Mégse

Dr. Pozsgai Lajos 1932 – 2018

1945-ben, 13 évesen ismerkedett meg a kajakozással, 1948-ig vízi cserkészként járta a Dunát.  1948-ban, amikor megszűnt a cserkész mozgalom, az ELZETT S.C. kajak szakosztályának tagja lett.  1949 tavaszától, serdülő fiúként versenyezni kezdett. 1950-ben – egy borulást követő, súlyos tüdőgyulladás után – a sportorvos eltiltotta a versenyzéstől. Ettől kezdve képességeit főleg a tanulásban kamatoztatta. Sikeresen leérettségizett, […]

Életpálya
Hír

1945-ben, 13 évesen ismerkedett meg a kajakozással, 1948-ig vízi cserkészként járta a Dunát. 

1948-ban, amikor megszűnt a cserkész mozgalom, az ELZETT S.C. kajak szakosztályának tagja lett. 

1949 tavaszától, serdülő fiúként versenyezni kezdett.

1950-ben – egy borulást követő, súlyos tüdőgyulladás után – a sportorvos eltiltotta a versenyzéstől. Ettől kezdve képességeit főleg a tanulásban kamatoztatta. Sikeresen leérettségizett, és felvételizett a Műszaki Egyetem építész szakára. A testedzéssel nem hagyott föl teljesen, a kajakozást kedvtelésből folytatta. 

1951-52 – között egyetemi tanulmányai mellett – kezdő sporttársait új, saját maga által kifejlesztett, bio-mechanikán alapuló kajak technikára tanította. 1952-től az általa kidolgozott módszert a Sport Tudományos Bizottság Kajak Módszertani Csoportban is hasznosították. 

1953-ban a Sport és Testnevelés című folyóiratban is megjelent „A kajakozás biodinamikájáról” című szakcikke. Aktivitásának köszönhető, hogy megindult sportágunkban az edzőképzés, melynek részeként előadásokat tartott. 

Miután megszűnt az ELZETT Sport Club, az Építők S.C.- be igazolt át, amelyben segédedzőként, később intézőként dolgozott.  Bekapcsolódott a versenybírói munkába is. Az akkori versenyszabályok nálunk még nem voltak írásba foglalva, ezért – angol és francia nyelvtudása segítségével – hozzálátott azok összegyűjtéséhez és rendszerbe foglalásához. 

1954-ben megírta sportágunk első, – nemzetközileg is érvényes – Szabálykönyvét.

Hozzáértését méltányolva a Nemzetközi Kajak Szövetség meghívta a Macon-ban rendezett világbajnokság versenybírói testületébe. Bíróként, a helyszínen élte át a magyar csapat világra szóló sikerét, a 6 arany-, 5 ezüst-, 5 bronzérem elnyerését. 

1955-ben az Országos Magyar Kajak Szövetség Versenybíró Testületének elnökévé választották. Bíráskodott 1955-ben Tatán, a svéd-magyar párviadalon, valamint 1956-ban a csehszlovák-magyar viadalon, Prágában. 

1956 tavaszán a legelső Nemzetközi Duna Túra (TID) szervezői között tevékenykedett, és Ő volt a Bratislava-Budapest közötti szakaszon a magyar csapat vezetője. A későbbi évek folyamán többször is kajakozott ezen a túrán Ingolstadt és Silistra között. 1980-ban a 25. TID-en lapátolt, 2005-ben, az 50. TID-en díszvendégként vett részt. A TID-ek azóta is évről-évre ismétlődnek, egyre több résztvevővel.

1956-ban dr. Pozsgai Lajost választották az OMKSZ ideiglenes elnökévé. A sportág nem vett részt a forradalmi eseményekben.  

1957-ben kajakosaink nemzetközi szerepléseik során megismerkedtek az „indián csónakban” térdelve lapátolással is. Ennek a sportágnak dr. Pozsgai javaslatára az indián csónak „canoe” neve alapján kenuzás nevet adták, és „Magyar Kajak-Kenu Szövetség”-re változtatták sportágunk szövetségének nevét.

