A világ egyik legveszélyesebb, háromnapos maratoni kajakversenye után két héttel rendezték meg az egynapos, szintén párosban kiírt viadalt, amelynek távja nem sokkal kevesebb, mint a Dusinak, 100 kilométert kell evezve és futva megtennie a mezőnynek, amelynek általában a 40 százaléka nem tudja teljesíteni a gyilkos távot.
„Nagyon kemény 100 kilométerről van szó, csak úgy tudsz végigmenni, ha az elsőtől az utolsó percig koncentrálsz és megfelelően beosztod az erődet, ellenkező esetben a végén már meg sem tudsz megmozdulni” – mondta Boros Adrián, aki egyedüli magyarként, sőt, egyedüli külföldiként indult el a non-stop Dusin.
Az első 40 kilométeren Boros és Foscher az élmezőnyben haladt, majd a sok futás miatt leszakadt, és az ötödik helyre csúszott vissza. „Nem volt meglepő, hiszen az afrikaiakkal nehéz felvenni a versenyt futásban, de nem estünk kétségbe, mert tudtuk, hogy az evezős résznél fel tudunk zárkózni. Már a második helyen kajakoztunk 60 kilométernél, aztán egy szakaszon nem engedtek annyi vizet a víztározóból, mint a Dusin, ezért ott futnunk kellett, végül 500 méterrel a győztes mögött jöttünk be.”
A magyar kajakos szerint a futás második fele nagyon megterhelő volt a 30 fokos melegben, a segítők végig mellettük futottak jeges vízzel locsolva őket. „Máshogy nem is lehetett volna bírni. Főleg, hogy egy métert nem sétáltunk, végig futottunk, ami számomra jelentős fejlődés az elmúlt képest, amikor csak negyedikek lettünk.”
Boros Adrián március 20-ig marad kint Dél-Afrikában, addig még két maratoni versenye lesz.
Néhány fotó a versenyről, Boros Adriánék az egyetlen nem színesbőrű indulók:
