SÖPTEI RÓBERT
(a VTSK, majd később az FTC kenus edzője)
1926. augusztus 28-án született. Édesapja csepeli kazánkovács volt. Hárman voltak testvérek, egy bátyja és egy húga is született.
Róbert 4 polgárit végzett, majd finommechanikai műszerésznek tanult. Később 1948-ig a Magyar Optikai Műveknél dolgozott, majd 1956-ig az Elektro Akusztika vállalatnál, később a Fővárosi Tanács Gázkészülék üzemben dolgozott.
A kajakozással – kenuzással 1941-ben ismerkedett meg katonai előképzős fiatalként (leventeként). A leventék csónakháza Budafokon, a mai SPARTACUS Sport Egyesület területén volt. Amikor a MOM megalakította kajak szakosztályát, annak tagja lett. 1942-ben már volt a szakosztálynak több 10-es kenuja és kb. 50 (fa, bordás, kormányos) kajakja. Az egyik légitámadásnál a kajakok többsége megsemmisült. 1942-ben már 200-300 fiatal kerülte meg a Csepel szigetet, többségük 10-es kenuban. A kajakosok között ott volt BONN Ottó és FÜZESSÉRI Gyula is.
Versenyeiket többnyire a Margit-sziget mellett és környékén rendezték. Komoly ellenfeleik voltak a budapesti, XIII. kerületi fiatalok között, mint pl. SZABÓ Ferenc (Tömpe) és társai.
1945 után HÁBL Károly („CHARLI BÁ”) a Közalkalmazottak szakosztályába (KASE) összegyűjtötte a tehetségesebb kajakosokat, s főleg kenusokat (köztük BONN Ottót és FÜZESSÉRI Gyulát és társaikat). A Közalkalmazottak 1947-48-49-ben rendszeresen tartottak táncesteket Puskin utcai klubhelyiségükben, melyek bevételéből kenukat és kajakokat építtettek a DÓKA műhelyben és a Szúnyog szigeten KISS Gyula csónaképítőnél.
A Budapest Sport Egyesület (BSE 1913) keretéből elkülönülve 1946 elejétől a kajakosok és kenusok KASE (Közalkalmazottak S.E.) keretében folytatták eredményes tevékenységüket. Később alakult meg a Városi Tanács Sport Kör (VTSK), melyet – eredményei elismeréseként – a Fővárosi Tanács költségvetési támogatásban részesített. Vízitelepük a Népfürdő utcában volt, 250 hajóval, fa- és műanyag- építő műhellyel, tanmedencével és kondicionáló teremmel – mindez nagyon leromlott állapotban.
1946-ban és 1949-ben SÖPTEI tagja volt a magyar bajnokság 1000 méteres futamát nyert C10-nek, akkor még KASE színekben.
1950-ben KASE színekben magyar bajnokságot nyert LACZKÓ József nevű párjában C2 1000 méteren.
SÖPTEI Róbert 1949-től még versenyzett, ugyanakkor ingyenesen edzői tevékenységet is végzett a VTSK–ban. Akkor még nem volt tudományos megalapozottságú edzéselmélete, de már voltak elképzelései az eredményes kajakozás és kenuzás célszerű technikájáról. Szakedző a Római Olimpia előtt lett.
PARTI János, aki korábban, 1949-ben még máshol kajakozott, 1950-ben került a VTSK – hoz, akkori baráti körével, melynek tagjai szintén kenuzni kezdtek. Népes C10-es versenyek voltak akkoriban!
PARTI már két hónapi edzés után olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy megkapta az edző saját kenuját.
SÖPTEI Róbert PARTI Jánosról a következőket mondta:
János megtestesítette és megvalósította az ő – kenuzás mozgásra vonatkozó – technikai elképzeléseit. Különösen a vízfogás utáni, lapátra való „ráterhelést” hajtotta végre tökéletesen, és nem volt „labilis”. Edzésekre ugyan nem járt példamutatóan (előfordult, hogy hetekre eltűnt), de egyik ilyen alkalom után közvetlenül mégis 4 magyar bajnokságot nyert.
Rendkívüli (valószínűleg genetikailag meghatározott) tehetség volt. Viszonylag kevés edzéssel, ember-feletti küzdőképességével versenyeken minden olyan ellenfelét legyőzte, akik egyébként az edzéseken jobban mentek, mint ő. Eszméletlenségig kihajtotta magát.
PARTI 1952-ben már indulhatott a HELSINKI olimpián, és ott – anélkül, hogy bármiféle nemzetközi verseny-tapasztalata lett volna – C1 1000 méteren ezüstérmes lett. (Ugyanezen az olimpián indult SOPTEI Róbert is, a bátyjával SÖPTEI Ernővel 10 000 méteres távon 7. helyen végeztek.)
1954-ben a MACONI VB-n SÖPTEI versenyzői közül PARTI C1 1000 méteren, HALMAI József és WIELAND Károly C2 10 000 méteren nyertek.
1956-ban a MELBOURNEI Olimpián PARTI C1 10 000 méteren ezüstérmes, HUNICS József pedig FARKAS Imrével C2 10 000 méteren bronzérmes.
1957-ben SÖPTEI már a kenusok vezető-edzője. GANDBAN PARTI C1 10 000 méteren Európa-bajnok.
