Micsoda értékeket, hagyományokat hordoz magában egy olyan sportág, amely az emberi léttel, az emberré válás folyamatával egyidejű, amely a halászó, vadászó ember életével eggyé vált, és amely a mai napig tökéletes eszköze tudott maradni az emberiségnek!
Mély, ősi alapokra épül a kajak-kenu sport hagyománya, története, és bár az ősidőkbe csak érintőlegesen nyúlt vissza a szövetség, a sportág történetét feldolgozó szakmai csoport az 1800-as évektől eredezteti mindazt, amelyből létre jött az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Magyar Kajak-Kenu Szövetség.
%REKLAM%
Szép évre, szép ünnepre készülődhetünk, amelynek egyik fő pillére lesz az augusztusi MOL olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság. Honlapunk már most ontja az esztendő csúcseseményével kapcsolatos híreket, ám ha az infók böngészése közben van rá időnk, a jelenből egy kicsit átruccanhatunk a múltba, időutazásba foghatunk, hiszen hétfőtől oldalunkon már olvasható a sportágtörténeti oldal.
Sőt, nem csak egyszerűen olvasható! Írható, fejleszthető is, hiszen egyéni sztorijaival, megjegyzéseivel, meglátásaival mindenki részesévé válhat a magyar kajak-kenu sport történetének.
„Büszkék lehetünk rá, hogy olyan sportág képviselői vagyunk, amelynek néprajzi jellegű hagyományai vannak, s amelyet a versenysport révén át tudunk menteni a 21. századba – mondja Baráth Etele, a szövetség elnöke. – Ismerjük, tiszteljük az alapokat, a hagyományokat és csodálattal nézzük azt a fejlődést, amelyen keresztül ment ez a sportág, és amelynek mi is részesei vagyunk. Az elmúlt tizenöt évben Magyarország legsikeresebb olimpiai sportága lett a kajak-kenu. Ez a tizenöt év gyönyörű alapokra épült és épül tovább, amelyről úgy gondolom, beszélni kell, amelyet meg kell ismernie ennek az országnak. Tudni kell, hogy a mai hősök mozdulatai mögött micsoda tudás halmozódott fel, miből fakadnak, honnan erednek azok a sikerek, amelyeket ma is ámulva néz a világ. Húsz-harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt is voltak hősies, felemelő történetek, szakmai meglátások, óriási fejlődések, amelyekről mindenképpen szólni szeretnénk. Hálásak vagyunk sportágtörténeti csoportunknak, amely óriási munkával, alázattal dolgozik azért, hogy méltó ünnepe lehessen a sportágunknak.”
%REKLAM2%
„Ha az ember leül, és mélyebben elmereng a pályafutásán, azon, hogy honnan indult és mivé lett, akkor rájön, milyen erős köteléket jelentenek az életében a hagyományok – mondja Kammerer Zoltán, háromszoros olimpiai bajnok kajakos. – Büszke vagyok a múltamra, a pályámra, amely részben mások sikertörténeteire is épült. 1989-ben mindössze 11 évesen kezet foghattam az olimpiai bajnok Gyulay Zsolttal. Aznap persze már nem mostam kezet, és látják, erre a pár másodpercre még mindig emlékszem. Számomra ez sportágtörténeti pillanat volt, ahogyan az az 1992-es téli délután is, amikor az edzőm hívására eljött hozzánk Gyuzsó egy élménybeszámolóra. Nagy hatással volt rám mindaz, amit akkor hallottam. Azt hiszem, mindenkinek, aki ebben a nagy családban, amit magyar kajak-kenunak hívnak, él és mozog, szüksége van a múltjára. Én ezért is ajánlom, hogy nézzék meg ezt az oldalt, mert sokat adhat számunkra.”
„Hogy számomra mit jelent a kajak-kenu sport? Ha azt mondom, most jöttem a Dunáról, mert minden nap evezek, akkor mindent elmondtam vele – mondja a sportág Feró bácsija, a 86 esztendős Varga Ferenc, aki Gurovits Józseffel Helsinkiben K-2 10000 méteren volt olimpiai bronzérmes. – Számomra mindig is nagy megtiszteltetés volt, hogy kajakozhattam, az egész életemet ez a sportág adta, és talán nem túlzás kijelenteni: együtt nőttem fel a magyar kajak-kenu sporttal. Ha beleásom magam a sportágtörténeti munkába, mindig arra gondolok, hogy az elődeink, az őseink, akik azért küzdöttek, hogy legyen magyar kajak-kenu, hogy legyen független szövetségünk, mennyire elégedetten néznék mindazt, amit elért ez a sportág. Személyesen is ismertem azokat, akik az alapokat lefektették, és úgy látom, a maiak tiszta szívvel állhatnának oda az öregek elé, mert valóban megbecsülték a munkájukat és a törekvéseiket.”