1957-ben dr. Pozsgai Lajos versenybíróként a svéd-magyar visszavágón Vaesterwikben, az Európa-bajnokságon Gent-ben, továbbá a Moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón jeleskedett.

1958-ban a Sportcsarnokban üzemelő evezős tanmedencét áttervezte a kajak- illetve kenulapát által mozgatott víz áramlástechnikai szabályainak megfelelően. A tanmedence azóta is tervei szerint működik. 

1959-ben az Ő építészeti ismereteit és javaslatait hasznosították az új, poliészter kajakok és kenuk héjszerkezetének kialakításakor. 

1961-től építészként Közel-Keletre kapott meghívást, ezért a kajak-kenu sportággal való kapcsolata meglazult. 

1963-tól 1999-ig már csak vízitúrázott, bejárva Magyarország valamennyi vizét. Később rendszeres résztvevője volt a legidősebb kajakosok – kenusok találkozóinak. Legutóbb a 85. születésnapján köszöntöttük.  

Nomád körülmények között kezdték, világbajnoki címekig vitték

Ma ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Nagymarosi Sportegyesület, amely ezidő alatt az ország egyik legkomolyabb utánpótlásbázisává nőtte ki magát, számos világ- és Európa-bajnokot kinevelve a magyar kajak-kenu sportnak. De hogyan jutott el idáig?

Hír

Visky Erzsébet kétszeres olimpiai ezüstérmes, tizenegyszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok, Petrovics Kálmán világbajnok, Réti Roland Európa-bajnok – hogy a teljes igénye nélkül csak néhány nevet említsünk azok közül, akik Nagymaroson kezdték el pályafutásukat, és később nagy világversenyen is dobogóra tudtak állni.

A dunai vízi élet a múlt század közepén, a háború után kezdett el feléledni Nagymaroson, ahol egyre népszerűbbek lettek a vízisportok. Néhányan elhatározták, hogy versenyszerűen kezdik el űzni ezeket a sportokat. Segítségükre sietett Mohácsi Ferenc, az 1956-os melbourne-i olimpián kenu kettesben bronzérmes versenyző, aki hat leselejtezett kajakot és egy tízszemélyes kenut ajándékozott a nagymarosi klubnak. Ezekkel a hajókkal kezdte meg működését a Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül a nagymarosi klub, 10-14 éves fiatal kajak-kenusokkal.

Eleinte társadalmi munkában folyt a működés, 1963-ban került Nagymarosra az akkor 18 éves Gyimesi László, aki megpróbálta a fiatalokat összeszedni, rendszerbe szervezni őket és az edzéseket. Hajókat szerzett, és egy régi csónaktároló lett az egyesület bázisa.

„Akkoriban úgy edzettek, hogy egyikük végzett az edzéssel, átadta a hajóját a másiknak, aki beleült és elkezdte a saját edzését. Ám egy idő után olyan szintre jutott a klub, hogy elkezdték bővíteni a hajóparkot, és a 60-as évek közepén már 10-12 versenyzőjük volt, sőt, 1965-ben megnyerték az első vidékbajnoki címet is Perbíró Józsefnek és Bidó Sándornak köszönhetően” – mesélte kérdésünkre Döbrössy László, a Nagymarosi Sportegyesület elnöke.

A tudatos felkészülésnek és a lelkiismeretes munkának köszönhetően 1967-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert a nagymarosi kajak négyes 500 méteren (Nieberl Károly, Heincz Zoltán, Perbíró József, Hoffmann Zoltán), megelõzve az MTK négyesét is, ami akkor igen nagy dolognak számított egy vidéki kis egyesület részéről.

„Az előfutamban még a saját, régi, nehéz hajójukkal mentek, utána azonban kaptak egy jobb négyes kajakot a Fraditól, és meg is nyerték vele a döntőt. Bosszankodtak is a fradisták, hogy ha tudták volna, hogy ilyen jók, akkor hagyták volna őket a vacak hajójukban versenyezni.