1957-58-59-60-61-ben, 1964-ben a VTSK kenus váltói (PARTI János- DÖMÖTÖR Gyula- HIDEG István- MAJOR Ferenc vagy CSELÉNYI István illetve SZIKLENKA László, KÖDMÖN Ferenc, SZÁNTÓ Csaba összeállításban sorra nyerték a magyar bajnokságokat.
1959-ben DUISBURGBAN PARTI ismét 10 000 méteren első, DÖMÖTÖR Gyula és HUNICS József (szintén SÖPTEI versenyzői) C2 1000 méteren Európa-bajnokok lettek. Fordított távokon PARTI C1 1000 méteren, DÖMÖTÖR-HUNICS C2 10 000 méteren nyertek ezüstérmet.
1960-ban a RÓMAI OLIMPIÁN PARTI végre olimpiai bajnok lett C1 1000 méteren! A versenyre edzőként SÖPTEI kísérte el, aki – bár PARTI akkoriban már saját magát edzette – szakmai észrevételekkel részt vett János felkészítésében.
Részlet PARTI Jánosnak az 1995. július 19-én a NÉPSZAVA sport-rovatában megjelent interjújából:
„- Sokat köszönhettem az edzőmnek Söptei Róbertnek, aki ugyan csak nyolc évvel volt idősebb nálam, én tréfásan mégis Robi bácsinak szólítottam. Különösen a technikám csiszolásában és karbantartásában segített sokat. Az a fajta edző volt, aki csak rápillantott a sportolóra, és már látta a hibát a mozdulatokban. Sőt, ki is tudta javítani azt. Manapság már kevés ilyen szakember dolgozik..”
1961-ben POZNANBAN PARTI ismét 10 000 méteren lett Európa-bajnok.
1964-ben a TOKYOI Olimpiára PARTI még kiutazott, de már nem indult, mert a verseny előtt közvetlenül tartott válogatón TÖRŐ András bizonyult jobbnak. SÖPTEI Róbert is az olimpiai csapattal tartott edzőként. TÖRŐ András TOKIÓBÓL történt disszidálása miatt évekig zaklatták.
1964-ben SÖPTEI versenyzője KÖDMÖN Ferenc nyert C1 1000 méteren magyar bajnokságot.
Az indulás jogának elvitatása miatt PARTI és SÖPTEI között a kapcsolat véglegesen megromlott. SÖPTEI ezért rövidesen átigazolt az FTC kajak-kenu szakosztályába, ahol az 1968-as MÜNCHENI Olimpiáig edzőként még tovább tevékenykedett.
Utolsó, legeredményesebb versenyzői ÁRVA Gábor és POVÁZSAI Péter voltak.
Az 1972-es MÜNCHENI Olimpián versenyzői közül POVÁZSAI Péter DARVAS Miklóssal C2ében IV. helyen végzett.
SÖPTEI Róbert soha nem volt főállású, függetlenített edző. Utolsó munkahelyéről 1982-ben ment nyugdíjba.
Pályafutásából azt a tanulságot szűrte le, hogy az edzői munka az egyik leghálátlanabb foglalkozás. Nem biztos, hogy egy-egy versenyzőre fordított idő és energia megtérül valaha.
Az évek során gyomorfekély betegség alakult ki szervezetében. Korábbi sí-baleset következtében megsérült a bokája, melyet annakidején rosszul kezeltek, ezért időnként nagyon fáj.
NÓGRÁDVERŐCÉN van egy telke és hétvégi háza.
Leánya S. Zsuzsa (1956) egy fiú-unokával ajándékozta meg, aki most 30 éves.
Nyugdíjba vonulásakor VASZARI Zoltántól egy túrakenut kapott, melyben a Dunára sokszor járt kenuzni felesége és leánya társaságában. Ezen kívül több, olyan túrán is részt vett, melyet az „Öregfiúk” szerveztek a Tiszán, Dunán, Dráván, stb.
Haláláig jó barátja és túratársa volt SZABÓ Ferenc (TÖMPE) az ÉPÍTŐK kenu edzője.
SÖPTEI és korábbi versenyzője DÖMÖTÖR Gyula között olyan jó emberi kapcsolat alakult ki, hogy az edző volt a versenyző házasságkötésének tanúja, sőt, az 50. házassági évfordulót is együtt ünnepelték
SÖPTEI vitrinje tele van sportágunk múltjának érdekes relikviáival, érmekkel, plakettekkel, kupákkal, stb.
Nála van az a kb. 40-50 cm magas, réz-színű, kétfüles edény is, melyet DÖMÖTÖR és HUNICS az 1959-es DUISBURGI Európa Bajnokságon kapott, s melyet neki ajándékoztak. (Felirata: „KANU-EUROPAMEISTERSCHAFT DUSIBURG 1959” Lefényképeztem)
SÖPTEI ígéretet tett, hogy a vitrinjében lévő tárgyakat lefényképezhetjük sport-történeti gyűjteményünk számára.
SÖPTEI említette, hogy PARTI János egy könyvet kezdett írni, de – tudomása szerint – a könyv félbemaradt.
„ROBI BÁCSI” jellegzetes vezényszava röviden és pattogósan így hangzott: „HAJTS!”
(SÖPTEI Róberttel lakásán BALOGH Anikó beszélgetett 2007. szeptember 18-án.)
