Mégse

Az igazság pillanatai jönnek

Nagy visszatérések, óriási presztizscsaták, öldöklő küzdelmek – pénteken rajtol az első gyorsasági válogató Szegeden. Akik most jól szerepelnek, azok jövő hétvégén a belgrádi Európa-bajnokságra utazhatnak és fél lábbal már a világbajnokságon érezhetik magukat. Ráadásul a hétvégén az is kiderül, hogy mire mennek a mezőny nagy visszatérői a tavalyi menők- és azok ellen, akik idén tavasszal már bizonyítottak.

I. válogató
Hír

Rögtön pénteken rendezik a szezon egyik legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapását, a női kajak egyesek 500 méteres küzdelmeit. Tavaly anyai teendői miatt hiányzott a mezőnyből az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta és hasonló okokból a szintén riói aranyérmes Csipes Tamara is. Rajtuk kívül kihagyta a szezont a háromszoros olimpiai bajnok Szabó Gabriella és a sérülése után lábadozó Kárász Anna, utóbbi 2015-ben éppen Kozákot legyőzve indulhatott egyest a milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.

Ők négyen most mindannyian ott lesznek a rajtnál és igyekeznek jó teljesítménnyel előrukkolni.

2017-ben, a nagy nevek távollétében viszont beérett a korábbi trónkövetelők munkája, a tavalyi szezon NK-1 500 méteren Takács Tamaráról és Medveczky Erikáról szólt.

Előbbi a szám Európa-bajnoka lett, utóbbi pedig éppen a friss Eb-győztest megverve jutott ki egyesben a világbajnokságra, méghozzá fantasztikus időt evezve. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az idei szezon első két versenyén, a rangsorolón és a két héttel ezelőtt szegedi világkupán Bodonyi Dóra mutatott kiváló formát, akkor kijelenthetjük, hogy a női kajak egyesek döntője valódi csemege lesz pénteken délután.

Női kajakban hasonlóan izgalmas lesz az K-2 500 méteres verseny, ahol olyan új párosok feszülnek majd egymásnak, mint a Medveczky Erika, Csipes Tamara, a Szabó Gabriella, Bodonyi Dóra és a szintén frissen összeült Hagymási Réka, Vad Ninetta duó.

Érdekes, hogy Takács Tamara és Kozák Danuta az első válogatóra még nem választott párt magának,

valószínűleg ezen a hétvégén mindketten inkább az egyesre koncentrálnak majd és várják az 500 méteres versenyszámok eredményét. Az ötszörös olimpiai bajnok egyébként rajthoz áll 200 egyesben is, míg Takács Tamara az NK-1 1000 méter favoritjának számít.

Ha már női K-1 200 méter. A szám tavalyi Európa-bajnoka, Lucz Dóra visszavághat a rangsorolón győztes Hagymási Rékának és az akkor ezüstérmet szerző Vad Ninettának, de a párharcba beleszólhat Dóra testvére, Lucz Anna is, valamint a szintén nagy visszatérőnek számító Janics Natasa és persze Kozák Danuta.

Kiss Tamás is újra szembe találja magát Bodonyi Andrással C-1 1000 méteren. A két versenyző első idei összecsapását az olimpiai bronzérmes nyerte, a szegedi Világkupán viszont Bodonyi végzett előrébb. És ezt a párharcot is megzavarhatja egy harmadik. Méghozzá az elmúlt évek legsikeresebb magyar kenusa, Vasbányai Henrik, aki tavaly keveset, idén pedig még semmit nem mutatott magából, viszont új edzővel és új fogadalmakkal vágott neki 2017 őszén a felkészülésnek.

A másik férfi kenus olimpia versenyszámban sincs jelenleg “topfavorit”. C-2 1000 méteren VK hatodik lett a Korisánszky Dávid, Mike Róbert páros, viszont három hete a rangsorolón – távollétükben – Némedi Konrád és Lelovics Dávid győzött. Az első válogató győzelméért harcba száll még a rövid távokon egyre jobb formát mutató Hajdu Jonatán, Fekete Ádám egység és a tavalyi év ifi világbajnoka, a Szőke Attila, Slihoczki Ádám duó.

