal készülhessen, de nem csak példaképként funkcionál, attól sokkal több, kőkeményen edz, és

úgy készül, hogy szeretne ott lenni az olimpián.

Ugyanez igaz Dombvárira is, aki ugyancsak maximálisan odateszi magát, érzik mindketten, hogy az utolsó lehetőségük, hogy még egy olimpián ott lehessenek, és ennek érzik is a súlyát.”

A Párizs-keretből Kammerer Zoltán, Dombvári Bence, Varga Ádám, Noé Zsombor, Gál Péter, Béke Kornél és Redl András februárban három hétre Dél-Afrikába vonul edzőtáborba a válogatottal, március elsején jönnek haza, majd nyolcadikán újabb három hétre már a teljes Párizs-keret Sevillába repül. A szakmai stáb célja, hogy ez utóbbi edzőtáborban már megtalálja azt a párost, amely sikerrel veheti fel a versenyt az olimpiai kvótáért.

Molnár Péter: Felszabadító érzés, hogy nincs bennem blokk

Tavaly márciusban egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter. A 33 éves kajakos kihagyta az elmúlt szezont, októbertől azonban teljes erőbedobással készül Hüvös Viktor csapatával. Az operációnak köszönhetően megszűnt benne a mentális blokk, élvezi az edzéseket, és reméli, hogy ez hozzásegíti majd nagy álmához, amelyet a tokiói olimpián a négyessel szeretne valóra váltani.

Hír

Nem egyszerű elérni téged, ennyire felpörögtek az események körülötted?

Szerencsére igen. Maximálisan belevetettem magam a felkészülésbe, próbálom behozni a csapattársaimmal szemben összeszedett hátrányt, sőt, még csenni is egy kis előnyt velük szemben. Nagyon hosszú edzőtábor-sorozat következik, hiszen január 27-én utazunk Dél-Afrikába, majd hazajövünk egy hétre, és utána ismét utazunk, ezúttal Portugáliába három hétre. Ezért most megpróbálom elintézni előre azokat az itthoni ügyeket, amiket majd külföldről nem tudok, valamint próbálok a szeretteimmel és a barátaimmal is minél többet együtt lenni, hiszen a melegvízi edzőtáborok alatt ez nem lesz lehetséges.

Tavaly március 14-én volt a műtéted, tíz nappal később elhagyhattad a kórházat, öt hétre rá pedig elkezdhettél kocogni. Mi történt azóta?

A mellettem dolgozó egészségügyi szakembereknek, orvosoknak, masszőröknek, fizikoterapeutáknak köszönhetően nagyon gyorsan talpra álltam. Annyira jól sikerült a rehabilitáció, hogy a tervezett protokollt valamelyest megelőzve, augusztus végére, szeptember elejére teljesen gyógyult és 100 százszázalékosan terhelhető állapotba kerültem. Persze nekem nem egy átlagember szintjére kellett visszatérnem, de októberben már el tudtam kezdeni a csoportommal a felkészülést. Szerencsére tudtam velük tartani a tempót az első edzéstől kezdve. A csoportunkra egyébként is jellemző, hogy hol egyikünk van kiváló formában, hol másikunk, és ilyenkor húzzuk egymást,

minden edzésen megy az adok-kapok,

senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kicsit is kiengedjen. Én pedig az elmúlt szezon pihenése után pláne nem dőlhetek hátra egy percre sem.

Mennyiben változtatta meg az életedet a műtét?

A gyakorlatban szinte semennyire. Három havonta ultrahangos vizsgálatra kell járnom, valamint hosszabb időközönként ű MR-vizsgálatra, de ezen kívül semmilyen plusz odafigyelést nem igényel. A műtétnek és a jól sikerült rehabilitációnak köszönhetően

már nem tudok kárt tenni magamban.

Én is meglepődtem, mert úgy készültem fejben, hogy életem végéig pulzuskontroll alatt kell majd sportolnom, vagy bizonyos mozdulatokra oda kell figyelnem, ám tavaly szeptember végén kaptam egy zöld lámpát az orvosoktól, sőt, még meg is kértek, hogy terheljem a szervezetemet, „nézzük meg, mit kér a rendszer”!

A műtét előtt mentálisan hátráltatott a rendellenesség, hiszen bizonyos helyzetekben edzésen és versenyen is eszedbe jutott, hogy nehogy baj legyen, ha túlterheled magad. A sikeres operációval a múlté ez a mentális blokk?

Igen, elmúlt az az érzés. Sőt, inkább arra kell odafigyelnem, hogy ne essek át a ló túloldalára. Amikor jól sikerül egy-egy edzés, és közel kerülök a határterheléshez, akkor a korábbi blokk helyett már az van bennem, hogy egészséges vagyok, ezért még jobban ki szeretném tolni a határt. Nagyon fontos azonban ilyenkor megálljt parancsolni, mert fennállhat egyrészt a túledzettség, másrészt a sérülés veszélye is. Az elmúlt egy évem egy komoly hullámvasút volt,

de megtanultam rajta utazni, és élvezni ezt az utazást.

Mostanra nagyon felszabadító érzés lett, hogy mentálisan nincs bennem blokk.

Azt mondtad korábban, hogy szinte mindent elértél, egy dolog hiányzik még, egy olimpiai érem. Hogy érzed, mennyire vagy ettől?

Továbbra is megvan a nagy álmom, nem tettem le róla. Nap mint nap az olimpiai éremre gondolva kelek fel, és ennek megfelelően teszem a dolgomat. Előtte azonban mindig a következő feladatra koncentrálok, ami nem titkoltan a négyesbe való bekerülés, most ez a legfontosabba. Ha ez sikerül, akkor meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és bízom benne, hogy ezzel megvalósul az álmom is.