Mégse

Elhunyt Avar Tamás

2020. február 17-én elhunyt Avar Tamás, a Magyar Kajak-Kenu Versenybíró Testület örökös tagja. Emlékét tisztelettel megőrizzük.

Hír

Nem ért sokként az olimpia elhalasztása

Csipes Tamara aranyesélyesként utazhatott volna idén nyáron a tokiói ötkarikás játékokra - írja az origo.hu. Az olimpiai bajnok a 2017-es szezont szülési szabadság miatt kihagyta, egy évvel később viszont már aranyérmet nyert a portugáliai világbajnokságon. Tavaly már a magyar csapat egyik legnagyobb sztárja volt a szegedi olimpiai kvalifikációs vb-n, egyesben és a női kajaknégyes tagjaként is aranyérmes lett, így nagy reményekkel vágott neki a felkészülésnek. A koronavírus-járvány ugyan közbeszólt, de Csipes Tamara koránt sincs elkeseredve az olimpia elhalasztása miatt, mert plusz egy év felkészüléssel még magabiztosabban utazhat majd Tokióba.

Hír

– Hogyan érintette, hogy elhalasztották az olimpiát?

– Számítottunk rá. Napok óta kaptuk a rossz híreket a dél-afrikai edzőtáborban, így mondhatom, hogy nem ért sokként. Sőt, ilyen körülmények között nagyon nehéz lett volna felkészülni, ami sokkal lehangolóbb lett volna, mint a halasztás.

– A Budapesti Honvéd Facebook-oldalán azt mondta, hogy vannak érveim pro és kontra, de nem vág földhöz, hogy egy évvel elhalasztják az olimpia rajtját. Mi szól mellette, és mi ellene?

– Sportolóként sokszor nem vagyok elég magabiztos, és felvetődik bennem, hogy vajon jól végeztem-e el a felkészülést az adott versenyre, így az egyik érvem a halasztás mellett, hogy van még egy egész évem kiküszöbölni a hiányosságaimat. Sokszor érzem azt is, hogy az anyaság és a sportkarrier között egyensúlyozva kevés az időm, és emiatt csúszik el az életemben egy-egy fontos részlet, ami előre vinne, de egy év elég idő lehet ezekre a részletekre is. Természetesen a halasztás mellett szól az a tény is, hogy mivel korlátozott lehetőségeink vannak a felkészülésben, illetve a meleg vízi edzőtáborunk is meg lett szakítva, így már nem a tervezett menetrend szerint készültünk volna az idei olimpiára, ezért nem tudtam volna azt mondani, hogy sikeres lesz a verseny. Viszont emellett nagyon

vártam már az idei szezont, jól éreztem magam a hajóban,

és nagy volt a lendület, ami fontos tényező a versenyek előtt, azonban erre idén már nem lesz szükség. Nehéz egyik napról a másikra újrahangolni a munkát, új lendületet venni és kitűzni ugyanazt a célt egy későbbi dátumra. Négy évet várni egy versenyre hosszú idő, és ez a plusz év a türelem próbája is lesz. Ráadásul úgy terveztem, hogy a következő évemet abszolút az anyaságra, a sportkarrierem utáni életre összpontosítottam volna, amit huszonegy év kötöttségekkel teli élsport után borzasztóan várok már, emiatt is soknak érzem az egy évet.

– Azt is mondta, nem érzi azt, hogy bármiféle akadálya lenne annak, hogy jövőre is úgy teljesítsen, ahogyan idén szeretett volna. A szavaiból azt vettem ki, hogy nagyon jó formában érzi magát. Így van?

– Még csak négy hete kezdtük meg a vízi felkészülést, így ezt még túlzás lenne kijelenteni, de az első evezések jól sikerültek, és ez bíztató volt.

– Dél-Afrikában mennyit éreztek ebből a koronavírusos jelenségből? Készültek rá, hogy haza kell jönniük, vagy hirtelen döntés volt?

– Minden nap kaptuk a híreket, sokszor egy napon belül két ellentétes információt is fel kellett dolgozni. A hazautazással kapcsolatban is ez volt, így számítottunk rá, annak ellenére, hogy maradni akartunk, hazahívtak minket a bizonytalan helyzet miatt.