Ahogy fejlődik a női kenus szakág, azzal párhuzamosan egyre nagyobb az itthoni mezőny és a harc is a világversenyeken való indulásért. Tavaly egyértelmű volt Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső előnye párosban és egyesben is, idén azonban ismét jó formában van Lakatos Zsanett és egyre komolyabban kell számolni a szegedi különítménnyel, vagyis a 18 éves Nagy Biankával és a 17 esztendős Molnár Csengével. Rajtuk kívül ott lehet a legjobbak között a szintén nagyon fiatal Bragato Giada is.

Férfi kajakban a legfontosabb kérdés a hét elején eldőlt, K-4 500 méteren az Európa-bajnokságon a Tótka Sándor, Molnár Péter, Dudás Miklós, Kuli István összetételű csapathajó indulhat, viszont a többi olimpiai számban lesznek még izgalmak. Bár K-1 1000 méteren kimagasló formában van Kopasz Bálint, de azért neki is figyelnie kell Ceiner Benjáminra és a rangsorolón harmadikként befutó Erdőssy Csabára.

Erdőssy Csaba K-2 1000 méteren szintén a legjobbak között lehet a 40 éves, háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán párjaként, de várható a jó szereplés a Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert összeállítású egységtől is, akik tavaly ebben a számban negyedik helyezést értek el a világbajnokságon. Jól teljesíthet még a hétvégén a Gacsal Ákos, Kugler Attila duó, hiszen ők ketten előrébb végeztek a szegedi Világkupán, mint Hufnágelék. Fontos megjegyezni, hogy mindkét hosszabb távú férfi kajakos olimpiai versenyszámban változtathat a jelenlegi erőviszonyokon, hogy

a második válogatón visszatér a K-1 1000 méteren korábban világbajnoki bronzérmet szerző Dombvári Bence.

K-1 200 méteren egyértelmű esélyes Birkás Balázs, aki Tótka és Dudás távollétében elvben simán győzhet. A fiatal szegedi sprinternek viszont a hazai Világkupán hatodik helyet szerző Apagyi Levente és a Duisburgban nemzetközi versenyt nyerő Csizmadia Kolos lehet az új kihívója a szám pénteki döntőjében.

A szurkolók számára jó hír, hogy az olimpiai versenyszámokban megrendezett döntő futamokat pénteken és szombaton az M4 Sport csatorna élőben közvetíti.

 

2018 I Val Musora

Kiszolgálták a hokis vb-hősök a kajak-kenusokat

Ismét kiváló hangulatban zajlott a Séra Miklós Kajak-Kenus Jégkorong Bajnokság, amelyet második alkalommal rendeztek meg.

Hír

A korábbi kiváló kajak-kenus és hokiedző emlékére megrendezett tornát – akárcsak tavaly, az idén is – az Endreffy Zoltán Ügyvédi Iroda nyerte meg, ám ezúttal jóval nagyobb csatákat láthattak a nézők.

„Az idén nem volt olyan csapat, amely annyira kilógott volna felfelé a mezőnyből, sokkal szorosabb mérkőzéseket játszottak – kezdte Foltán László főszervező. – Elég csak a két elődöntőt említeni, amely egyaránt döntetlennel zárult, és büntetőkkel dőlt el, a döntőben pedig a győztes csapat 3-1-re győzött. Az látszódott, hogy a kajak-kenus társadalomban van egy réteg, amely ki van éhezve arra, hogy megmérettesse magát egy ilyen hokitornán.”

A tornagyőztes csapat a vándorserleggel

A Megyeri úti jégcsarnokban rendezett torna gálamérkőzésén a magyar jégkorong aranygenerációja, a sapporói Divízió I-es világbajnokságon aranyérmet nyert válogatott több játékosa egy-egy vegyes csapatot alkotott a kajak-kenus olimpikonokkal. Jégre lépett például – a teljesség igénye nélkül – Kangyal Balázs, Vas Márton, Tokaji Viktor, Peterdi Imre, Szélig Viktor, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba, Gebei Péter és Svasznek Bence is, míg a kajak-kenusok közül többek között Horváth Gábor, Fidel László, Bozsik Gábor, Beé István és Boros Gergely is ott volt a csapatban. Megtisztelte továbbá jelenlétével az eseményt Pat Cortina, a sapporói vb-hősök szövetségi kapitánya, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke is.

