Mégse

Ennél többet nem tehetett a női kajaknégyes

Bár a női kajaknégyes sosem nyert még az Év Sportolója díjátadáson - ezúttal is csak a harmadik lett a Davis-kupa válogatott és a férfi 4x100-as gyorsváltó mögött -, de a lányok azt mondják, annál többet nem tudtak tenni, hogy megnyerték a világ- és Európa-bajnokságot is. Remélik, hogy ez egyszer elég lesz a győzelemhez a szokásos évvégi gálán is.

Hír

A Kaliforniában élő Fazekas-Zur Krisztina (edzője Rami Zur) nem tudott ott lenni a gálán, a hivatalos Facebook-oldalán így fogadta az eredményt: „Sikerült a harmadik helyet megcsípjük a 2017-es egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában. Azért sajnálom, hogy a női négyes sosem nyer… Szerintetek mit kellene még elérjünk, hogy méltóak legyünk mi is erre a címre?”

Amikor a hajó egy másik tagjának, Takács Tamarának (edzője Fábiánné Rozsnyói Katalin) tettük fel ugyanezt a kérdést, így válaszolt: „Nagyon elkényeztetjük a szurkolókat és az újságírókat azzal, hogy mindig aranyakat nyerünk, de reméljük, hogy egyszer az első helyen végezhetünk a szavazáson is, mert nagyon sok munka van ezekben az eredményekben. Azt sejtettem, hogy most sem fogunk nyerni, de azért reméltem, hogy a második helyre odaérhetünk. Ennek ellenére nekem hatalmas élmény volt, hogy végigvonulhattam a vörös szőnyegen, és ilyen nagy sportolókkal tölthettem az estét.”

A női egyéni sportolóknál az ötödik helyen végzett Takács Tamara, akinek hajnali 2-ig tartott az este, akárcsak Medveczky Erikának (edzője Csipes Ferenc). Világbajnokunk szintén nagyon jól érezte magát a gálán, de ugyanúgy meglepte őt is, hogy a Davis Kupa-válogatott végzett az első helyen a szavazáson. „Nem igazán tudom, hogy mit lehet még megnyerni, hogy elismerjék az újságírók is a teljesítményünket, de mi abszolút nem arra hajtunk, hogy ezt a díjat megnyerjük. Inkább hozzuk az aranyérmeket a világeseményeken évközben, és vigye el más az év sportolója címet az év végén. Jelöltként egyébként most először voltam a gálán, és nagyon jól éreztem magam. Nem mindennapos azért egy sportoló életében, hogy ilyen eseményen vehet részt” – mondta Medveczky Erika.

Fazekas-Zur Krisztina helyett az Európa-bajnokságon Lucz Dóra (edzője Almási Nándor) ült a győztes hajóban, de Fazekashoz hasonlóan ő sem tudott ott lenni a gálán, mivel sífutó-edzőtáborban van Ausztriában. „Meglepett az eredmény, hogy a teniszezők nyertek, ettől függetlenül nagyon örülök, hogy az első háromban tudtunk végezni, és gratulálok nekik a győzelemhez. Az biztos, hogy a kajakosok egy nem olimpiai évben világ- és Európa-bajnoki aranyérmeknél többet nem tudnak elérni.”

Vad Ninetta (edzője Simon Miklós) is azt emelte ki, hogy ők annál többet, hogy a világ- és Európa-bajnokságot is megnyerték, nem tudnak tenni. „Szerettünk volna nyerni a szavazáson is, mint minden versenyen, amin elindulunk, ezt szerintem mondhatom a lányok nevében is. Kicsit csalódott vagyok, de annak is örülünk, hogy az első háromban végeztünk ugyanúgy, mint az elmúlt években szinte mindig. Hoztuk azt a szintet, amit szoktunk, de ez most sem volt elég a győzelemhez. Lehet, hogy kellene néhány sikertelen év, hogy újra szenzáció legyen a győzelmünk. Persze ez semmit nem von le a teniszezők érdemeiből, akiknek gratulálunk az első helyhez!” – mondta az ötszörös világbajnok, akinek ez volt a második Év Sportolója Gálája.

A kajaknégyes (amely gyakorlatilag kajakötös) Magyarországon edző tagjai közül a téli felkészülés alatt Vad Ninetta március elején egy hónapra Dél-Afrikába utazik melegégövi edzőtáborba, akárcsak Lucz Dóra, míg Takács Tamara Portugáliában készül majd, Medveczky Erika pedig marad itthon, és Dunavarsányba fog edzeni.

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”

Ünnepeltek a szegedi bajnokok

Megtartott évzáróját a NKM Szegedi Vízisport Egyesület, amely a masters és a sárkányhajós eredményeket nem számítva az idén megnyerte az országos bajnoki pontversenyt.

Hír

A szegedi Novotel Hotelben tartott évzárót Petrovics Kálmán klubigazgató nagyon sportszerűen azzal nyitotta, hogy a mögöttük a második helyen zárt, az összetett pontversenyt megnyerő Graboplast Győri Vízisport Egyesület nélkül nem sikerült volna ilyen kiváló eredményeket hoznia a szegedi klubnak sem, hiszen egymást húzta a két rivális egész évben.

Az idei világbajnokságon egyedül a szegedi klub képviseltette magát mind az öt szakágban, és minden versenyzőjük bejutott a döntőbe, összesen három arany-, egy ezüst-, és két bronzéremmel zárták a portugáliai vébét. A világbajnokságon indult kilenc szegedi kajak-kenus (Kárász Anna, Nagy Bianka, Molnár Csenge, Varga Katalin, Suba Róbert, Birkás Balázs, Nádas Bence, Kuli István és Bodonyi András) közül csak Bodonyi András nem vett részt az évzárón, de ő is igazoltan volt távol, hiszen edzőtáborozik.

Az ünnepségen a Nemzeti Közművek különdíjat kapta az utánpótláskorú Nagy Bianka, Molnár Csenge és Kocsis Ádám, de a parasportolók közül Varga Katalint és Suba Róbertet is díjazták.

Hivatalosan elbúcsúztatták Dervarics Attila korábbi elnököt, aki mintegy másfél évtizeden át vezette a klubot – ő egy kajakot kapott búcsúajándékként.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitány is. Az elnök amellett, hogy méltatta a kiváló szegedi eredményeket, kiemelte, hogy fontos alappillére a magyar kajak-kenu sportnak a klub, amelyre a jövő évi, szegedi világbajnokságon is számítanak.

A KSI is megtartotta évzáróját:

Akárcsak az AVSE: