Mégse

Túl az első közös edzőtáboron a Párizs-keret

Kéthetes edzőtáborban, Szolnokon elkezdődött a közös tréning a Párizs-keret tagjainak. Az edzőtábort vezető Nyerges Attila szerint kiválóan rajtolt el a közös munka a fiatalokkal.

Hír

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a Tokió-keret mellett létrehozott egy úgynvezett Párizs-keretet is. Ez a csoport olyan versenyzőkből, akik az elmúlt években ifi és U23-as versenyeken már mutattak jó eredményeket, és esélyesek lehetnek arra, hogy akár ebben az olimpiai ciklusban is, de elsősorban a Tokiót követő négy évben ott legyenek a világ élmezőnyében.

A férfi kajakos csapat október 15-én már meg is kezdte az első közös edzőtábort Szolnokon a szarvasi sikeredző, Nyerges Attila vezetésével. Az első héten Gál Péter, Bogár Gábor, Solti László, Noé Zsombor, Erdőssy Csaba, Erős Patrik, Béke Kornél, Gacsal Ákos, Kós Benedek és amolyan mentorként Kammerer Zoltán kezdte meg a felkészülést.

„Kicsit tartott mindenki mindenkitől,

meg kellett találnunk egymással a megfelelő hangnemet. Bár a különböző utánpótlás versenyeken és a táborokban már találkoztam mindegyik versenyzővel, de mégiscsak új voltam nekik, ezért az első hét egy ismerkedős hét volt” – mondta Nyerges Attila, akivel egyedül jelenlegi tanítványa, Kós Benedek dolgozott már együtt.

A második héten csatlakozott hozzájuk Gecse Márton, Györgyjakab Máté, Varga Dominik, Koleszár Mátyás, Németh Viktor, valamint két rutinosabb versenyző, Tóth Dávid és Kulifai Tamás is.

Kammerer Zoltán, Tóth Dávid és Kulifai Tamás is ott volt a fiatalokkal a szolnoki edzőtáborban

Kammerer Zoltán is nagy segítség Nyerges Attilának. „Ez edzéstervet nem ő állítja össze, de a végrehajtás minőségét nagyban segíti. Az eredményei alapján van egy komoly tekintélye, a jelenléte már fegyelmet parancsol a csoport tagjai számára. Az a szellemiség pedig, ahogy hozzááll az edzésekhez, átragad a fiatalokra is” – mondta Nyerges Attila, akinek nemhogy hatáskörébe tartozik beleszólni a keret összetételébe, de kifejezetten kérték tőle, hogy keményen fogja a fiatalokat.

„A táborok elosztását és az éves ütemtervet nekem kellett összeállítani, a szövetség pedig külön megkért arra, hogy

ha valaki nem teszi oda magát maximálisan az edzéseken, akkor tegyem ki a keretből.

Erre szerencsére az első táborban nem volt példa, nagyszerűen dolgoztak a srácok. Mostantól minden hónapban összehívjuk őket egy táborra, amely legfeljebb háromhetes lehet, reméljük, hogy a továbbiakban is ugyanilyen remek hozzáállással fognak majd edzeni” – zárta Nyerges Attila, aki rendkívül megtisztelőnek tartja, hogy az MKKSZ megbízta őt ezzel a fontos projekttel.

Gőzerővel a kenus kvótákért!

Elszántan készülnek férfi kenusaink melegvízi edzőtáborokban, hogy minél jobb formába kerüljenek előbb a hazai válogatóra, majd az olimpiai pótkvalifikációs versenyre. Dél-Afrikából Hüttner Csaba szövetségi kapitány adott rövid helyzetjelentést.

Hír

Ami az olimpiai kvótákat illeti, egyedül férfi kenuban nem állunk jól, de a szövetség vezetői, az edzők és a versenyzők mindent megtesznek azért, hogy a megszerezhető három kvótából minél többet begyűjtsünk. Az európai pótkvalifikációs versenyt egyes és páros egységeknek május 6-7. között rendezik meg Racicében, az olimpiai egyes számokban még további egy-egy indulói helyet osztanak ki május 21. és 24. között a II. felnőtt gyorsasági világkupán, Duisburgban.

A pótkvalifikációs viadalra mindkét számban (C-1 1000, C-2 1000 méter) az az egység utazhat, amely április végén itthon megnyeri a szegedi pótkvalifikációs válogatót. Ha Racicében nem jut a versenyzőnknek egyesben férfi kenus kvóta, akkor a duisburgi világkupán (amelynek győztese C-1 1000 méteren szintén olimpiai indulási helyhez juttatja országát) a pótkvalifikációs válogató második helyezettje is rajthoz állhat. Ha a magyarok csak egyesben szereznek indulási helyet, akkor a kvótát szerző versenyző automatikusan készülhet az olimpiára, ha pedig párosban, akkor a pótkvalifikációs válogató első két helyezettje a világkupákon meccselheti le, hogy melyik egység kerüljön az olimpiára utazó csapatba.