– A Dél-Afrikából való hazaérkezés után mindenkin koronavírus-tesztet végeztek. Ennek meglett már az eredménye?

– Igen,

az egész csapatnak negatív lett az eredménye,

és azon vagyunk, hogy ez így is maradjon.

– Hogy néz ki egy ilyen vizsgálat?

– Kenetet vesznek a garatról. Előtte nyolc-tizenkét óráig nem javasolt enni, inni, fogat mosni az eredmény pontossága érdekében.

– Milyen számokban szeretett volna elindulni az olimpián?

– Egy sikeres válogató után akár három számban is rajthoz állhattam volna, és meg szerettem volna mutatni, hogy a csapatunk minden egysége kiemelkedően tud teljesíteni.

– Milyen tervei vannak most, hogy talán egyetlen verseny sem lesz nyáron?

– A következő három hónap egy hosszú és nyugodt alapozás lesz, utána lesz egy igazi nyári vakációm, ami nekünk sosincs az augusztusi versenyek miatt, ezután pedig kezdjük újra, amit idén már elkezdtünk. Nem szeretném, ha a versenyzésről szólna a következő időszak, akkor sem, ha esetleg nyár végén rendeznek valamit. A karrierem során két szezon is volt, amikor nem versenyeztem, és nem volt hatással a következő évemre, így emiatt nem aggódom.

– Most házi karanténban vannak? Hogy telik egy napja?

– Nincs kötelező karanténunk, járunk napi egyet edzeni is, így valamennyire megmaradt a rutin. Természetesen nem hiányzik nekünk sem ez az armageddon állapot, így a vízitelepen csak a mi ötfős csapatunk tartózkodhat, és ezen kívül otthon próbáljuk átvészelni ezt az időszakot. Ami nekem egy majdnem két és fél éves öntudatos, örökmozgó kislánnyal nem unalmas, ámbár sokszor emberpróbáló.

– Más-e az anyaság, mint egy éve volt? Ugyanolyan fárasztó? Egy évvel ezelőtt Olívia még rendszeresen felkelt éjszaka. Most már valamelyest könnyebb, vagy ahogy nő, úgy jönnek újabb és újabb megoldandó feladatok?

– Minden korszaknak megvannak a maga nehézségei és szépségei egyaránt. Nem gondolom, hogy más lenne az anyaság, inkább beleszoktam, sokkal rutinosabb vagyok már így két év után. Most a dacos Olíviával küzdök, de szerencsére a nyugodt alvás ideje eljött pár hónapja, ráadásul van még egy évem kipihenni az elmúlt kettőt.

forrás: origo.hu

„A legjobb versenyzőmet ajándékba kaptam”

Igazi unikum volt a sportágban – mesélik róla a kollégák. Tény, hogy rajta kívül nem termett a hazai vizeken olyan edzőnő, aki hasonló sikereket ért volna el a kenus szakágban. Hajdú Gyula egykori trénere, Maros Éva nyolcvanéves.

születésnap
Hír

– Olyan, mintha csak tegnap hagytam volna abba a versenyzést… – mondja nevetve a jellegzetes, rekedtes hangján. Az aktuális korlátozások különösebben nem zavarják; korosztályának egyik legaktívabb Facebook-felhasználójaként ma is napi szintű kapcsolatot tart a sportággal…            

– A lábam miatt most nehezen járok, amit azért is sajnálok, mert még mindig szívesen részt vennék a szövetség munkájában. Annak idején Sarlós Éva vette át tőlem a minősítési rendszer feladatait – sajnos már ő sincs, ahogy sokan mások… De azért hetente még háromszor-négyszer rámtelefonál valaki, és érdeklődik, hogy vagyok. Sok ismerőst gyűjtöttem: ’57 óta vagyok a sportágban…

– Meddig versenyzett aktívan?

– ’61-ig. Korábban úsztam is, de attól egészségügyi okokból eltanácsolt az orvos. Így kerültem a Sirály csónakházba. Mohácsi Ferenc volt az első edzőm, illetve Gelle Sándor. Az ő halála után hívott Cseh Lajos, hogy dolgozzam a szövetségnek. Elsősorban persze edző voltam, a minősítést mindig csak társadalmi munkában csináltam. Pesten, ahol Sziklenka Laci volt a kollégám, csak másodállásban dolgoztam edzőként. 

