„Duisburgban, mikor végre egyesben is világbajnok lettem ötös volt a rajtszámom. A névnapom november 5-én van, Vince fiam augusztus 5-én született. Amikor versenyszánkóban világkupán indultam, akkor is az ötös rajtszámot kaptam, ha pedig összeadjuk a születésnapom számjegyeit, egy meg négy az szintén öt.”
A fentiek alapján nem nehéz rájönni miért is különleges az ötös szám Pulai Imre életében, aki november 14-én ünnepli 55. születésnapját. A sport és a kenu továbbra is főszereplő az életében, napi szinten térdel hajóba.
„Én mindig is szerettem kenuzni, ezért nyertem olimpiát is.
Ezt szoktam mondani az öregfiúknak is. Csak az tudja elvégezni azt a hatalmas munkát, ami az olimpiai aranyhoz kell, aki szereti is csinálni. Mostanság nyolc-tíz kilométereket szoktam evezni, ha pedig nagyon hideg van, akkor beszállok a fiatalokhoz 40 percet kondizni, az pont elég.”
Ha valaki, ő aztán mindent tud a kenuzásról, korábban az észt szövetségben öt versenyző felkészülését is segítette, de manapság is szívesen ellátja tanácsokkal a fiatalokat.
„Épp most a nyáron az angolok voltak három hetet Csepelen, hívtak, hogy nézzem meg őket. Beültem az edzőjük mellé a motorosba, majd elmondtam nekik mi a hiba, mire kell jobban odafigyelni. Persze a jó technika elsajátítása évekbe telik, ezért is fontos, hogy már kiskorban jó nevelőedzőhöz kerüljenek. Ha megvan a jó mozgás, akkor fizikálisan és agyban is meg lehet tanítani jól versenyezni. Látom azt is, hogy sok edzőnél még a régi hosszú lapátok vannak keskeny tollal, holott pont kisebb lapáttal kellene, amelynek szélesebb a tolla, hogy ezt az újfajta mozgást tanulják a gyerekek. Egyszerűnek tűnik, mert kevesebb mozdulat kell, mint régen, viszont sokkal dinamikusabb és precízebb, kevés benne a pihenőszakasz.” – vélekedik Sumák, aki a maiak közül világbajnok Adolf Balázst tartja a legtehetségesebb magyar kenusnak.
„..ha csak Imre nem tud valami csodát! Én azt hiszem tudott…Magyarország nyert!”
Vitray Tamás közvetítése a 2000-es sydney olimpia férfi C-2 500 méteres döntőjében máig legendás, csakúgy mint az aranyérmes magyar páros. Pulai Imre – aki ekkor már a negyedik olimpiáján vett részt – Novák Ferenccel nagy csatában győzték le a lengyeleket. Pedig egy évvel korábban a milánói világbajnokságon még a Pawel Baraszkiewicz, Daniel Jedraszko egység nyert célfotóval, melynek végén Pulai gratulált nekik, majd hozzátette, az olimpián ők fognak nyerni. Igaza lett. Sumák egyébként a mai napig kiváló viszonyban van egykori párjával, akivel 1999-ben térdelt össze.
„Először Kolóval (Kolonics György – a szerk.) akartam kipróbálni a párost, de az edzője, Ludasi Róbert nem engedte, mert jól mentek Indiánnal (Horváth Csaba – a szerk.). Megtaláltam Novákot, és mondtam nézzük meg. Egyből Ráckevén összetérdeltünk, eveztünk 20 percet, majd beálltuk a rajtba. Egy negyvenegyet mentünk ötszázon úgy, hogy én még előtte mentem direkt egy ötszáz egyest is, mert akkoriban a két szám között 40 perc volt a versenyeken. Szóval így
mentünk elsőre egy olyan időt, mint amilyennel a szovjetek még Szöulban nyerni tudtak.”
Pulai ezek után lemondott az egyesről, és teljes mértékben a párost helyezte előtérbe. A válogatón legyőzték a Kolonics, Horváth kettőst, és indulhattak Sydneyben is. A hatalmas szél miatt a döntőt órákon át csúsztatták, de Pulai tudta, az időjárás nekik dolgozik.
„Reggel fél 6-kor már láttam, hogy a fák keresztben állnak. Mondtam magamban, hogy ha nagyon elrontjuk harmadik, ha kevésbé akkor második, ha pedig nem hibázunk első. Háromszor is bemelegítettem, mert nem tudtuk pontosan mikor rajtolunk. Feri is akart jönni, de mondtam neki, hogy felejtse el, eddig se csinált ilyet, majd összetérdelünk 25 perccel előtte, ahogy szoktunk és megyünk a rajtba.”
(A videón 4:52-től a férfi C-2 500 méteres döntő)
A többi pedig már történelem. A páros majd három tizeddel megelőzve a lengyeleket, olimpiai bajnok lett. Az örömöt csak fokozta, hogy nem sokkal korábban Kolonics György is győzött egyesben, akivel különleges kapcsolata volt Pulai Imrének.
„Koló izgulós volt mindig. Jobban szerette a csapathajót, mert ott megoszlott a teher, de egyesben nem tudod magadból kibeszélni az izgalmat. Sydneyben is kérdezte mindig, hogy Sumák figyelted, hogy mentem, szerinted jól fog menni, meg ilyenek... Mondtam neki Koló, itt neked az 1-3 nem kérdés, a többiek nem fogják bírni ezt a szembeszelet. Miután mindketten nyertünk, hozott egy pezsgőt és mondta, hogy Sumák, igazad volt. Nagyon boldog volt.”
Pulai a negyedik olimpiáján állhatott fel a dobogó tetejére. Az ötkarikás játékokról van még egy bronzérme is (C-1 500 méter, 1996), emellett négyszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok. Kenus pályafutását követően a téli sportok felé vette az irányt, 14 évig szánkózott, hat évig bobozott, de a szkeletont is kipróbálta. Jelenleg edzősködik és ő a Magyar Bob és Szánkó Szövetség elnöke is.
„Szánkóra, bobra és szkeletonra is megvan az edzői vizsgám. Én a bobozásban és az úgymond újabb sportágakban, például a falmászásban látom a jövőt. Kenuban is foglalkoznék fiatalabb gyerekekkel, csak egyre kevesebben vannak. Az új sporttámogatási rendszernek köszönhetően nagyobb forrásunk lesz, ráadásul készülünk Innsbruckba egy bobcsapattal, egy női párossal és egy szkeletonossal.”
Pulai Imre tehát nem unatkozik, telis tele van tervekkel, és óriási élmény őt hallgatni. Születésnapját három gyermekével Lilivel, Bencével és Vincével fogja megünnepelni. A kajak-kenu sportág nevében isten éltessen, Sumák!