A minél jobb és eredményesebb felkészülés érdekében ismét melegvízi edzőtáborban készülnek a legjobbak, Dél-Afrikából Hüttner Csaba korábbi világbajnok kenus, jelenlegi szövetségi kapitány adott kérésünkre helyzetjelentést.

„Oláh Tamás csoportja két hete van itt, Mike Róbert és Korisánszky Dávid alkotja az egyik párost, Sáfrán Mátyás és Bakó Tamás a másikat, ők az elejétől fogva ebben az összeállításban készülnek. Ezen a héten csatlakozott Vajda Attila vezetésével két dunaújvárosi kenus: Hajdu Jonatán és Kiss Balázs. Szintén a héten érkezett meg Fekete Ádám, az ő felkészülését Martinkó Gábor irányítja, akárcsak Lakatos Zsanettét. Kiss Tamás egy másik csoporttal készül, Rendessy Eszterrel és Kárász Annával, méghozzá Samu Andrea vezetésével, ők február 8. óta edzenek itt, Dél-Afrikában.”

A szövetségi kapitány szerint még nem lehet megmondani, hogy ki milyen formában van, hiszen egyelőre a hosszú résztávok, az aerob edzés és a technika megtalálása teszi ki a programot.

„Szerencsére nagyon jó idő van, bár szerdán kicsit nagyobb volt a szél, és korábban egy nagy áradás sok növényt behozott a tóba, de mostanra sikerült ezt kiírtaniuk a helyieknek, így tényleg minden adott a tökéletes felkészüléshez. Ha ezen a héten túlleszünk, utána többet látunk majd, hogy ki milyen állapotban van. A hangárban jelenleg egy páros kenu van, ha minden jól alakul, akkor

a harmadik héten már meg tudjuk nézni a párosokat is”

– mondta Hüttner Csaba.

A szövetségi kapitány abban biztos, hogy a Mike, Korisánszky duó egy bevett páros, őket várhatóan nem fogják szétültetni, de a többieknél lesznek próbálkozások. „Viszont minél előbb egyértelműsíteni kell, hogy ki kivel térdel egy hajóba, az április végi válogató gyorsan eljön, amelynek már komoly tétje lesz” – mondta Hüttner Csaba.

Korisánszky Dávid is pozitív hírekkel jelentkezett Dél-Afrikából, ahol összesen négy hetet tölt el. „Már sikerült vízre szállnom, aminek nagyon örülök, és annak ellenére, hogy rövidebb volt a téli munka,

sikerült eljutnom arra a szintre, amelyben az elmúlt évek során is voltam.

A válogatóra korábbi párommal, Mike Robival készülök, az esélyeinket nagyon pozitívnak látom. Úgy hiszem, május elejére sikerül mindent a helyére tennünk, megcsináljuk, amit elterveztünk, és akkor nem okozhat gondot a kvótaszerzés. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy itthon is nagyon keményen készül mindenki, a kenus mezőny nagyon fontosnak tartja, hogy meglegyenek a hiányzó kvóták” – mondta a Honved.hu-nak Korisánszky Dávid.

Fejben még nem vagyok öreg

Annak idején a magassága miatt csalták le a váci csónakházba. Rövidesen kiderült: a tehetsége révén még inkább ott a helye. Az indiánregényeken nevelkedett „Vadas” – alias Völgyi Péter - ezúttal duplán kerek évfordulót ünnepel: ötven évvel ezelőtt kezdte azt a szezont, amelyben a hazai mezőny legjobbja volt, s nem mellesleg, éppen hetvenéves.

Hír

– A becenevedről már beszélgettünk korábban, így tudom, hogy áttételesen azt is a sportnak köszönheted, mint annyian mások…

– Így van. Válogatottként az edzőtáborokban faltam az indiánkönyveket, azokból merítettem erőt, motivációt. Akik ott voltak velem, sokat ugrattak emiatt, stílszerűen kikötöztek, „megkínoztak”. Ezzel ragadt rám a név. Voltam Bőrös, Bőrharisnya, Vadölő, és végül ebből maradt a Vadas.

– Mennyire volt akkor számodra egyértelmű, hogy egy nemzedékváltó generációhoz tartozol?

– Igazából később, már visszatekintve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szerencsés évjáratban születtünk. Persze, kiemelkedően tehetséges is volt az a csapat; olyan nevekkel, mint Bakó, Szabó, Svidró, Csapó… De adott esetben hiába tehetséges valaki, ha az életkora miatt egy nemzedékváltás félidejében jut oda, talán esélye sincs bekerülni a válogatottba. Mi azonban épp jókor nőttünk föl, és ifiből felnőttbe lépve egyből le tudtuk váltani a korábbi menők – Kemecsey, Szöllősi, Fábián és a többiek – már kiöregedő csapatát.

– Tartod a kapcsolatot az egykori sporttársakkal?

– Ha máskor nem, az év végi, régi sikerekre visszatekintő, szövetségi kajak-kenus rendezvényen mindenképp találkozunk. Az eredményeim szerint idén ott leszek és elvileg az elkövetkezendő négy évben is…

– Mit gondolsz, a termeteden és az eredményeiden túl mi az, amiben még kitűntél a váci kajakosok közül?