Pat Cortina is ellátogatott a gálára

„Egyedülálló volt a gálameccs,

a jégkorongozók nagyon szépen kiszolgálták a kajak-kenusokat,

sorra osztották nekik az asszisztokat, nagy élmény volt látni őket játszani. Gólt azonban így sem volt könnyű ütni, mert az egyik kapuban a MAC U16-os válogatott hokisa, Oláh Dávid, a másikban pedig az UTE U20-as válogatott kapusa, Márkus Levente állt. A rendes játékidőben 3-3 volt az állás, és hét másodperccel a hosszabbítás vége előtt szerzett góllal dőlt el a gálameccs. Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, köszönjük a nézőknek is, hogy kijöttek. Jövőre folytatjuk” – mondta Foltán László.

A „szarvasi viking” visszatért…

Nyerges Attila egykori tanítványát korosztályának egyik legígéretesebb versenyzőjeként tartották számon, aki már serdülőként kimagaslott az ifik mezőnyéből. Nem csupán termetével – ami miatt egy jól fejlett, atletikus „óriásbébi” benyomását keltette, ha kajakba ült – hanem kiváló technikájával is. Dombvári Bence a riói olimpia esélyeseként kényszerült arra, hogy eltiltása miatt másodszor is letegye a lapátot. Az idei szezonban az ezres „korona” visszaszerzéséért is hajóba száll…

Ezer egyesre készül
Hír

– Volt már az életedben hasonló súllyal bíró „ utolsó esély”?

Úgy mondanám, hogy utolsó utáni… mert tisztában voltam azzal, hogy már a korábbi is az utolsó volt. Viszont nem is választanám ketté a dolgot, mivel tudom, hogy a második eltiltáskor abszolút vétlen voltam, ezért úgy veszem, hogy ez a mostani még ugyanaz az esély.

– Mit gondolsz, mennyire hittek neked, amikor az ártatlanságodat igyekezted bizonyítani?

– A közvetlen környezetem száz százalékosan; még talán az ellenfeleim is. Ezen a körön kívül már nem biztos, de a sajtóban sokszor megírták a tényeket és esetleg akadtak, akik talán megváltoztatták az első ítéletüket.

– A média persze előszeretettel ismétel hangzatos jelzőket is, mint például „ a kokainos kajakos”. Lemosható ez a bélyeg?

– Nem tudom. Nyilván belekerültem egy skatulyába, de abból idővel még kikerülhetek, hiszen már most láthatják, hogy

nem olyan vagyok, mint régen.

Ez talán évek kérdése. Az első eltiltásnál nagyon harcoltam, hogy visszakerüljek és küzdöttem azért, hogy újra elismerjenek és bízzanak bennem. Mire ez épp sikerült, újra eltiltottak.

– Sokak szerint szükséged volt ezekre a pofonokra annak érdekében, hogy kellő felelősségtudattal tudd élni az életedet…

– Én azért nem így gondolom. A kokainos balhé miatt persze jogos volt a büntetés;

a drogozásnak nincs nyertese.

De az állítólagos doppinghasználat egész más ügy.

– Bevallom, én is találkoztam olyan poénnal, hogy vigyázzak a poharamra, ha veled készítek interjút…

– Hát arra inkább nekem kell vigyáznom. Már a fogkrémemet is dugdosom.

– Bizalmatlan lettél?

– Igen, minden szempontból. Nem mondom, hogy a csapattársaimmal szemben is, de az biztos, hogy nagyon odafigyelek.

– Kik voltak, akik végig melletted álltak?

– Nyilván a közeli hozzátartozók azok, akik tartják az emberben a lelket: a szülők, nagyszülők, barátnő. De sokat segített a szövetség és a klubom is.

– Korábban mi lett volna a célravezetőbb segítség: a szigorúság, a nagyobb kontroll vagy a megértő lelki patronálás?

– Szerintem a személyiségem akkor is ugyanolyan volt, amikor komoly kontroll alatt voltam, szóval nem sokat befolyásolt volna.

– Édesapád azért az átlagnál talán szigorúbbam fogott. Van, aki úgy gondolja, talán az onnan való felszabadulásod volt túlságosan intenzív.

– Az igaz, hogy szigorúan fogott, de éppen azért, mert én már előtte is mindig az ellentétét csináltam annak, ami helyes lett volna. Nehéz személyiség vagyok, ami nem túl jó ómen egy ilyen fegyelmezettséget kívánó sportágban, de általában az élsportban sem. Kisgyerekként ez nem volt ennyire meghatározó: alapból nagyobbak voltak a versenyzők közti különbségek. Most azonban, ahogy kiéleződnek a versenyszituációk, gyakorlatilag hátrányos helyzetből indítottam el magamat.

– Viszont el is jön az a pont, amikor az ember már felelősségteljes felnőttként tud szembenézni – és akár meg is birkózni – a maga gyengeségeivel…

– Az ember nagyon lassan tud csak megváltozni, főként, ha mélyről jön ez az öntörvényűség, ez a „minden ellen való akarás”.

Nehéz számomra kompatibilissé válni

valamivel hosszú távon.

– No persze az is igaz, hogy a túlságosan könnyen kezelhető, szolid kezes bárányokból ritkábban lesz ütőképes harcos…

– Hát pedig nagyon szeretnék ilyen szolid lenni. Nekem ez a célom.

– Abban sokan egyetértenek, hogy kiváló képességeket kaptál a kajakozáshoz. Mikor szembesültél először igazán a tehetségeddel?

– Szegeden volt egy vébé, amikor a felnőttek közt 18 évesen két századdal csúsztam le a kvótaszerzésről.

Csalódott voltam, főként, hogy félretájékoztattak és azt mondták, a B-döntőben már nem szerezhetek kvótát és emiatt nem is koncentráltam annyira, viszont azt azért már megéreztem, hogy kisebb erőfeszítéssel is tudok úgy menni, mint a többiek. De csak ennyi fogalmazódott meg bennem és nem az, hogy én majd hatalmas olimpiai bajnok leszek.

– Volt egy korábbi nyilatkozatod, amiben azt mondtad, valójában nem is szeretsz kajakozni. Ezzel most mi a helyzet? Igaz egyáltalán?

– Azóta sajnos még kevésbé szeretek, mert még egyszer eltiltottak.

– Mi az, amit nagyon szeretsz?

– Wakeboardozni, meg snowboardozni.

– Miért nem leszel wakeboard-bajnok?

– Mert annyira nem vagyok tehetséges benne. Megélni biztosan nem tudnék belőle. Viszont, ha valamiben tehetséges az ember, akkor azt erőltetni kell.

– Mi az, ami „testhezállóbb” számodra ezekben a sportokban?

– Több adrenalin van bennük, nem kell annyit szenvedni edzéseken, meg nem is annyira teljesítmény centrikusak. Nehezen viselem, hogy adott esetben három és fél percen múlik egy teljes év, hogy bármi közbejöhet. Még akkor is, ha sikeresen megbirkózom a folyamatos terheléssel, ha jól megyek. Kezdetben a kajakozás is bulinak tűnt és az elején még tetszett, de szeretni már akkor sem szerettem annyira. Az után a bizonyos nyilatkozat után mindenki azt mondta, hogy biztos feldúlt voltam az eltiltás miatt és azért állítottam ilyet. De valójában engem soha nem kérdezett senki, hogy szeretek-e kajakozni. Ha wakeboardban tehetséges lennék, az álmaimat élném.

– Mit éreztél akkor, amikor az a spanyol Marcus Walz nyerte az 1000 méteres távot Rióban, aki az olimpia előtt harmadik volt mögötted?

– Fura érzés volt. Bekövetett instagramon… Talán ezzel köszönte meg, hogy kvótát kapott helyettem.

– Megviselt?

– Akkor már nekem nem a kajakozáson járt az eszem, hanem azon, hogy hogyan tudok helytállni az új közegben. Nem vagyok az a leragadós típus. A támogatóim révén elkezdtem dolgozni egy sportbárban a Dohány utcában, ami tulajdonképpen nagyon komoly feladatot jelentett számomra, hiszen az első munkahelyem volt. Valahol el kell kezdeni – gondoltam magamban.

– A vendéglátás, mint irány, mennyire tűnt hozzád illőnek?