Akkoriban pedig nomád körülmények között edzettek Nagymaroson.

Néha beengedték őket a helyi iskola tornatermébe, de gyakran az időjárástól függött, hogy melyik nap milyen edzést tudtak végezni” – mondta az elnök.

Folyamatosan fejlődött a nagymarosi szakosztály, a létszám és a bővülő hajópark pedig szükségessé tette egy új csónakház építését. A csónaktárolót lebontották, és 1970-ben elkezdődött egy akkoriban korszerűnek számító csónaktároló és egy vízikomplexum építése tanmedencével, konditeremmel, irodával, öltözővel, zuhanyzóval.

A társadalmi munkában végzett építkezésbe a község vállalatai is besegítettek egy-egy szakemberrel, de a munka nagy részét a versenyző gyerekek, azok szülei, illetve az edzők végezték. Két év alatt elkészült a teljes épület. Az anyagi hátteret nagyrészt a Megyei Sporthivatal állta, emellett a körzet képviselőjétől, Kárpáti Ferenc volt honvédelmi minisztertől is kaptak támogatást. A társadalmi összefogás az építkezés után is töretlen maradt, a sportolók a távoli helyekre vonattal utaztak, míg a sporteszközök szállítása a helyi vállalkozók által biztosított teherautókkal történt.

„Versenyzőink azóta is ebben az épületben edzenek. A 80-as években hozzáépítettek egy toldalékrészt, valamint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség programjának köszönhetően felújítottuk az épületet, de a súlyokat például nem dobáltuk ki, az ékszíjtárcsákból és fogaskerekekből összerakott súlyokkal dolgoznak ma is a konditeremben” – mondta Döbrössy László.

A jobb körülményekkel párhuzamosan jöttek a jobbnál jobb eredmények is, 1985-ben már világbajnokságon is szerepeltek nagymarosi versenyzők, 1988-ban Petrovicsék olimpiai kerettagok voltak, majd több vb-érmet is szereztek, a legnagyobb eredmények pedig Visky Erzsébet nevéhez fűződnek, aki a számtalan világbajnoki cím mellett két olimpiai ezüstérmet is nyert.

A klub életének mélypontja 1978-ban jött el, amikor a korábbi kiváló versenyző, későbbi edző Krix Judit egy edzésen egy szerencsétlen sportbalesetben egy fiatal versenyzőjével együtt életét vesztette. „A Duna magához szólította őket. Mindenki nagyon megijedt, az egy rettenetesen nehéz időszak volt, de túltette magát rajta az egyesület. Most 75-80 gyerek jár le a telepre, tavaly újraindítottuk a kenu szakosztályt is. Soha nem volt itt sok kenus, de nem is volt igazából olyan szakedző, aki foglalkozhatott volna velük. Most Mozga Péter személyében van egy ilyen szakemberünk, reméljük, hogy vezetésével a kenu szakágunk is fellendül” – nyilatkozta a klubelnök.

Szombaton délután a Nagymarosi Művelődési Házban tart ünnepséget a 60. születésnapját ünneplő egyesület.

Megnyílt az MKKSZ sportegészségügyi központja

Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere adta át a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) sportegészségügyi és diagnosztikai központját, amely a néhány hetes tesztüzem után hivatalosan is megnyitotta kapuit.

Lifelike
Hír

Az ebből az alkalomból tartott hétfői ünnepségen Kásler Miklós úgy fogalmazott: az ép testben ép lélek megközelítés jelenleg is az emberi lét egyik alapját jelenti. Hangsúlyozta: a sport nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti, fegyelemre, a társak megbecsülésére, nemes versengésre nevel. Hozzátette: igazi öröm számára, hogy ebben a központban a versenyzők egészségileg biztonságban lehetnek, s űzhetik ezt, a magyar identitás részévé vált nagyon szép, nagyon izgalmas és nagyon nemes sportágat, a kajak-kenut.

