Igazi családot teremtett a Spariban

Ma ünnepli 90. születésnapját Dávid Géza, Arany Érdemérmes, mesteredző, a Budapesti Spartacus, ma már Lágymányosi Spari megalapítója. Születésnapja alkalmából egy igazi „Géza bácsis” beszélgetéssel köszöntjük őt.

9.33 – a megbeszélt 9.30 helyett 3 perc késéssel csörgetem Géza bácsi telefonját. Öblös hangjával azonnal rendre int: „Anyukám, 9.33 van, lekéste a rajtot. Hogy lesz így verseny?” – mondja. 

Mosolygok magamban, hiszen ebben a mondatban összpontosul mindaz, amit ő képvisel ebben a sportágban, amit képvisel ebben az elnagyolt, rohanó világban: pontosság, megbízhatóság, elhivatottság és a kemény szavak mögé bújtatott szeretet, amellyel mindig is terelgette a Spariban a versenyzőit, amellyel körbeölelte ezt a sportágat. 

Pályafutását ma is sokan ismerik és elismerik a kajak-kenu sportban. 1950 és 1958 között kenuzott, egészen addig, amíg egy térdsérülés ketté nem törte karrierjét. 1957-től az MHS-ben edzősködött, majd 1961-ben elkezdte írni élete nagy történetét, amelyet ma már Lágymányosi Spari néven ismer mindenki a sportágban. A Kopaszi gáton lévő klub megalapítása Géza bácsi nevéhez fűződik, aki ugyan öt esztendővel ezelőtt már átadta a szakosztály vezetői stafétát, de nem szakadt el szeretett egyesületétől, a mai napig lejár, meglátogatja „negyedik gyermekét”. 

Igazi családot teremtett a Spariban

„Most szabin vannak az edzők és a versenyzők, de van pár gyerek, aki szívesen lemegy evezni a Dunára. Délután én nyitom nekik a csónakházat. Szokták volt mondani: jó az öreg a háznál… de még jobb, ha nincs útban” – mondja nevetve Géza bácsi, aki nem titkolja: mérhetetlenül hiányzik számára az egyesületi élet. 

„Minden hiányzik 

– mondja. – Gyerekek közt lenni, a tömeg, a vitatkozás. Az edző élete nyüzsgésből és idegbajból áll. Nagyon is tud hiányozni az életemből ez az idegbaj. Hogy most mi van? Hogy telik egy napom? Felkelek, elfogyasztom a reggelim, lemegyek az újságért, ha az asszony kéri, akkor hozok én kérem, fél kiló krumplit és két hagymát is. Meg elintézem a péket is. Fontos, nemzetközi feladatokat látok el” – nevet, és kiemeli: a hét csúcspontja a vasárnap. 

„A vasárnap az öregeké, a volt tanítványaimé. Lemegyek a vízitelepre, kávézunk, jókedvűen vitatkozunk egy sort, majd mindenki megy a dolgára. Ők a 65-70 éves garnitúra, amelyből sokan még indulnak a masters bajnokságokon, idén is ott voltam velük Szolnokon és felvidítottam a csapatot” – folytatja az Öreg, akiben ma is buzog az edzői véna. 

Igazi családot teremtett a Spariban

„Ma úgy látom, sok megélhetési edző van a sportágban, régen alkotó, teremtő edzők voltak, akik munka mellett másodállásban végezték el a feladataikat. Olyan példák voltak előttem, mint Szabó Ferenc, a Tömpe, Szabó Satya vagy a Molnár Laja az Előréből. Ők teremtettek, alkottak, fenntartottak egy szakosztályt és akár késő este is odaültek a vízpartra és terelgették a tanítványokat” – magyarázza Géza bácsi. 

Hogy egy edző, mitől is teremtő edző? 

„Mindened odaadod a sportágnak. Szerzel egy olyan manuszt vagy céget, amelyik hajlandó fenntartani a szakosztályod, keresel egy helyet az edzéseidnek, elmész az iskolákba és csapatot toborzol, és nevelsz, nevelsz, nevelsz töretlenül. Hogy a gyerekek szemével milyen a teremtő edző? Érezteti a srácokkal, hogy foglalkozik velük, érezteti a szeretetét még akkor is, ha ordít, mert az ordításnak is előzménye és célja van. Elhiteti a gyerekekkel, hogy ha megcsinálják, amit mond, akkor jó esélyük van arra, hogy ott lesznek a legjobbak között.”

És mesél és mesél a tanítványokról. Haraszti Gábor 1967-es ifjúsági Európa-bajnoki győzelméről, amelyet a rádió körkapcsolásban közvetített Svédországból. A klubszobában harmincan összezsúfolódva hallgatták a versenyt, s ünnepelték őrjöngve a klub első nagy sikerét. Aztán persze nem felejti ki Kolonics Gyurit sem - hogyan is felejthetné? A 10 éves Koló az osztályával érkezett a vízitelepre, a legkisebb volt a srácok között, és a Spariban eltöltött utánpótlás éveknek is köszönhetően a sportág legendájává vált. 

Igazi családot teremtett a Spariban

Hogy mire a legbüszkébb Géza bácsi?

„Arra, hogy 

igazi családot teremtettem itt a Spariban. 

2008-ig, amíg infarktust nem kaptam minden magyar bajnokság után elvittem a csapatot vízitúrázni. Talán nincs is olyan vízfelület Magyarországon, ahol ne fordultunk volna meg, ahol ne gyűjtöttünk volna közös élményeket. Amelyek olyan meghatározóak lettek, hogy az egykori versenyzők, bajnokok visszajárnak, hozzák a gyerekeiket, az unokákat, mert kaptak tőlünk valami fontosat és életre szólót. És az életben ez a legjobb visszajelzése annak, hogy jól csináltál valamit.”

Ezúton is sok szeretettel kívánunk neki boldog születésnapot!

Lipiczky Ágnes

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók