Mégse

Alaposan összezúzták a sziklák Boros Adriánt és társát

Nem akárhogyan értek véget Boros Adrián dél-afrikai kalandjai. A magyar maratoni kajakos az Umkomaas Marathonon a helyiek versenyzőjével, Carl Foscherrel felborult egy zúgóban, ezután hosszú ideig csapta a víz őket a szikláknak, mire ki tudtak vergődni a partra.

Hír

Több hónapot volt kint Boros Adrián Dél-Afrikában, ahol számos versenyen elindult párjával, Carl Foscherrel. Például másodikak lettek a világ egyik legveszélyesebb kajakviadalán, a Dusi Marathonon, majd az embert próbáló non-stop Dusin is ezüstérmet nyertek, ezután kiszakadt üléssel győztek a Hella Hella to Josephines versenyen, idei utolsó dél-afrikai megmérettetésükön, az Umkomaas Marathonon pedig a negyedik helyen végeztek.

A kétnapos versenyen az első nap 38, míg a másodikon 36 kilométert kellett megtennie a mezőnynek. A rajt nagyon jól sikerült Boroséknak, annak ellenére is, hogy rögtön az elején meglazult egy csavar a kormányuknál, elcsúszott a bovden, így a bal kanyarokat nehezen tudták venni.

Itt még egyben volt a hajó és a Boros, Foscher páros is:

„Valahogy azért megoldottuk a napot – kezdte Boros Adrián. – Próbáltunk nagy iramot diktálni és irányítani, ami sikerült is, egy egység kivételével le tudtunk rázni mindenkit, az első-második helyen voltunk, majd a második nap elején is vezettünk. A kormányt tökéletesen megcsináltuk, jól éreztük a hajót, de az egyik nagy szikla a víz alatt felborított bennünket, az nagyon rossz élmény volt. Ez egy 500 méteren keresztül tartó zúgó, a legnagyobb baj az volt, hogy a közepén borultunk,

a sok szikla pedig nemcsak a hajót és a lapátokat zúzta szét, hanem bennünket is.

Engem vagy három sziklának ütött neki a víz, a kezem nagyon fájt, de társamnak, Carlnak nagyobb baja lett. Ahogy kivergődtünk a partra, ő nem tudott lábra állni, először azt hittük, eltört a lába, öt percig feküdt a fűben. Itt útközben nincs segítség, vagy lemész a folyón, vagy ott maradsz, senki nem fog érted menni. Reméltem, hogy a hajó nem tört össze nagyon, mert akkor le kell volna sétálni a célba, ami egy nagyon hosszú és kellemetlen séta kígyók és bokrok között. Szóval visszatettem valahogy Carlt a darabokban lévő hajóba, és mivel nem a lábfeje sérült, így tudott kormányozni.”

Néhány képkocka az idei versenyről:

A magyar, dél-afrikai páros ilyen körülmények között ment le a folyón, és zárta a negyedik helyen a versenyt. „Mindent összevetve nem rossz ez az eredmény, de meg lehetett volna nyerni a versenyt. Szomorú vagyok kicsit, viszont annak örülök, hogy legalább egyben vagyunk” – mondta a magyar kajakos.

Boros Adrián mostantól itthon, Tolnán készül a következő versenyére, az április 21-én rendezendő Amsterdam Waterland Marathonra.

Nomád körülmények között kezdték, világbajnoki címekig vitték

Ma ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Nagymarosi Sportegyesület, amely ezidő alatt az ország egyik legkomolyabb utánpótlásbázisává nőtte ki magát, számos világ- és Európa-bajnokot kinevelve a magyar kajak-kenu sportnak. De hogyan jutott el idáig?

Hír

Visky Erzsébet kétszeres olimpiai ezüstérmes, tizenegyszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok, Petrovics Kálmán világbajnok, Réti Roland Európa-bajnok – hogy a teljes igénye nélkül csak néhány nevet említsünk azok közül, akik Nagymaroson kezdték el pályafutásukat, és később nagy világversenyen is dobogóra tudtak állni.

A dunai vízi élet a múlt század közepén, a háború után kezdett el feléledni Nagymaroson, ahol egyre népszerűbbek lettek a vízisportok. Néhányan elhatározták, hogy versenyszerűen kezdik el űzni ezeket a sportokat. Segítségükre sietett Mohácsi Ferenc, az 1956-os melbourne-i olimpián kenu kettesben bronzérmes versenyző, aki hat leselejtezett kajakot és egy tízszemélyes kenut ajándékozott a nagymarosi klubnak. Ezekkel a hajókkal kezdte meg működését a Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül a nagymarosi klub, 10-14 éves fiatal kajak-kenusokkal.

Eleinte társadalmi munkában folyt a működés, 1963-ban került Nagymarosra az akkor 18 éves Gyimesi László, aki megpróbálta a fiatalokat összeszedni, rendszerbe szervezni őket és az edzéseket. Hajókat szerzett, és egy régi csónaktároló lett az egyesület bázisa.

„Akkoriban úgy edzettek, hogy egyikük végzett az edzéssel, átadta a hajóját a másiknak, aki beleült és elkezdte a saját edzését. Ám egy idő után olyan szintre jutott a klub, hogy elkezdték bővíteni a hajóparkot, és a 60-as évek közepén már 10-12 versenyzőjük volt, sőt, 1965-ben megnyerték az első vidékbajnoki címet is Perbíró Józsefnek és Bidó Sándornak köszönhetően” – mesélte kérdésünkre Döbrössy László, a Nagymarosi Sportegyesület elnöke.

A tudatos felkészülésnek és a lelkiismeretes munkának köszönhetően 1967-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert a nagymarosi kajak négyes 500 méteren (Nieberl Károly, Heincz Zoltán, Perbíró József, Hoffmann Zoltán), megelõzve az MTK négyesét is, ami akkor igen nagy dolognak számított egy vidéki kis egyesület részéről.

„Az előfutamban még a saját, régi, nehéz hajójukkal mentek, utána azonban kaptak egy jobb négyes kajakot a Fraditól, és meg is nyerték vele a döntőt. Bosszankodtak is a fradisták, hogy ha tudták volna, hogy ilyen jók, akkor hagyták volna őket a vacak hajójukban versenyezni.

Akkoriban pedig nomád körülmények között edzettek Nagymaroson.

Néha beengedték őket a helyi iskola tornatermébe, de gyakran az időjárástól függött, hogy melyik nap milyen edzést tudtak végezni” – mondta az elnök.

Folyamatosan fejlődött a nagymarosi szakosztály, a létszám és a bővülő hajópark pedig szükségessé tette egy új csónakház építését. A csónaktárolót lebontották, és 1970-ben elkezdődött egy akkoriban korszerűnek számító csónaktároló és egy vízikomplexum építése tanmedencével, konditeremmel, irodával, öltözővel, zuhanyzóval.

A társadalmi munkában végzett építkezésbe a község vállalatai is besegítettek egy-egy szakemberrel, de a munka nagy részét a versenyző gyerekek, azok szülei, illetve az edzők végezték. Két év alatt elkészült a teljes épület. Az anyagi hátteret nagyrészt a Megyei Sporthivatal állta, emellett a körzet képviselőjétől, Kárpáti Ferenc volt honvédelmi minisztertől is kaptak támogatást. A társadalmi összefogás az építkezés után is töretlen maradt, a sportolók a távoli helyekre vonattal utaztak, míg a sporteszközök szállítása a helyi vállalkozók által biztosított teherautókkal történt.

„Versenyzőink azóta is ebben az épületben edzenek. A 80-as években hozzáépítettek egy toldalékrészt, valamint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség programjának köszönhetően felújítottuk az épületet, de a súlyokat például nem dobáltuk ki, az ékszíjtárcsákból és fogaskerekekből összerakott súlyokkal dolgoznak ma is a konditeremben” – mondta Döbrössy László.

A jobb körülményekkel párhuzamosan jöttek a jobbnál jobb eredmények is, 1985-ben már világbajnokságon is szerepeltek nagymarosi versenyzők, 1988-ban Petrovicsék olimpiai kerettagok voltak, majd több vb-érmet is szereztek, a legnagyobb eredmények pedig Visky Erzsébet nevéhez fűződnek, aki a számtalan világbajnoki cím mellett két olimpiai ezüstérmet is nyert.

A klub életének mélypontja 1978-ban jött el, amikor a korábbi kiváló versenyző, későbbi edző Krix Judit egy edzésen egy szerencsétlen sportbalesetben egy fiatal versenyzőjével együtt életét vesztette. „A Duna magához szólította őket. Mindenki nagyon megijedt, az egy rettenetesen nehéz időszak volt, de túltette magát rajta az egyesület. Most 75-80 gyerek jár le a telepre, tavaly újraindítottuk a kenu szakosztályt is. Soha nem volt itt sok kenus, de nem is volt igazából olyan szakedző, aki foglalkozhatott volna velük. Most Mozga Péter személyében van egy ilyen szakemberünk, reméljük, hogy vezetésével a kenu szakágunk is fellendül” – nyilatkozta a klubelnök.

