Mégse

Akit dinamitnak hívnak

A Magyar Kajak-kenu Szövetség pénteken választotta meg a sportág idei legjobbjait. Az utánpótláskorú lányok között a kajakos Gazsó Alida Dórkára és a kenus Nagy Biankára esett a választás, a fiúk közül kajakban Varga Ádám, kenuban pedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős lett a legjobb. A KSI SE 17 éves kajakosát, Gazsó Alida Dórát kérdeztük az idei eredményeiről, erősségeiről és terveiről a díjátadót követően.

Hír

A kajak-kenusoknak most már biztosan lezárult az évad, az Egerben megtartott közgyűlést és szakmai konferenciát követő gálaesten ugyanis kihirdették az esztendő legjobb versenyzőit. A sokéves hagyományokhoz híven nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótláskorúak közül is kiválasztották azt a négy sportolót, akik a szakemberek döntése szerint teljesítményükkel kiemelkedtek társaik közül. A lányok közül Gazsó Alida Dóra lett a legjobb kajakos, Nagy Bianka pedig a legjobb kenus. A fiúk között kajakban Varga Ádám lett a kiválasztott, kenuban pedig páros, mégpedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős nyerte el az év legjobbjának járó címet.

A 17 éves Gazsó Alida Dóra az idén elsőéves ifjúsági korú versenyzőként lett ötszáz méteren egyesben világbajnok. De már 15 évesen ORV-t nyert, s tavaly serdülőként zsebelt be két vb-aranyat az ifjúságiak között. Edzőjét, Gintl Andreát nem lepte meg tanítványa eredménye.

− Bár Dorka még fiatal, benne volt a levegőben, hogy akár meg is nyerheti a világbajnokságot. Nagy pofont kapott az Eb-n, de talpra állt, és bebizonyította, mire képes, amiért büszke vagyok rá. De ő ilyen, ha valamiben hisz, akkor azt végig is viszi bármi áron. Kicsit ugyan még kell nógatni, szüksége van az edzői támogatásra, de amint összeállnak a dolgok a fejében, akkor nagyon jó teljesítményre képes. Tavaly sokat dolgoztunk a csípő- és lábmunkáján, ami a későbbiekben sokat segíthet még neki – jellemezte versenyzőjét a KSI SE edzője, Gintl Andrea.

A díjátadót követően Gazsó Alida Dórának tettük fel a kérdést, számított-e arra, hogy az idén ő lesz az év legjobb fiatal kajakosa?

− Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen a többiek sem voltak nálam gyengébbek. Nagyon jólesett és nagyon örülök neki. De szerintem a lányok mind megérdemelték volna, nem csak én.

− Nem jöttek kicsit korán a sikerek?

− Az igaz, hogy nagyon nagy nyomás van rajtam, de tudomásul veszem, ezzel együtt kell versenyeznem. Érdekes, de nekem pont ez ad erőt a folytatáshoz. Az is motivál, hogy jönnek mögöttünk a picurkák, és ugyanúgy nyomják, mint mi. Én pedig meg akarom tartani a helyemet, amiért tudom, hogy keményen kell edzenem.

− Tökéletes versenyzéssel, nagy fölénnyel nyerted meg a világbajnoki címet. Pedig a főpróbán, az Európa-bajnokságon még a dobogó közelébe sem kerültél.

− Nagy csalódás volt a hetedik helyem, még akkor is, ha nem a kontinensviadal volt a főversenyünk. Valójában az én hibám volt, nem voltam ott fejben. Akkor fájt, de most már örülök neki. A legjobbkor jött az a pofon. Tanultam a hibámból, és még egy lapáttal rátettem az edzéseken, és fejben is sokat gyúrtam a világbajnokságra. Edzőmmel, Gintl Andreával gyakoroltuk a hasonló helyzeteket. Hátrányból indultam az edzéseken, és meg kellett tanulnom beérni a többieket. A világbajnokságon már minden ment magától.

− Mit gondolsz, mi az erősséged?

− Nagyon jó a fizikumom és az izomzatom, amitől elég robbanékony vagyok. Az egyik edzőm Dinamitnak hív. Fejben is ott tudok lenni, ha kell, ami szintén nagyon fontos. Az idén három másodpercet tudtam ötszázon javítani annak köszönhetően, hogy megtanultam csípőből és lábból is kajakozni. Nem volt könnyű, Andrea vagy százszor rám szólt edzésenként, míg a végére ösztönös lett. Nagy munka volt. Most alapozzuk igazából a szép technikát, azt hiszem, van még mit csiszolni rajta.

− Rövid- vagy hosszú távra tervezel, amikor az eredményeidre gondolsz?

