„Csapatmunka volt ez is” – mesélte a hetven esztendős Fodor Péter, amikor arról faggatjuk hogyan is pattant ki a szikra a fejéből, hogy összefogja a masters korosztályt és versenyrendszert dolgozzon ki a számukra.
„Csapatmunka volt, a VTSK-ban voltunk heten-nyolcan fiúk, akik valamilyen oknál fogva nem akarták letenni a lapátot, s rendszeresen túrázni indultunk. De ezek a túrák nem csak csordogálások voltak a Dunán, hanem rendszeresen égett bennünk a versenyszellem, bepattantunk a hajóba és már kezdődhetett is a matek” – mesélte Fodor Péter, aki barátjával, Megyer Örssel közösen megalakította a BSE öregfiúk csapatát.
„Csináltunk mindent Lupa Kupa szigetkerülést, Hajó-Margit kerülést, és rendszeresen összecsaptunk az MTK, a Dózsa és a Honvéd öregfiúkkal – folytatta Fodor Péter. – Ebből a státuszból léptünk tovább és a szövetség megengedte, hogy egy-egy síkvízi felnőtt versenyen ott lehessünk, és versenyezhessünk kenu hetesekben. Volt, hogy négy-öt hajónyi versenyző összejött. És innentől el kezdtünk terjeszkedni, jöttek a kajakosok, majd Balogh Anikó és Magyarkuti Éva kitalálta, hogy legyenek vegyes párosok, alakultak korcsoportok, kitaláltuk magunknak a Velencei tavat, olykor Fadd Domborin, néha még külföldön is versenyeztünk és szépen kialakult egy nagy létszámú, összetartó, nagy szeretettel bíró baráti kör. Ahová jó volt tartozni, akikhez jó volt csatlakozni.”
Hogy egy masters versenyzőnek mennyit kellet edzeni ahhoz, hogy jól felkészült lehessen ezeken a versenyeken?
„Az igazság az, hogy egyszerűen nem hagytuk abba. Majdnem, hogy többet edzettünk, mint annak idején, de kevesebbet biztosan nem. Megesett, hogy Vaskuti Pistiék beneveztek a menők közé és ott sem vallottak szégyent. Kolóékat már nem tudták megverni, de egy-egy bajnokságon a döntőben voltak, akár a negyedik-ötödik helyen. A versenyidőszakot átmentettük egy sokkal lazább, amatőrebb világba, amelyben a versenyláz, az ambíció, az ösztön továbbra is működött – mondta Fodor Péter. – Akit egyszer megcsap a Duna szele, megérint a napfény varázsa, nem tud elmenni. Sokan különféle munkaterületeken dolgoztunk tovább, fogorvostól a vízművesig, de ott a csapatban nem a státusz döntött, mindenki megtalálta a sportban elfoglalt helyét, mindenki megkapta a figyelmet, a tiszteletet, az elismerést.”
És hogy miként ünnepelte 70. születésnapját Fodor Péter?
Természetesen a vízen. A hétvégi szép idő a Dunára csábította, nagyfiával a Honvédból indulva eveztek egy szigetspiccet.
„A kajakosok és kenusok tényleg egy nagy családot alkotnak. Egyszer viccelődtünk Wichmann Tomival, hogy meg kellene rendezni az apák és fiaik versenyét, szerintem öt-hat négyest meg lehetne tölteni családokkal, nekem például mindhárom fiam ebben a sportágban nőtt fel. Ez a szép ebben. A generációk nem tűnnek el, jelen van mindenki, akinek jelentett valamit ez a sportág, odafigyelünk egymásra.”