Szombaton délután a Nagymarosi Művelődési Házban tart ünnepséget a 60. születésnapját ünneplő egyesület.

Tovább fejlődni minden területen – őszi közgyűlés és konferencia

Pénteken Galyatetőn, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség őszi közgyűlésén elfogadták a beszámolókat, Baráth Etele pedig külön köszöntötte mind a tíz, a szakmai konferenciával egybekötött eseményen megjelent olimpiai bajnokot.

Hír

„A tavaszi közgyűlés törvényi kötelezettség, hiszen ott az éves költségvetési beszámolóról van szó, a két éve életre hívott őszi közgyűlésen pedig a sportvezetők, szakosztályvezetők, edzők a szakmai kérdésekről egyeztetnek” – kezdte Baráth Etele, a közgyűlés elnöke.

Hozzátette, hogy a közgyűlésen három fontos kérdés került terítékre, amelyek összefüggenek egymással. A cél az, hogy ha a feltételek szigorodnak, akkor is a sportág eredményessége, bővülése fenntartható pályán maradjon. A negyedik kiemelt fontosságú kérdésről, a fenntartható költségvetésről tavasszal születik majd közgyűlési határozat.

A pénteki stratégiai megbeszélés első eleme a regionális önszerveződés továbberősítése volt, azaz, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség munkája a meglévő alulról felfelé építkező, kiterjedt önkormányzati és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező egységei megfelelő szakmai és tudományos segítséggel a helyi társadalomba még mélyebben beépülve növelhessék erőforrásaikat, önállóságukat.

Második eleme, hogy a kajak-kenu más, szabadtéri sportágakkal is fogjon össze. Ebben már jelenleg is nagyon jó úton halad az MKKSZ, elég csak a turisztikai fejlesztésekre, az ötpróbára, a kerékpározásra, a vitorlázásra vagy a Balaton-átevezésre gondolni – ám fontos, hogy mindezt önfinanszírozó rendszerré kell alakítani.

„Tovább kell fejleszteni az ilyen együttműködéseket, és mögéjük a szabadtéri sportokban érintett gazdasági szervezeteket kell felvonultatnunk, valamint be kell vonnunk a közösségi finanszírozást is. Meg kell találni egy újfajta szervezeti formát is, ami az előzőek megvalósítását szolgálhatja, valamint a sportág szakmai-kutatási hátterét is szervezheti, például

a mesterséges intelligencia alapú, az edzői munkát segítő eszközök kidolgozását irányíthatja”

– mondta Baráth Etele.

A harmadik elem az a diagnosztikai központ, amely a Magyar Kajak-kenu Szövetség Latorca utcai székházában és a Kolonics György edzőközpontban új hosszútávú sportegészségügyi hátteret biztosít a tehetségkiválasztás területén, valamint a profi és amatőr sportolóknak a magas szintű teljesítmény elérésének érdekében.

A Latorca utcai diagnosztikai központ:

Baráth Etele bevezetője után Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke tartott részletes beszámolót a sportág szakmai fejlődését segítő fejlesztésekről, az elmúlt év eredményeiről és a már eldöntött, hosszútávon hatékony tervezett beruházásokról.

A közgyűlés második blokkjában hat szakmai beszámoló következett: Boros Gergely szakmai igazgató, Faludy András, a Versenysport Bizottság elnöke, Petrovics Kálmán, a Sportfejlesztési Bizottság elnöke, valamint a három szövetségi kapitány, Hüttner Csaba (felnőtt gyorsasági), Makrai Csaba (utánpótlás) és Weisz Róbert (para és maraton) szakmai beszámolóját is elfogadták.

A délutáni programban a szakmai konferencia szerepelt, amelyen többek között Vadász Anita a KajakStart programról, Trájer Emese és Katona Péter a sportági diagnosztikai mérések tapasztalatairól, Szilárdi Katalin a kommunikációról és a doppingolás hátteréről, Berényi Péter és Petrovics Kálmán pedig a jövő évi sportági aktivitásokról beszélt.

Szombaton délelőtt folytatódik a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai konferenciája.