– A nemzetközi szinten is eredményesen versenyzők közt én voltam az egyetlen, aki itt kezdte és itt is fejezte be a pályafutását. Persze nekem is volt lehetőségem, hogy elmenjek, például, amikor katona voltam, vagy amikor húszévesen elcsábítottak Szegedre. Csapót akkor hívták oda Szolnokról, Svidrót Miskolcról. Ők maradtak, engem viszont hazahozott a honvágy. Ott nekem a Dunakanyarhoz képest minden túl lapos volt, a víz meg „büdös”.

Ismered a Duna szagát, tudod, miről beszélek.

Van egy jellegzetes illata, mint minden természetes víznek. A Tiszáé más.

– Megbántad valaha is, hogy így döntöttél?

– Hat vébén indulhattam, ahol összesen két második és két harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Ha Szegeden maradok, vagy eligazolok máshová, talán többre vihettem volna. De ez is csak feltételezés. Ami a „ha” mögött van, az mindig ismeretlen. Így utólag azt gondolom, minden így volt jól. Eléggé röghöz kötött vagyok.

– A kortársaid közül többen is említették, hogy olykor álmodnak a kajakozással. Veled is előfordul?

– Mostanában nekem is jönnek vissza sorban az életemben megélt korszakok: a gyerekkorral indult, most pedig épp gépész vagyok az uszodában… Versennyel még nem álmodtam, de kajakozással igen.

– Említenél néhány valóságos, de álomszerűen szép epizódot a pályafutásodból?

– Amikor 17 évesen EORV-t nyertem egyesben Szófiában. Vagy ott vannak például a hajdani „melegvizes” edzőtáborok. Mexikó… Óriási élmények voltak. Az az év, amikor hosszú távon a legjobb voltam és 1000 egyesben is második a Csapó mögött, sőt, előfordult, hogy meg is vertem. Én indultam ’71-ben a vébén is, csak az edzőtáborban kaptunk egy szalmonellafertőzést és teljesen leroggyantunk. Nekem ott tört meg a pályám.

Aztán a következő évben jött az olimpia, és hiába voltam egyesben második—harmadik, nem kerültem be egy négyesbe se. Akkor még mások voltak a válogatási elvek. A pesti egyesületek voltak a dominánsak, a Honvéd, a Dózsa, a vidékiek még nem voltak úgy menedzselve. Amikor az élmezőnybe kerültem, még előnyt is lehetett kovácsolni a vidéki, kis egyesület adta feltételekből, például abból, hogy az ember nehezebb hajókon edződött. Később, más vonatkozásban viszont nem feltétlen volt ezt ideális.

– 15 éven át edzősködtél is Vácott. Milyen stílusban? Milyen szempontok szerint?

– Nagyon sok mindent a Babellától vettem át. A jó dolgait. Rajta kívül edzőm volt a Fábián László, a Kemecsey, az Ürögi is, vagyis több edzőnek a tudását ötvöztem. Mondhatni, eredményesen, hiszen négy ifi világbajnoki címet szereztek a tanítványaim, közülük Pauman Dani pedig később olimpiai ezüstérmes lett. De én nem csak a hajtásra mentem rá; csináltunk közös programokat, moziztunk, elmentünk Gödöllőre biciklivel a Grassalkovich-kastélyt megnézni, Visegrádra bobozni. Az mindegy, hogy szakadó esőben mentünk, meg jöttünk, a lényeg az volt, hogy együtt vagyunk.

Mindent megragadtam, hogy élményeket adjak a versenyzőimnek,

akik a mai napig emlegetik ezeket a kirándulásokat. Úgy emlékeznek vissza, hogy szerettek velem edzeni. Ez még akkor is jó érzés, ha idővel elköszöntek tőlem.

– Ha nem is feltétlen Gödöllőre, de a hosszabb távú biciklizés megmaradt. Aki járatos a Duna menti kerékpárúton, az egészen biztosan sűrűn találkozik veled…

– Igen, a kerékpározás megmaradt, majdnem minden nap, télen is. Igaz , az utóbbi két évben már csak elektromos kerékpárral. Megkoptam… Nyögöm az élsport mellékhatásait. Aki érintett, tudja, miről beszélek. De a baj igazából az, hogy fejben még nem vagyok öreg.

 

 

– Ez nem feltétlen baj…

– Ahogy vesszük. Fejben pozitív vagyok és motivált. Úgy csinálnám még, futnék, versenyeznék… és kicsit irigykedem arra, aki képes rá. Ami pedig nagyon megérint, hogy sorra mennek el a kortársaim. Ez nagyon megráz. Nehéz tudomásul venni. De aztán kimegyek, kerékpározom egyet és minden jó lesz. A szél kimossa az agyamat.

– Mit kérnél ajándékként legszívesebben ezen a kerek születésnapon?

– Hát például azt, hogy a pici lányunokámat, az én kis szerelmemet még láthassam kajakozni. Meg két jó lábat. Két új térdprotézist. Az nagyon kéne…