– Nagyon stimmelt. Csak a hajnali lefekvések viseltek meg, ami miatt egy év alatt mintha hármat öregedne az ember. Persze, lehet, hogy hozzá lehet szokni idővel. De megfogalmazódott bennem, hogy ennél még a kajakozás is jobb.

– Egyszóval: átértékelődött sok minden…

– Így van. Közben kaptam lelki támogatást, hogy visszatérhessek a kajakozáshoz, később pedig anyagi segítséget is.

– Van benned valamiféle dac, hogy most bizonyíts valakinek? Akár annak, akiről úgy gondolod, hogy szándékosan ártott neked?

– Legfeljebb saját magam felé, meg azoknak, akik segítettek nekem és bíztak bennem. Akinek a második eltiltásomat köszönhetem, az csupán egyetlen ember. Nagyon jól tudom, ki az, de én vele azóta sem foglalkozom.

– Az imént lelki támogatást említettél és azt a „hátországot”, ami nélkül talán most még mindig pincérkedhetnél… Kicsi voltál még, amikor a szüleid elváltak. Befolyásolhatott ez téged a későbbiekben valamilyen módon?

– Egészen biztos, hogy nem. Normális családban nőttem fel, volt nevelőanyukám. Nyilván egyfajta hiány is, de az én habitusom sokkal mélyebbről fakad.

– Emlékszel rá, mi volt a jeled óvodában? Van egy egészen komolytalan, de felettébb szórakoztató elmélet, ami szerint jól jellemzi az adott ember későbbi jellemét, élethelyzeteit…

– A kalapács… ( nevet )

– Serdülőként, ifiként látványosan kiemelkedtél a mezőnyből. Hogyan élted ezt meg?

– A „hú de király vagyok” érzés megvolt, de már minikajakos koromban elhalt. Már akkor figyelmeztettek ugyanis, hogy jó lenne, ha visszavennék az arcomból. Először nem is értettem, mire gondolnak, de aztán elmagyarázták, hogy le kéne ülnöm egy alacsonyabb lóra. A jó eredmények mellett könnyen el tud szállni az ember és én nagyon el voltam szállva.

– Most milyen lovon ülsz?

– Most? Pónilovon!

– Nevezhetjük ezt alázatnak?

– Talán még csak próbálok alázatos lenni, de nagyon rajta vagyok.

– Hogyan érintett az edzőváltás?

– Két edzőm volt eddig, mindkettőnél tíz-tíz évet töltöttem. Ez az utóbbi váltás engem érintett a legrosszabbul, pontosabban, még mindig nem vagyok rajta túl. Nem az én választásomról van szó, a csapatomnak romlott meg a viszonya Vidivel (Kiss István), emiatt fejeződött be a közös munkánk.

Szóval mintha semmi nem rajtam múlna mostanában. Megkérdeztem, volna-e mód arra, hogy egyénileg továbbra is foglalkozhasson velem, de ez már nem lehetséges. Kulesz (Kulcsár Gábor) nagyon szimpatikus ember, már edzettünk együtt Szolnokon, viszont teljesen más módszerekkel dolgozik, mint amiket én eddig ezresként megfelelőnek tartottam.

– Mennyire érzed most magadban az erőt, a bizonyosságot, hogy meg tudod csinálni, amire készülsz?

– Előre nem szoktam megérezni…

– Akkor másképp kérdezem: mennyire hiszel most magadban?

– Azért nem egyszerű a válasz, mert ez most abszolút pengeél; ahogyan az is, hogy mi jó és mi nem. Ami számomra elfogadható, az egy nagyon komoly eredmény, ugyanakkor az ahhoz szükséges fizikai teljesítmény lényegesen nem különbözik attól, ami adott esetben csak a legrosszabb eredményre elég. Bármi előfordulhat, az élsport az sajnos ilyen. Az első félszezonban, amiben tavaly versenyeztem, nem ment olyan jól, mint amire számítottam. Életem első rossz félévét jelentette a két év kihagyás.

– Hogyan fogadták a terveidet, miszerint elsősorban az egyes 1000 méterre készülsz?

– Annyira nem érdekel senkit, hogy ki mire készül. Mindenki mondhat bármit…

– Mire lenne most legnagyobb szükséged ahhoz, hogy ezt a célodat elérd?

– Türelemre… hogy ne akarjam siettetni a dolgokat.