– Az igazi kihívást és lehetőséget viszont a vidék hozta. Milyen apropóból került Miskolcra?

– Urbán Gyula, az akkori vezetőedző – akivel együtt végeztünk a TF-en –  hívott azzal, hogy a Diósgyőr két csoportnak is edzőt keres. 

– Legnagyobb sikerét Hajdú Gyula révén érte el, az MVSC színeiben. Gondolom, nem ő volt az első kenus, akinek edzést tartott…

– A két edző nélkül maradt csoportban többen is kenuztak. Hajdú Gyula viszont azért volt különleges eset, mert vele valahogy nem jöttek ki az edzők. Az elnök, Kállai József mondta is: „ha már Éva sem bír vele, akkor nem tudom, mit fogunk csinálni”. Gyula elsősorban rövid távon ment jól és már junior korában sorra nyerte a versenyeket. Úgy kaptam őt, mint egy ajándékot. Valahogy rögtön közös nevezőre jutottunk.

– Olyan időszakban szerepeltek az élmezőnyben, amit a magyar kenusport egyik csúcsidőszakának tekinthetünk: jó néhány klasszis közt sikerült bizonyítaniuk. Mi volt a titok?

– Hogy össze tudtunk csiszolódni.

Csak ránéztünk egymásra és már tudtuk is, mi újság van.

Tanítani már nem nagyon kellett őt; persze, ha valamit nem tudtam, akkor megkérdeztem a kollégáimtól. Nagyon sokat segítettek, főként az edzőtáborokban. Szabó Ferenc, Dávid Géza, Tóth Árpi és még sokan mások.

– Elfogadták Önt a kenus edzőnői minőségében?

– Mindig elfogadtak. Sosem volt ezzel probléma. A segítségre viszont más értelemben is szükség volt: három hétre nem lehetett csak úgy letenni Dunavarsányban a fenekemet, és addig ott pihengetni. A szakosztályt addig rá kellett bíznom másra. Nagyon szerettem Miskolcon lenni. Egy butaságot viszont elkövettem ott: férjhez mentem…

– Hajdú Gyula Sarusi Kis Jánossal ’82-ben, Belgrádban szerzett világbajnoki címet. Ez volt a legnagyobb siker – és egyben a legszebb „pillanat” is?

– Voltak azért emlékezetes, szép pillanatok ezen kívül is. Például, amikor ’78-ban Gyula     C-1  500-on indult, szintén Belgrádban. Ott szurkoltam a kis képernyős tévé előtt, megnyeri-e …  A párossal szerencsénk volt. Kár, hogy utána Parti János szétszedte azt a párost, de hát a múltat fölösleges bolygatni. Így alakult. 

– Az edzői hivatás és a vele párhuzamosan végzett versenybírói-minősítési munka mellett jutott ideje, energiája a sporton kívül egyébre is?

– Semmi mással nem foglalkoztam,

az én életem csak a kajak-kenuról szólt.

Reggel korán kezdtem, este pedig előfordult, hogy kilenckor értem haza. A hétvégeken versenybíráskodtam, közben pedig, amikor tudtam, rohantam föl Pestre, meglátogatni az anyámat. 

– Születésnapi kívánságon gondolkodott már?

– Egyedül élek, rokonságom nincsen, de nagyon sok baráttal tartom a kapcsolatot. Ez jó érzés, ahogy például az is, hogy olyan edző követte a példámat Miskolcon, aki annak idején az én csapatomban kenuzott.  Elégedett vagyok az életemmel, kívánságom sincsen, legfeljebb annyi, hogy minél előbb le tudjak menni a harmadik emeletről anélkül, hogy meg kelljen állnom…

VASKUTI ISTVÁN

„Éva néni egy valóságos intézmény volt. Olyan szinten képviselte és tartotta fejben az egész minősítési rendszert, hogy az hihetetlen. Jobban tudta, ki hol, mikor indult és hogyan szerepelt, mint maguk a versenyzők. Ha próbálkozott is valaki csibészségből, esélye sem volt átverni őt. Nagy elismeréssel tekintek rá a minősítő-bírói és az edzői teljesítménye miatt is.”