Török Krisztina, Kásler Miklós, Schmidt Gábor

“Kívánom önöknek, hogy ennek a diagnosztikai központnak a birtokában duplázzák meg ezt a listát, amely itt van mögöttem” – utalt a miniszter örökös bajnokok falára, amelyen az olimpiai aranyérmes és a legalább öt világbajnoki címet szerzett kajakosok, illetve kenusok neve olvasható.

az ötletből nagyon rövid idő alatt valóság lett

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke emlékeztetett: elődje, Baráth Etele, az MKKSZ közgyűlésének jelenlegi elnöke vetette fel a sportágspecifikus központ létesítésének gondolatát 2016-ban, s az ötletből nagyon rövid idő alatt valóság lett. A központ célja, hogy új, hosszú távú sportegészségügyi hátteret biztosítson a tehetségkiválasztás területén, valamint a profi és amatőr sportolóknak a magas szintű teljesítmény elérése érdekében.

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere és Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke

“Itt vagyunk a tokiói felkészülés felénél, és a magyar kormány támogatásának köszönhetően, amit ezúton is köszönök, elkészült a sportegészségügyi és diagnosztikai központ. A próbaüzem során már sok versenyző igénybe vette a szolgáltatásokat, zajlanak a felmérések” – mondta Schmidt Gábor. Szerinte ezzel megvalósul, hogy még az eddigieknél is professzionálisabb háttér legyen a kajak-kenu sport mögött.

“Ez segítheti azt, hogy továbbra is ott tudjunk maradni a világ élvonalában” – jelentette ki az MKKSZ elnöke.

Schmidt Gábor arról is beszélt, hogy a beruházás kormányzati támogatásból, 1,9 milliárd forintból valósul meg, s a most átadott, 550 négyzetméteres sportegészségügyi és diagnosztikai központ után még a Kolonics György Vízisportközpontban is tervezik a hasonló fejlesztést, az várhatóan jövő év végén készül majd el.

Török Krisztina, a Lifelike sportegészségügyi központ igazgatója

Török Krisztina, a központ igazgatója úgy fogalmazott: a centrumnak két fő célja van, az egyik a teljesítménymaximalizálás, a másik pedig a tehetségek korai felfedezése és menedzselése.

A hétfői ünnepségen megjelent Kovács Katalin és Storcz Botond, valamint a még aktív, ötszörös olimpiai aranyérmes Kozák Danuta is. Utóbbi elárulta: még nem nagyon ismeri a központot, eddig csak egy vérvételen járt ott, de ahogy fogalmazott, nagyon profi, nagyszerű környezetben található, s biztos abban, hogy segíteni fogja az ő és társai felkészülését.

Schmidt Gábor, Kásler Miklós, Török Krisztina, Kovács Katalin, Storcz Botond, Kozák Danuta

A háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin azt mondta, sajnálja, hogy az ő pályafutása alatt még nem állt ennyire komoly sportágspecifikus diagnosztikai háttér a versenyzők rendelkezésére, ugyanakkor biztos benne, hogy a most megnyilt központ segítségével hatékonyabbá vállhat a válogatott tagjainak felkészülése. Hüttner Csaba szövetségi kapitány pedig arról beszélt, hogy a központ elhelyezkedése kiváló, hiszen a közelben több nagy klub működik, a válogatott tagjai pedig azzal is rengeteg időt spórolhatnak meg, hogy a különböző vizsgálatok, rehabilitációs kezelések és felméréseket egy helyen állnak rendelkezésre az új központban.

“A Tokió A-keret tagjai, vagyis azok a sportolók, akik idén kvótaszerző helyen végeztek a világbajnokságon, ráadásul teljesen ingyen használhatják a központ összes szolgáltatását, ami komoly előnyt jelenthet és hatékonyabbá teheti a közvetlen olimpiai felkészülést” – tette hozzá a felnőtt kapitány.

forrás: MTI