− Csak a jövő évi ifjúsági világbajnokság lebeg a szemem előtt. Nagyon szeretnék ötszázon egyest menni, és csapathajóba is, talán a négyesbe beülni.

− Nagyon szép neved van. Kitől kaptad?

− A dédnagymamám választotta az Alidát, amely a német Adelheidből származik. Az iskolában mindenki így szólít, a kajakosok között azonban csak Dorka vagyok. Ha felnőttkoromban valakit nem ismerek meg, a megszólításból tudni fogom, hogy sport- vagy iskolatársam volt-e az illető.

forrás: utanpotlassport.hu/Gy. Szabó Csilla

Tovább fejlődni minden területen – őszi közgyűlés és konferencia

Pénteken Galyatetőn, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség őszi közgyűlésén elfogadták a beszámolókat, Baráth Etele pedig külön köszöntötte mind a tíz, a szakmai konferenciával egybekötött eseményen megjelent olimpiai bajnokot.

Hír

„A tavaszi közgyűlés törvényi kötelezettség, hiszen ott az éves költségvetési beszámolóról van szó, a két éve életre hívott őszi közgyűlésen pedig a sportvezetők, szakosztályvezetők, edzők a szakmai kérdésekről egyeztetnek” – kezdte Baráth Etele, a közgyűlés elnöke.

Hozzátette, hogy a közgyűlésen három fontos kérdés került terítékre, amelyek összefüggenek egymással. A cél az, hogy ha a feltételek szigorodnak, akkor is a sportág eredményessége, bővülése fenntartható pályán maradjon. A negyedik kiemelt fontosságú kérdésről, a fenntartható költségvetésről tavasszal születik majd közgyűlési határozat.

A pénteki stratégiai megbeszélés első eleme a regionális önszerveződés továbberősítése volt, azaz, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség munkája a meglévő alulról felfelé építkező, kiterjedt önkormányzati és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező egységei megfelelő szakmai és tudományos segítséggel a helyi társadalomba még mélyebben beépülve növelhessék erőforrásaikat, önállóságukat.

Második eleme, hogy a kajak-kenu más, szabadtéri sportágakkal is fogjon össze. Ebben már jelenleg is nagyon jó úton halad az MKKSZ, elég csak a turisztikai fejlesztésekre, az ötpróbára, a kerékpározásra, a vitorlázásra vagy a Balaton-átevezésre gondolni – ám fontos, hogy mindezt önfinanszírozó rendszerré kell alakítani.

„Tovább kell fejleszteni az ilyen együttműködéseket, és mögéjük a szabadtéri sportokban érintett gazdasági szervezeteket kell felvonultatnunk, valamint be kell vonnunk a közösségi finanszírozást is. Meg kell találni egy újfajta szervezeti formát is, ami az előzőek megvalósítását szolgálhatja, valamint a sportág szakmai-kutatási hátterét is szervezheti, például

a mesterséges intelligencia alapú, az edzői munkát segítő eszközök kidolgozását irányíthatja”

– mondta Baráth Etele.

A harmadik elem az a diagnosztikai központ, amely a Magyar Kajak-kenu Szövetség Latorca utcai székházában és a Kolonics György edzőközpontban új hosszútávú sportegészségügyi hátteret biztosít a tehetségkiválasztás területén, valamint a profi és amatőr sportolóknak a magas szintű teljesítmény elérésének érdekében.

A Latorca utcai diagnosztikai központ:

Baráth Etele bevezetője után Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke tartott részletes beszámolót a sportág szakmai fejlődését segítő fejlesztésekről, az elmúlt év eredményeiről és a már eldöntött, hosszútávon hatékony tervezett beruházásokról.

A közgyűlés második blokkjában hat szakmai beszámoló következett: Boros Gergely szakmai igazgató, Faludy András, a Versenysport Bizottság elnöke, Petrovics Kálmán, a Sportfejlesztési Bizottság elnöke, valamint a három szövetségi kapitány, Hüttner Csaba (felnőtt gyorsasági), Makrai Csaba (utánpótlás) és Weisz Róbert (para és maraton) szakmai beszámolóját is elfogadták.

A délutáni programban a szakmai konferencia szerepelt, amelyen többek között Vadász Anita a KajakStart programról, Trájer Emese és Katona Péter a sportági diagnosztikai mérések tapasztalatairól, Szilárdi Katalin a kommunikációról és a doppingolás hátteréről, Berényi Péter és Petrovics Kálmán pedig a jövő évi sportági aktivitásokról beszélt.

Szombaton délelőtt folytatódik a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai konferenciája.

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”